Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-48

I 38 48. országos ülés czia-svajczinak eszébe a nemzetiségi kérdés ? Eivánt-e valaha csatlakozni Francziaországhoz ? Kivánt-e a gloireből részt, mint franezia ? Nem. Nem is.francziának nevezi magát, hanem svajozinak, mert szabad s mert anyagilag boldog a hazája. Ezt csak röviden kívántam jelezni. És most — miután másoknak is jogok van szólani e kérdéshez, (Élénk derültség.) és meglehet, hogy talán némileg vissza is éltem a ház türelmével, befejezem röviden beszédemet. Én rám nézve a fenforgó kérdés a kormány átalános nemzetgazdasági és pénzügyi politikájának kérdése. Miután pedig én nem látom, hogy a kormánynak lenne nemzeti alapon álló közgazdasági és pénzügyi politikája: addig, a inig ezt nem látom, olyan törvényjavaslatot, a milyen a mostani, általánosságban sem fogadok el; mert adóemeléssel a nélkül, hogy az általános nemzetgazdasági politika megváltoztattatnék: az ilyen mellékes rendszabályokkal a nemzet bajain segíteni nem lehet. Ennélfogva én a jelen törvényjavaslatot ily értelemben ós ily indokolás mellett általánosságban sem fogadhatom el a részletes t tárgyalás alapjául. Tisza László: T. ház! Én épen ellenkezőleg az előttem szólott képviselőtársammal a törvényjavaslatot az általános vita alapjául elfogadom. Ezt az adóemelést egy emeltyűnek tartom, a melylyel államháztartásunk hínárba jutott szekerét, abból Isten segítségével ki fogjuk segíteni, és azért ezt megtagadni, helyes, eszélyes politikának egyátalában nem tartom. Bővebben nem indokolom álláspontomat, mert azt hiszem, hogy az épen olyan kevéssé érdekelné a t. házat, mint érdekelte tegnap Marczal képviselőjének tegnapi hosszas indokolása álláspontjáról. Nem tehetem azonban, hogy mindamellett a Marczali t. képviselő ur indokolására néhány megjegyzést ne tegyek. Eöviden meg fogom tenni azt is, mert nem akarom követni a nemzetgazdászat azon járatlan, ösvényén, melyie uj úttörőként lépett; de komolyam sem teszem azt, mert egy olyan államgazdászati értekezéshez komolyan hozzászólni, mely azon axiómát állította fel, hogy a kereskedő a portéka árát maga szabja meg, egyátalában nem lehet. A mit pedig a szabadelvű párt öntudatára, kötelesség érzetére, meggyőződésére ós — a mint mondta, — tiszta látásának elvesztésére vonatkozólag mondott megjegyzéseit illeti, arra csak azt vagyok bátor megjegyezni: hogy ezen tiszta látásra vonatkozó megjegyzést jobb szemű embertől óhajtottam volna, nem olyantól, mint a t. képviselő ur, ki saját szabadelvű programmjának tételeit sem látja át. De elvonva ettől, hagy ő ezt már elfelejtette, kénytelen vagyok kijelenteni: hogy az ő látása ujabb ellenzéki állásában sem valami éles; mert ha éles lenne : akkor nem tekinthetné a közvélemény nézetének azon képzelödését, hogy a Bach-rendszer alatt jobb sorsunk volt. leczember 8. 1875. Ehhez t. ház komolyan hozzá szólani annyival kevésbbé lehet; mert a t. képviselő ur nemcsak az administratio, nemcsak az igazságszolgáltatást értette, hanem, mint egy politikai sportsman ráduplázott ezen állítására a háromszoros adóval s azzal, hogy a közlekedés mennyivel jobb volt a Bach korszakban. Ezen állítást komolyan megczáfolni, azt hiszem ezen ház méltóságával ellenkeznék. (Helyeslés.) De nem tagadhatom el t. ház — és talán épen ezen keserűség adott számba szavakat, — hogy fájdalmas rám nézve azon tapasztalás, hogy a mit soha saját huszárjai nem mertek, épen egy gr. Széchényi akadt azon szerepre, hogy a lerchenfeldi Brutus korszakát egy magyar parlamentben megénekelje. (Élénk tetszés a középen.) Miután ezeket elmondtam, még csak Vidliczkay József t. képviselőtársam beszédére kívánok még csak két igen egyszerű megjegyzést tenni. (Halljuk !) Egyszerűségüknél fogva méltán mint kitűnőségeket dicsérte Arany János költeményeit. Kénytelen vagyok ezúttal a környékemben hallott egy megjegyzésnek hangot adni, hogy Széll Kálmán költeményei még sokkal egyszerűbbek, még sokkal kevesebb azokban a nagyhangzatu szó : miért nem méltóztatik tehát ezeket elfogadni. (Derültség.) Ahoz pedig, hogy az ország jövedelmei, az adó és vám közti külömbséget vetette föl: engedje meg nekem a szerény megjegyzést, hogy a vám is egy neme az adónak, még pedig czélszerütlen intézkedések mellett, legkeservesebb adóvá, épen az ipart, épen a nemzet gazdaságot megölő adójává válhatik az országnak. Ezen rövid megjegyzés után magam részéről a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadom. (Helyeslés a középen.) Almássy Sándor: T. ház! Én a szőnyegen folyó törvényjavaslatot ugyanazon indokokból tagadom meg s nem fogadom el a tárgyalás alapjául, a mely indokokból Ghyczy Kálmán pénzügyministernek adófelemelési törvényjavaslatát ugy ezen oldalról, mint a másik oldalról megtámadták és elfogadhatónak nem vélték. Nem fogok beszédeket felolvasni, sem Somssich Pál t. képviselő úrét, sem másokét, kik akkor felszólaltak; csak röviden megjegyzem, hogy akkor azt követelték, hogy mutassa ki a pénzügyminister azt, hogy ezen adófelemelés az ország pénzügyeit rendezni fogja-e ? s másodszor az adóképesség emeltetik e s vajon ez által a nép terhei nem fognak-e annyira emeltetni? hogy azok alatt összeroskad. Ezen indokok akkor, ezen indokok késztetnek engem ma is arra, hogy a javaslatot megtámadjam. Mert ezen felvetett kérdéseket a jelenlegi kormány sem oldotta meg, nem biztosit arról, hogy ezáltal pénzügyeink rendeztetni fognak, sőt kilátásba teszi a deficitet, ujabb adófelemelést is hoz kilátásba, nem nyugtat meg az iránt, hogy a népnek adó-