Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-48
48. országos ülés sulyegyen mielőbb helyreállíttassák. Tökéletesen igaz, nincs senkinek semmi kifogása ez ellen. Hanem azt mondja azután, hogy szükséges tehát módokról gondoskodni, melyek lehetségessé teszik, hogy ezen hiány a nemzet áldozatkészségének a helyzet komolysága által követelt igénybevétele mellett legalább nagy részében állami jövedelmeink szaporítása, azaz adóemelés által fedeztessék. A t. pónzügyminister ur nem képzeli az állambevételeknek másképen való szaporodását, mint adóemelés által. Ha azt mondta volna a pónzügyminister ur: addig, a mig az Austriával kötött Vám- és kereskedelmi szerződés lejár: —akkor ezen indokolás helyes volna. De a t. pónzügyminister ur ezt általában mondja, tekintet nélkül a jövőre. Már pedig bocsánatot kérek a t. pónzügyminister úrtól, én tudom képzelni a bevételeknek szaporítását adóemelés nélkül is, tudom képzelni vámjövedelem által. Természetes: nem mondom, hogy most mindjárt, hanem jövőben az Austriával kötött szerződés lejárta után. Tudva van az igen jól a t. ház előtt, hogy ez sokkal bőségesebb kútforrása a jövedelmeknek, mint első tekintetre látszik. B kútforrása az ország jövedelmének helyes vámpolitika mellett, a földadó mennyiségét is felülmúlhatja egy pár év múlva. Azon felfogása a t. pónzügyminister urnák tehát, hogy nincs más szaporítása a közjövedelmeknek, mint az adóemelés, tekintettel a jövőre, tekintettel arra az időre, mikor a mi kezeink nem lesznek többé kötve a>z Austriával való vám- és kereskedelmi szerződés által: nemcsak egyoldalú, de egészen helytelen. Es a mit mólyen sajnáltam indokolásában, ez az, hogy semmi legkisebb vonatkozás nincs az indokolásban arra. hogy jövőre szabadabbak lesznek kezeink e tekintetben, jövőre a jövedelmek egy uj forrása fog előttünk feltárulni, a mely kutforrás hogy megnyittassák az ország kiadásainak, az ország államisága is mulhatlanul megkívánja. Mert mint mondám, az államiság legmélyebb gyökerei az ország nemzetgazdasági és pénzügyi önállóságában keresendők s hol ez hiányzik, ott nincs állam. T. ház! hogy az eddig követett rendszer egészen hibás, ezt már most mindenki látja, napról-napra mindinkább és inkább közeledünk egy nagy eatastrofa felé, a melynek kimenetele kiszámithatlan egyelőre. En még a múlt országgyűlés vége felé bátor voltam a t. házat, az akkorit figyelmeztetni, hogy igen nagy baj az nálunk nemzetgazdaságunk és pénzügyeinkre nézve, hogy mi helyes felfogás szerint a tőkéből élünk. Ezen kijelentésemet az én igen t. barátom Szontagh Pál akkor szellemdusnak tartotta: akkor tőszomszédomban ült, most egy kissé távolabb esik tőlem; meglehet, hogy akkori megjegyzésem ezen deezember 8. 1875. 37 csekély távolságnál fogva szellemességéből — szerinte — azóta veszített. Elnök: Bátor vagyok a t. képviselő urat kérni, hogy méltóztassék a tárgynál maradni, mert az idő nagyon drága. (Derültség.) Vidliczkay József: A házszabályok értelmében elfogadom a t. elnök ur figyelmeztetését, csak azt akarom kijelenteni, hogy felfogásom szerint mindig e tárgyról szólok, a mennyiben t. i. az összes nemzetgazdasági viszonyainkkal van öszszekéttetósben. Elnök: A mit Szontagh Pál ur személyére nézve mondani méltóztatott, az nem vonatkozott erre a tárgyra. Vidliczkay József: Nagy eatastrofa felé közeledünk, kétségtelen tanúbizonysága ennek az, hogy már maga a t. pónzügyminister ur beismeri azt, hogy ma-holnap az áílamjavakat el kell adni. Ez a tőkéből való élés következménye; de tekintetbe véve az igen t. pónzügyminister ur mai előterjesztését, az én felfogásom szerint, — adja. isten, hogy legyen pessimistikus — ez is ujabb bizonysága annak, hogy igaz, a mit mondtam. Valamint a magánemberekre nézve, ugy a nemzetekre nézve is csak azon teher elviselhető, mely törleszthető. Mihelyt valamely ország azon állapotban van, hogy terheit törleszteni nem képes (a hol Magyarország ma van): az már a catastrophának kezdete. Ilyen catastrophának nézünk elébe mi is. Hogy ez elhárítható legyen, nem olyan rendszabályokra van szükség, a milyenek ezúttal a t. kormány részéről inditványoztatnak; hanem egy egészen uj nemzetgazdasági és pénzügyi politikára. De talán hosszadalmasabban is beszéltem t. ház! (Élénk derültség. Felkiáltások: Még volt!) En azok közé tartozom, kik a nemzetgazdasági viszonyokra ós a nemzetgazdasági rendszabályokra különösen Magyarországon rendkívül nagy súlyt fektetnek. En nemcsak pénzügyi javulást várok ily rendszabályoktól, hanem ón olyan más bajoknak orvoslását is várom a helyes nemzetgazdasági rendszabályoktól, melyek legalább az eddigi politikával nem voltak orvosolhatók. Mihelyt megindul a nemzetgazdasági tevékenység , valamely nemzetben: (mire azonban a helyes politika szükséges,) egészen más irányt vesz átalában a gondolkodás. Azok közé tartozom, kik azon baj ellen is, melyet ugy nevezünk : nemzetiségi kérdés, a helyes nemzetgazdasági rendszabályoktól is várják a javulást. Nem akarok e kérdésre kiterjeszkedni, mert ez már csakugyan nem volna helyén, miután nincs napirenden ; hanem röviden csak azt akartam jelezni, hogy egy helyes nemzetgazdasági politika, mely végeredményeiben aztán köz jólétet ad az országnak : legbensőbb összeköttetésben van ezen bajjal Legyen szabad hivatkoznom például a szabad Svajczra. Jut-e valaha a szabad republicánus fran-
