Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-68

68. országos ülés január IS. 1876, 397 höz is, szoktatni fogja ahhoz, hogy esőt, napot és vihart is kiálljon : megvagyok győződve, hogy elég erős magva van még az önkormányzatnak nálunk, hogy az magának kivívja azt, hogy ismét oly erős törzsé váljék, mint nálunk valaha volt. (Ho­sszas élénk helyeslés a középen.) Hegyessy Márton: T. ház! A vitatkozások folyama, mely a törvényjavaslat keretén kivül sok egyéb tárgyat felölelt, megengedi nekem is, hogy elmondjam nézeteimet az autonómiáról. Az autonómiát én ugy értelmezem, hogy az a muniozipiumoknak saját körükben az állam-kö­zegek kizárásával csupán a főispán felügyeletével kizárólagos intézkedési joguk legyen. Ismétlem, a központi kormánynak csak is felügyeleti jogot en­gedek. A hol e kettő összezavartatok, a hol a köz­ponti kormány beavatkozik a municzipiumok saját körükbe tartozó ügyeik feletti intézkedésbe: ott nincs meg a teljes autonómia, ott a meglevő is veszélyeztetik. így értelmezte az autonómiát politikai mul­tunk is; ez volt az autonómia 1848-ik évig ha­zánkban és hogy ennek minő hatása volt: ezt mutatja* a történelem. Éber Nándor t. képviselő-társam az autonómia csodát-keítő hatásaira hivatkozott a külföldi álla­mokban ; de elfeledte, hogy hivatkozzék annak esodát-keltő hatásaira éppen hazánkban is. Az autonómia mentette meg hazánkat az 1825-ik évi centralistikns kísérlettől; a megyei autonómia volt az, mely a szabadságharczban csodákat művelt. Alig nyolcz megyére szoríttatott össze az önvé­delmi harcz és e nyolcz megye autonómiájából kifolyólag oly erőt merített, hogy azon időben fel­éleszthettük az egész szabadságharczot és ,meg­kezdhettünk elleneinkkel. (Ugy van! a szélső bal­oldalon). Nemcsak a külföldi államokban létező auto­nómiát kall tehát csodát-keltő hatásainak tekinte­nünk ; hanem olyanokul kell tekintenünk első sorban és főleg a hazánkban 1848-ig létezett megyei autonómiát. Nem gáncsolnunk kell ezen autonómiát; hanem hálával kell azokra visszaemlékezni, kik annak megteremtői, kik annak kezelői voltak, Az utonomiával ellentétben áll a centralisatió. Ez az, a mely az egyesek jogkörében, a mely a helyhatósági jogkörben mindenütt az állami hatal­mat, az állami parancs-szót teszi irányadóvá A hová ez eljut: ott lassanként sorvadni fog a szabadság s végre teljesen megsemmisül. A történelemből hivatkozhatnék példára; de azt hiszem fölösleges, ott van Francziaország példája. Éppen az előttem szólott képviselő-társam mutatta fel, hogy ott alig 70 év alatt 13 teljesen radicalis kormány-változás történt; ez a centralisatió következménye. E kettő között kell választani, midőn a megyei önkormányzat rendezéséről van szó. vagy azegyi­ket teljesen, vagy a másikat teljesen. De a kettőt összezavarva alkalmazni lehetetlen. A ma szólott Szivák t. képviselő ur megpróbálkozott ezt a fából csinált vaskarikát alkalmazni, ő a merev cen­tralisatiót a józan decentralisatióval találta alkal­mazandónak. Hogy a gyakorlatban mire vezet ez: az az én képzeletemet fölülmúlja. Én habár elis­merem is, hogy a fejlettebb közigazgatási igények­nek ma már nem felel meg .a három havonkinti megyei testületi közigazgatás, azért teljesen s szi­gorúan csatlakozom az autonómiához. Igaz, hogy épen azért, hogy a fejlettebb 'közigazgatás igényei­ről gondoskodva legyen; hogy a felelősség elve keresztülvitessék : összeköttetésbe kell hoznunk ezen autonómiát a parlamentalismussal; ez azonban nem niegfejthetlen probléma. En osztozom azon nézetben, hogy a tisztviselő administráljon és a megye ellenőrizzen. Csakhogy ez a tisztviselő ne választassák, a mai candidáló bizottság által, nem ugy, mint az 1870-iki tör­vényczikkben van megállapítva, hogy csak a fő­ispán jóakaratából lehessen tisztviselő; hanem vá­lasztassák szabadon a megyei hatóság által s ez a tisztviselő csak a megye által legyen elmozdítható ; nem ugy, mint az 1870. XL1I. törvényczikk ki­mondotta. Ha ezen tisztviselők qualificatióval fog­nak bírni, mert ehhez kötném „sine qua non"-ul a választási képességet: akkor én meg vagyok győ­ződve arról, hogy ha administrativ közegnek kizárólag a tisztviselőt tekintjük: ha a stáíumok alkotásának joga meg lesz teljes épségben a megyének; ha a a megye az ellenőrzési jogot gyakorolja: az auto­nómia csorbítatlan marad. S én megvallom, ily alakban a tisztviselők választását életfogytiglani választásnak tekinteném. A közigazgatási tudomány egyike a legnehezebb, legszétágazóbb, legtöbb ta­pasztalatot,* legtöbb elméletet igénylő tudományok­nak : ezt három-hat év alatt elsajátítani nem lehet. Ha tehát kellő közegekről gondoskodunk : ki kell azt mondanunk, hogy a választás életfogytiglan történik, hogy a megválasztott tisztviselő a vár­megye által, csak kötelesség-mulasztás esetében, fegyelmi utón mozdítható el. Lehet, hogy akkor kenyérkereseti pálya lesz a közigazgatási hivata­lokban is az elsőfokú közigazgatási hivatalnoké; de én nem féltem, mint tegnap az igen t. mini­sterelnök ur emiitette, a személyes szabadság garantiáit. Kenyérkereset a bírói pálya is, azon hivatal, melynek kezében vannak letéve a szemé­lyes szabadság garantiái és ha ez nem veszélyes: akkor nem tudom, miért kelljen azon esetben, ha a közigazgatási hivatal kenyérkereseti pályává tétetik, ettől félteni a személyes szabadság ga­rantiáit? Állandósítani akarom a megyei közigazgatási hivatalokat azért is: mert gondoskodni akarok

Next

/
Oldalképek
Tartalom