Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-68

402 *>S. országos ülés január IS. 1876. Áz igen t. képviselő ur hivatkozott és pedig igen sok dologban s ebben is hivatkozott a Bach idejére. Legyen szabad nekem ezen hivatkozásokat még. egygyel megtoldani, mert a Bach idejére való hivatkozásnál rendszerint az egyes állításokat mint Ítéletet is szokták felfogni. (Halljuk!) Azt mondotta az igen t. képviselő ur, hogy a közigazgatási rendszer, a melyet a Bach ideje meghonosított volt Magyarországon: igen helytelen volt, mit igen természetszerűen ő maga is helytelenített és helyteleníteni kötelessége volt azon ellenséges indulatnál fogva, melylyel azon ember a magyar nemzet iránt viseltetett. Hanem a Bach democratiájáról és a Bach büreaucratiájáról áll az is — és ezt a gyakorlat megmutatta — hogy ők igen is tudtak és igen is jól tudtak különbséget tenni az emberek és ügyek közt. Ezért van az, hogy az ítélet, melyeket e rendszer fölött gyakran hozunk, csak az egyéni felfogásból indulnak ki; de nem indulnak ki a közérzület, ugy szólván a közhangulatból Igen sok ügy volt, a melyet igen gyorsan hajtották végre, igen sok volt, a mit soha végre nem hajtottak. Egyáltalában azt is igen különösnek tekintem, hogy a t. ház azon oldalán ugy a felirati vitánál, mint a budgetvita, alkalmával, sok tekintetben igen helyesen hangoztatták azt, hogy nálunk a legfőbb körökben, magában a ministeriumban, egy centralisíikus bureaucratikus irány honosul meg. Hangoztatták, hogy bizonyos szakministeriumok összevonása s egy kézbe adása, nemcsak azért volna jó : mert ezáltal megtakarítások érhetők el; hanem azért is szükséges: mert ez a közigazgatás és igazságszolgáitatás javára szolgálna. Elmondatott az, hogy azon válaszfalak, a melyek a bureaucratia egyes tagjait egymástól elválasztják: azon válaszfalak ezáltal bizonyos mértékben ledöntetnének. Igen különösnek találom azt, hogy mig benn a központi kormánynál odatörekednek, hogy egy kézbe összpontosítsák, hogy csaknem visszaemlékeztessenek bennünket a régi helytartósági életre: addig a törvényhatóságokban a törekvés azzal ellentétesen odairányul, hogy ott meg azon büreaucratiát, a melynek itt fenn hasznavehetetlenségót kívánják bebizonyítani, azt ott lenn a végrehajtás utolsó szálainál meghonosítsák. Az mondatott a ház ezen oldalán, egy képviselő ur által, ha jól emlékszem, Komjáthy képviselő ur mondta, hogy önérzetes ember alig fog vállalkozni bizottsági tagságra. Sajátságos felfogása lehet a t. képviselő urnák az önérzetes emberről, midőn ezen Ítéletét kimondta. Mert mielőtt ezen Ítéletet kimondta volna : mit mond a t. képviselő ur ? Azt, hogy oly kötelességeket és akkora felelősséget ró az illető bizottsági tagra a törvény, hogy arra sem ideje, sem kedve nem lesz És az igen t. képviselő ur az autonómia barátja, a képviselő vv meg akarja honosítani és meg akarja tartani a megyei életet, meg akarja tartani az autonómiát a legszélsőbb határig. Hát ha a t. képviselő ur kétségbeesik a fölött, hogy fog-e találni önérzetes embert ide benn a bizottságban: hát akkor hisz-e, hogy azon bizottsági tagok mindegyikének, állomása számára, a melyekre hasonló kötelességek várnak, hogyha mindazt, a mit javaslataiban czéloz, vagy az ő nézetei szerint minden bekövetkeznék: tehát akkor Magyarországon mindazt a sok. önérzetes embert meg fogja találni ? A t. képviselő ur az önérzetet tehát a szerint méri, hogy ha — sokak közt oszlik meg bizonyos kötelesség teljesítése; akkor kevesebb önérzet kell ahhoz, hogy vállalkozzék valaki a teendőkre ; mig ha csak egynek vállaira nehezednek a terhek: akkor több önérzet szükséges hozzá, Én t. ház mindezek után elfogadom a törvényjavaslatot és elfogadom leginkább azért — s ezt nem is tartózkodom kimondani, — mert a törvényjavaslatban látom azon feltételeket megadva, melyek mellett az önkormányzat, de látom továbbá azon feltételeket is megadva, a melyek mellett a közigazgatás javulása és javitása biztosítva van. A törvényjavaslatot a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés a középen.) Helfy Ignácz: T. ház! Kétséget nem szenved, hogy azon stádiumban, a melyben a vita jelenleg van, mi többé egymást eapacitálni nem fogjuk. De hisz ez bizonyos tekintetben más törvényjavaslatoknál is történik. A pártok a nyilvános ülés előtt megállapodnak, itt csak indokolják szavazataikat és szavaznak; hanem rendesen van a hosszú vitáknak egy igen fontos czélja, az: hogy az eszmék tisztáztassanak, hogy szabatosan megmegállapitassék a kormány álláspontja ép ugy, mint az ellenzéké, s igy a közvélemény azon helyzetbe juthasson, hogy Ítélhessen a kettő közt, hogy melyiknek van igaza, melyiknek elveit kell jövőre követni. Sajnálattal kell constatálnom, — a mit ugy hiszem senki kétségbe vonni nem fog — hogy ez alkalommal, daczára annak, hogy ma már negyedik napja, hogy a vita foly : ezen czélt nemcsak, hogy el nem értük, de még csak nem is közeledtünk feléje. En nem emlékszem vitára e házban, hogy elannyira tisztázatlan maradt volna, különösen a kormány álláspontja, mint a jelen esetben. Hisz a mennyien felszólaltak a kormánypárt részéről, annyian különbözőleg fogták föl; sőt némelyek különböző eredményre jutottak, más minőséget látnak a törvényjavaslatban és mások épen ellentétes hatásokat várnak tőle. Nem csak a kormánypártban, hanem a kormány kebelében sincs összhang e tekintetben; igy például a t. ministerelnök ur ismételten kijelentette, hogy szerinte e törvényjavaslat definitivum, mely-