Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-68
G$. omzágos Illés január 18. 1870. 395 ujonczokra, a kik évenkint oly nagy számban kimennek a politikai ós katonai pályára Indiába. Ott látjuk a kis 20—22 éves hadnagyokat; alig vannak 2—3 hónapig a központon, már kiküldetnek 2—300 mértföldre, oly helyre, a hol fellebbvalóhoz nem folyamodhatnak, a hol politikai, katonai, közigazgatási finaneziális ügyekben mindenütt egyedül mérvadók. Igaz, megtörténik akár hányszor, hogy sok ilyen kis hadnagy odavész; de méltóztassanak elhinni, ez az iskola, melyben a Olivek, Lawrencek és Wellesleyek nevelkednek, a kik birodalmakat alkotnak és azokat a legnehezebb körülmények között megtudják tartani. (Tetszés.) De hallom az ellenvetést, hogy bármily szép és bármily magasztos legyen az önkormányzatnak és önsegélynek fejlődése Angolországban: mi nem vagyunk ott, nálunk ez lehetetlen. Es igaz, sajnosán tapasztaljuk, hogy az önkormányzat érzéke nálunk nagyon is gyenge, hogy még azon szerény kör is, mely e tekintetben meghagyatott: alig töltetik be; de véleményem szerint ezen még most segíteni lehet és segíteni kell. Eég elavult azon fellengős felfogás, mely szerint mindazon szép tulajdonok, a melyeket mi az emberekben bámulunk, mint például a tisztaság, a becsületesség, a kötelességérzet mind velünk született tulajdonok. Meg van csirájuk az emberi természetben; de azokat csak a kényszer, a gyakorlat, a szükség fejleszti ki. Midőn legelőször a gyermeket a vizbe mártják, ordit és sikolt: mert természeténél fogva az ember ronda állat, mint látszik, mindenütt ott, a hol az ember természetes állapotában van; ha hallgatunk sikoltására és kihúzzuk a vízből: ronda marad egész életén át; de mártsuk be a vizbe rendesen: meg fogja szokni és utoljára a rend és tisztaság neki életszükséggé fog válni. (Tetszés.) így van ez az önkormányzattal és önsegélylyel. Méltóztassék elhinni, hogy az angol és amerikai sincs más tésztából gyúrva, mint mi. Ha náluk az önkormányzat kifejlődött, ez azért volt: mert a körülmények kény szeritették rá; mert tudták, tapasztalták, hogy senki rajtuk nem segitend. Beszélhetünk mi önkormányzatról, mig mi ezt el nem ismerjük: addig véleményem szerint az önkormánvzatnak valódi alapját le nem tettük. (Igaz!) Es t. ház, hogy ez kényszer által fejlett ki, ez nem olyan állítás, melyet én a történelemből be nem bizonyíthatnék. Méltóztassanak megnézni azon életre való önkormányzatok szervezetét, melyek az olasz és német alföldi városokban kifejlődtek. Mindenütt ott fogják találni, hogy a teljes polgári jogok élvezetéhez van kötve a kötelesség, hogy bizonyos pontig az önkormányzatban közreműködjenek, mig Angliában tudjuk, hogy _ az önkormányzat egyenesen erre van alapítva. Nem kérdeznek ott senkit: akar-e békebiró vagy sherif lenni, vagy akar-e ez vagy amaz bizottságban részt venni ? hanem beleteszik s ott most már nem vonakodik senki, hanem örömmel elfogadja. De ez nem volt mindig igyVan az angol actákban akárhány tőrvény, mely szigorú bírságot szab azokra, kik a rajok rótt kötelességet el nem fogadják. Van ott két törvény, mely azokat bünteti súlyos birsággal, kik a parlamentben nem akarnak megjelenni. Erre is volt büntetés szabva. Ez által fejlődövi; ki az önkormányzat, mely nem eredt magától: mert az angol is csak ugy szereti a kényelmet és ep oly kevésbé szereti a kényelmetlenséget, mint bárki más. Ezek azon szempontok, melyekből megbirálandónak tartom az előttünk fekvő törvényjavaslatot és itt legelőször is örömmel üdvözlöm azt, hogy a kormány nem követte igen t. 'barátom Zichy Nándor grófnak röpiratában kifejezett azon eszméjét, hogy valami nagyszabású reformtervet eoneipiáljon. Mert az elmondottak szerint látni fogja a t. ház, hogy én azt hiszem, hogy ilyesmit concipiálhatott volna ugyan a kormány; de csakis concipiálhatta volna: annak gyakorlati eredménye vajmi kevés lett volna. De bár a kormány óvakodott valami nagyszerű rendszerváltoztatástól: én tisztán látom e törvényjavaslatban az irányt, melyet a kormány e tekintetben követni kíván, és én ez irányt helyesnek tartom.' Látom ez irányt legelőbb is abban, hogy azon önkormányzati lánezolatot, mely eddig alulról fölfelé mindent összefűzött, ha nem is egészen megszakítani, de legalább tágítani igyekszik azáltal, hogy a tőrvényhatóságokban egy oly közeget szervez, mely bizonyos ügyeket a rendes menetben önmaga végezhet el: a nélkül, hogy szüksége legyen a folytonos feljelentésekre. Megmarad ugyan a fölebbezési jog: de ez azon módon, mint oda van állítva, inkább kivételnek tekinteintó, mint szabálynak, s ebben találom én az előttünk fekvő törvényjavaslat egyik főelőnyót. Ez szerintem nevezetes haladás. Csak egyet sajnálok, azt, hogy a kormány e kedvezményezést más irányban kissé tovább nem vitte. Az 1871: XVIII. t.-czikk, mely községek rendezéséről szól, azon szerintem is igen helyes elvből indult ki, hogy a községnek kellene az autonomikus egységnek lenni, nem pedig a régi felfogás szerint a megyének; csakhogy a községi életet sem lehet egyszerre fejleszteni, mint sernmi más életet, és épen azért ezen törvénynek az volt következése, hogy legtöbb esetben a községek azon szerény hatáskörnek sem bírtak megfelelni, melyet a törvény számukra hagyott. De régi szervezetünknél fogva létezik a község és a megye 50*
