Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-67

67. országos ülés január 12. 1876. 377 autonómia lelke él; azt is ki lehet talán vonni, hogy a közigazgatási bizottság tanácskozásaiban az önkormányzati elvek fognak érvényesülni. No ezen már túlestünk.,. Hányszor volt szerencsénk hallani e házban, hogy e házban a delegatiókról is szám­talan dicséródiát tartottak, elmondották, hogy a szabadság még ilyet nem talált ki s hogy Európa többi állama is el fogja tőlünk ez intézményt lopni S végre ez az igazgató-tanács mivé fog válni? Ez les& egy clique, a mely fel fogja falni, absorbeálni az egész megye jogait.lesz egy clique, hol minden ülésben a postás vagy telegraphus, vagy annak t. viczéje saját magáról bizonyítékot fog adni, hogy ő a kormányzathoz semmit sem ért s igy csak annyiban lesz érdekes, hogy a szem mint a com­pasra mindig az asztal fején üló főispánra lesz dirigálva s azután a .szerint majd csak el fog iga­zodni. Azt állítani, hogy a bizottságban a független elemek többségben vannak : ez nem egyéb éleznél. Tessék csak megkérdeni Tóth Vilmos volt minister urat, ki közbevetőleg legyen mondva, igen ügyes ember volt, mily jól kigondolta előre, — talán e törvényre gondolt — a candidationalis bizottság alakítását, ugy, hogy most már csak nagy poe­sissel lehet az mondani valamely tisztviselőre, hogy az választatott. Különben pedig t. minister ur s a másik collegájá is jól szervezte a főispáni hatal­mat, hogy az illető tisztviselőnek alig lesz kedve magát ő méltóságával ellentétbe tenni. így meg­marad a tiz hős, ha akad ; ezeknek tudom meg fogják engedni, hogy minden kérdésnél dictiózza­nak quantuni satis s mikor arra kerül a dolog. hogy szavazzunk, akkor ezen urak kisebbségben megmaradnak s el fog éretni s a mi a fő — ne­vezzük meg — constitutionalis formák között, hogy a megyében is a niinisterialis omnipotentia létre fog jönni. En azt gondolom, hogy ezzel bebizo­nyítottam : quod erat dernonstrandum. Én t. ház az ilyen önkormányzattól irtózom s végtelenül fáj, igen fáj nekem, hogy ez akkor történik, midőn az ujabb aera égre szálló nagy férfiainak bölcselke­dése következtében jutottunk ide. Valóban t. minister ur, ha azon energiát és munkaerőt, a melyet az autonómia megsemmisí­tésére fordítani méltóztatott, anyagi előmozdítására fordította volna az országnak vagy kivett volna ben­nünket azon barbár helyzetből, hogy mi is elmond­hattuk volna, hogy e hazában személy- és va­gyonbiztonság van : nagyobb hálával lehetne ós volna a ház. En t. ház, azt tartom, hogy e törvényjavaslat egy cséppel sem különb, 'mint az igen sokszor említve volt minister Tóth uré. Azt tehát el nem fogndoin, nem fogadom el azért : mert az egész törvényjavaslaton átvezetteíni látok egy politikát, mely nemcsak Magyarországon, de Európa többi KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. IH KÖTET. államaiban is divatozik és ezt én ugy nevezem, hogy coquettirozó politika, a mennyiben mindenkit ki akar elégíteni, természetesen egyiket semmivel, a másikat fügével és ezen igyekezetében senkit ki nem elégit és leteszi alapját azon nagy mozgalom- • nak, mely Európában előbb-utóbb be fog követ­kezni. Ezen politika kezelőinek messzeható pro­grammjok nincs ; ezen politika él napról-napra, rombol ; de állandóan építeni nem tud; e mellett borzasztó sok papirt fogyaszt, a törvényt egyre­másra készíti, novellái, rendeletei és parancsolatai oly nagy számra növekednek, hogy azokat véges elméjű ember megtanulni nem tudja ; különben ha mindnyájan tudnánk, nem növekednék a bünteté­sek rovata jövedelmi ággá. Dili! (Helyeslés a szélső bal felől) Tisza Kálmán ministerel nők: T. ház! (Halljuk!) Habár a tegnapi napon azon szándé­komnak adtam kifejezést, hogy legközelebbi fel­szólalásomban még az előbb mondottakra is reflek­táljak : a mai napon tartott nagyszabású beszéd után, leginkább az abban elmondottakra fogok szo­ritkoziii. Sajnálom, hogy e beszéd elején jelen nem voltam, de utólagosan megismerkedtem azon ré­szével is,, melyet személyesen nem volt szerencsém hallani. Es most beszédemet azzal kezdem, hogy tovább vigyem azon eszmét, melylyel azon igen t. képviselőtársam beszédét végezte, megjegyezvén, mielőtt ezt tenném, hogy részemről a fölött, mennyiben korcs, vagy nem korcs ezen javaslat: . vitatkozni nem fogok; bizonynyal sokkal kevésbé korcs: mint a hatvanas évek provisoriumainak javaslatai ós eljárásai voltak. (Helyeslés a középen. Zaj a széhő jobboldalon.) Ennek előrebocsátása után megjegyzem, hogy igenis tökéletesen egyet­értek vele abban, hogy ha szinte ezen javaslatra nézve, melyet én nem kis%etnek tekintek, de melyről hiszem és remén) m, hogy a czólnak meg fog felelni, bármit bizonyítson is a tapaszta­lás : annak czélszerütlensége vagy annak roszasága által még nem fog bebizonyíttatni, hogy az ön­kormányzat Magyarországon nem lehető; sőt töb­bet mondok: ennek czélszerütlensége által, — s ez az, a miben tovább megyek, — még csak az sem fog bebizonyulni, hogy választott tisztviselőkkel jól igazgatni nem lehet; s reményiem, hogy még azon nem várt eset sem oda fogja a nemzetet terelni, hogy amaz, inkább korcsnak nevezhető intézményre térjen át, mely azon oldalról, (a tzéhő jobbra mutatva) ajánltatik. (Elénk helyeslés a kö­zépen) A t. képviselő ur védte Kállay képviselő urat és átalában iránynkat azon szempontból, hogy nem ők azok, a kik megakarnák tagadni, vagy meg­tagadhatnák a megyék érdemeit, ós hivatkozott arra, kogy hiszen nem rég ideje, midőn épen az ő iránvukat azzal vádolták, hogy a megyék fen­48

Next

/
Oldalképek
Tartalom