Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-68

396 6S * oi' sz ágos illés közt a járás, és én Őszintén megvallom, hogy én némileg vártam volna, hogy itt is bizonyos szervezet, a mostani megyei szervezethez hasonló hozattatott volna be, a mi által azt, a mit a községek önmaguk nem tehet­nek, egy kissé nagyobb körre lehetett volna bizni és ez által az autonómiai körnek egy kisebb egysége ké­peztetett volna. Remélem is, hogy a tapasztalás ennek szükségét meg fogja mutatni: mert a tapasztalás — ugy hiszem — azt fogja bizonyítani, hogy min­den jó akarata mellett a megye mégis sokkal tá­gabb kör, mint a melyben közvetlenül hatni le­hessen. A másik előny, melyet én e törvényjavaslatban látok: a felelősség szabályozása. Ezen felelősség szabályozását én nem annyira a fegyelmi eljárás szabályozásában keresem, hanem inkább abban, hogy azon túlnőtt nagy bizottságoktól azon illu­sorius tevékenység elvétetik, melyre már régen tehetetleneknek bizonyultak, ós hogy választás ut­ján kissebb kör képeztetik, mely e tekintetben bizonyos teendőkkel bizatik meg. A mi a fegyelmi eljárást illeti: én őszintén megvallom, hogy átalában nem vagyok barátja a fegyelmi eljárásnak. Nagyon emlékeztet ez azon régi kormányra, mely az állami gondviselés gyám­kodására, mely a dorgálásokban és fenyegetésekben találta egyik legfőbb örömét. Az alkotmányosság fenyegetéseket és dorgálást nem ismer; hanem csak büntetést. Ezen fegyelmi hatóság, mely most szabályoztatik, mégis annyiban megnyugtató, hogy tulajdonképen semmi más, mint egy esküdtszék, mely inkább egy törvényszék alakját fe ölti magára, mint sem egy disciplináris hatóságot. De vélemé­nyem szerint kívánatos volna ezen fegyelmi körbe belevonni nemcsak a hivatalnokokat, hanem bele­vonni a megye által választott közegekőt is. Tette is ezt a minister ur eredeti törvényjavaslatában, midőn bizon) 7 os bírságokat szabott a megye által választott bizottsági tagokra és én sajnálom, hogy a ház közigazgatási bizottsága ezt kitörülte; fel­teszem csupán azon félelemből, nehogy ezáltal azok, kik talán a választást elfogadnák, ettől elriasztat­nának. De ezen félelmet könnyen el lehetett volna oszlatni, az által, hogy birság szabatott volna azokra, kik a választást el nem fogadják. {Helyes­lések.) Én ezt igen nagy vívmánynak tartanám, vívmánynak tartanám pedig azért: mert kimondat­nék az által azon elv, hogy az önkormányzat nem csak jog, de kötelesség is, melyre az embereket rá lehet kényszeríteni. (Helyeslés.) Ez épen olyan kötelesség, mint az adófizetés és a vér-adó. Van egy oldala a törvényjavaslatnak, a mely engem, őszintén megvallom, meglepett és ez azon kísérlet, az összhangzást az állami és r a törvény­hatósági köaegek közt helyreállítani. És hogy ezen harmónia helyreállíttassák: oly nagy átruházott jogokkal ruházza fel a törvényjavaslat a bizottságot, január IS. 1876. a milyennel legalább — a mennyire én tudom, — semmi féle más országban ily önkormányzati testületek nem birnak. Nem ismerek országot, a melyben egy többé kevésbbé autonóm törvény­hatóság oly különféle átruházott jogokkal legyen ellátva, mint ; lesz azon bizottság, a mely most javasoltatik. Én ebben a jövőnek egy eszméjét látom, egy uj nemét az önkormányzati fejlődésnek, a mely azon régi ellentétet, mely oly sokáig léte­zett nálunk a kormány és a kormányzottak közt: inkább fogja segíteni eltüntetni, mint bármely más intézkedés tehetné. A nehézség e tekintetben véleményem szerint az volt, bogy e két elem soha sem érintkezett egy­mással ; hanem ezen érintkezéstől a mennyire csak lehetett tartózkodott. Következése az volt, nem csak hogy az egyik a másikról tökéletesen ferde felfogásban volt, hanem egy bizonyos elszigeltség­ben és ellentétben kereste örömét. Ennek mellőzésére egyedül a contactus, a közvetlen érintkezés vezethet. Mi e tekintetben egy tapaszlatatra hivatkoz­hatunk. Méltóztassék felvenni viszonyunkat Aus­triával. Emlékezzenek csak vissza, milyenek vol­tak érzéseink e tekintetben még hét, nyolez évvel az előtt, mennyire ellentétesek voltak, mily kevéssé értettük meg egymást. Midőn ezen uj rendszer behozatott, hányan • mondták, hogy absolut lehe­tetlenség, hogy az a kettő valamikép közre mű­ködjék és látjuk, hogy hét, nyolez év alatt ezen összműködés sokkal könnyebben létesitetett. mint valaki hitte volna. A mint itt ezen közvetlen con­tactus által a közreműködés lehetővé lett: ugy hiszem, hogy a törvényhatósági bizottságokban is a kettőnek ezen összműködése lehetséges lesz, (Tetszés) Ezek azon szempontok, melyeknél fogva én a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadom. Elfo­gadom : mert azt hiszem, hogy a közigazgatás me­netén javítani fog. Hogy nagyszerű csodákat fog mivelni, azt nem hiszem; de azt, mint előbb ki­fejtem, nem is hiszem lehetőnek; arra én semmi­nemű kormányt képesítve nem tartok. Annak idővel kell kifejlődnie, azon bizonyos traditióknak lassanként kell meghonosulniok és csak ez által lesz meg a valódi közigazgatás. De másrészt látok ezen törvényjavaslatban bizonyos ügyekezetet, azon önkormányzatnak maradványait, a melyek a régi időkből fenmaradtak, némileg fejlődtek, nem csak megtartani, hanem erősbiteni. A kormánytól fog függni e tekintetben: vajon ez valósuland-e vagy nem? Ha ő az önkormányzatot, mint egy beteges növényt tekinti, tul ápolja és valami üvegházi gondokkal környezni fogja: félek, hogy az mindig beteges plánta fog maradni; de ha ellenkezőleg a kormány bizván annak életere­jében, azt lassankint szoktatni fogja a szin levegő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom