Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-68

68. orsiágos HWs január 13. 1876. 403 tői ő igen üdvös hatást remél. A hozzá igen közel álló államtitkár ur, a kiről föl kell tennem, hogy a törvényjavaslat szerkesztésére némi befolyást gyakorolt: az ép az ellenkezőt mondotta, hogy ő kísérletnek tekinti csak, de oly kísérletnek, mely ha megbukik, be lesz bizonyítva, nemhogy a kormány hibásan concipiálta e törvényjavaslatot, hanem Ma­gyarországon az önkormányzat lehetetlen. Mit mondottak a kormány törvényjavaslatát támogató tagok? A t, ministerelnök úrhoz igen közel ülő és álló képviselő Tisza Lajos * azért fo­gadta el: mert világosan, úgymond, közeledést lát abban azon czél felé, a melyet ő tart helyesnek a közigazgatás terén, azt tudniillik, hogy a közigaz­gatás nagyobb részben a kormány kezében öszsz­pontosittassék. Plachy képviselő ur azért üdvözli a törvényjavaslatot, mert helyre látja állítani a kapcsot, a közigazgatás és igazságszolgáltatás kö­zött, a mit a kormánypárt más része és maga a kormány merőben tagad. S itt legyen szabad mel­lesleg megjegyeznem, hogy csodálkoztam, midőn a t. ministerelnök ur zokon vette Mocsáry bará­tomtól azon kifejezést, hogy ő hídnak tekinti ezen törvényjavaslatot, a mely a centralisatió felé vezet. S miért nem fordul a minister ur ugyanazon szem­rehányással a hozzá és szivéhez közelebb álló kép­viselő Tisza Lajos úrhoz, ki más szavakkal ugyan­ezt mondotta: csakhogy ő azon okból elfogadta, Mocsáry barátom pedig ellenkező állásponton levén, épen azért el nem fogadta. Tény t. ház, hogy tisztában senki sínes ma­gával. Leginkább bebizonyította ezt néhány negyed órával ez előtt Éber t. barátom, ki azzal kezdette, hogy tisztában van magával. S miként van tisztá­ban? Hogy üdvözli a törvényjavaslatot, kiindulván a porosz és franezia összpontosító közigazgatási rendszerből s végre feldicsérve az önkormányza­tot, hogy milyen volt ezelőtt. Mi következik mind­ezekből, t. ház? Az, hogy ha a t. ház azon javaslatot nem is akarja elfogadni, melyet Mocsáry barátom tett, hogy tudniillik ezt a törvényjavaslatot végle­gesen vesse vissza — én benső meggyőződésem­ből mondom, hogy kötelessége az országgyűlésnek, legalább is felfüggeszteni ezen törvényjavaslat tár­gyalását , az oly törvényjavaslatnak, a mely minden alkotmányos országban legalább is néhány évet vett igénybe. Emlékszem rá, hogy Olaszországban, hol na­gyon gyorsan kelleti; működni, mert uniflcálni kellett a királyságot: a municipalis törvényjavaslat általános vitája hat hetet vett igénj'be. E törvény­javaslat, mely Angliában tiz, tizenöt évet vett igénybe: nálunk rövid pár hét alatt akarják ke­resztül hajtani. Alig néhány hete, hogy a közvéle­ménynek erről tudomása van. S ha van valaki az országban, aki megérlelhette magában : ez legfölebb csak a minister ur, inert midőn concipiálta — nem tudom mikor — lehet, hogy volt annyi ideje, hogy elméjében megérlelhette; de hogy a közvé­lemény vagy mi képviselők megérlelhettük volna: azt az eddig lefolyt vita után merőben tagadom. Épen csak egy dologban érthetek egyet a tör­vényjavaslatot védő szónokokkal s a kormánynyal is, abban tudniillik, hogy mindegyik dicséneket énekel a magyar önkormányzatnak. Eszembe jutott az a természetrajzi tünemény, mely hazánkban ismeretes. Őszszel tudniillik, midőn a gólyák elké­szülnek menni, körbe állanak s egy gólyát középre fognak s elkezdenek a magok módja szerint éne­kelni. Akkor hihetőleg eléneklik a szegény áldozat nagy érdemeit s azután rárohannak s megölik. Ezt a mi népünk a gólyák ítéletnapjának nevezi. Ez ugy látom, hogy ezen közigazgatási törvényja­vaslat a magyar önkormányzat ítéletnapja. Önök eléneklik annak érdemeit azon perczben. midőn a sirkövet készülnek reárakni. (Madarász József köz­beszól : Nincs erejok \) Legremekebbül szólott e tekintetben az igen tisztelt belügyminister ur, ő dicsérte fel legjobban az önkormányzatot nemcsak, hanem oly élesen és szerintem oly helyesen megczáfolta Sennyey kép­viselő ur azon nézetét, hogy a közigazgatást kine­vezett tisztviselőkre kell bízni, hogy annál jobban alig lehet kívánni s mégis azon conclusióra jutott, hogy oly közigazgatási bizottságot kell fel állítani, melyben kinevezett tisztviselők játszák a főszerepet. Ha nem tettem volna fel magamban, hogy röviden fogok szólani: lépésről lépésre, szóról szóra követhetném a kormány és kormánypárti képvise­lők nyilatkozatait és kimutathatnám, hogy szóról szóra, tételről tételre ellenmondásban állanak egy­mással, a mi megint csak azt bizonyítja, hogyha mindjárt helyes is a kormány felfogása: nincs megérve az országban, következőleg azt törvény­hozási tárgyalás alá vonni jelenleg nem lenne szabad. S miután már a szót kiejtettem a kinevezett tisztviselőkről, legyen szabad rövideden reflcctál­nom azon jeles beszédre, melyet tegnap az eszme védőjétől hallottunk. Csak egy igen rövid meg­jegyzést kívánok tenni. Tegnap említette az igen tisztelt ministerelnök ur, hogy vajon azon hibák, miket a választott tisztviselőknél tapasztalunk: nem lesznek e meg ép ugy a kinevezett tisztviselőknél s vajon azon pro­tectió, melyet mindnyájan sajnálunk, nem lesz e meg ezentúl is ép ugy, még talán csúnyább alak­ban a kinevezett tisztviselőknél ? A mi a proteetiót illeti, bármenynyire sajnálja is mindenki: azt az emberi természetből, a társadalamból kitörölni le­hetetlen ; de lehetetlen kiküszöbölni . a kormány köréből is, mert ha a kormány nem pártolná azokat, kiket tisztviselőkül ajánlanak: ő maga lenne kénytelen felkérni barátait, hogy ajánljanak alkal­mas embereket. 51*

Next

/
Oldalképek
Tartalom