Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-67

378 67. országos ülés január 12. 1876. tartása mellett szakítani akarnak a parlamentalismussal és visszatérni az 1848. előtti közigazgatásra. Ebben sok igaz van. Én magam is tudom, mert a hatvanas években csekély erőmhöz képest tollal, — mert akkor azzal lehetett, a mennyire lehetett működni, — ón is igyekeztem az azon irányban megindult journalistikai és brochur irodalmi tevékenység ellen fellépni; mert csakugyan határozottan a régi megyék felállítása hangsulyoztatott a parlamentalrsmus elejtésével. Ez tehát tökéletesen igaz, és rám, megvallom, most, midőn ugyanazok a megyét elvetik maguktól: azon benyomást teszi, nem az, a mit Shakespeare mondott, hogy a mór megtette kötelességét; a mór mehet: hanem azt, hogy megpróbáltuk, hogy a mór megtegye kötelességét; de mert nem buja megtenni, most már mehet. (Tetszés a középen. Zaj. Mozgás) A képviselő ür azt mondja, — és ebben roszul értett, hivatkozom szavaimra, midőn fölemiitettem, hogy a kinevezéseknél is lehetnek hibák, — és itt legyen szabad közben helyreigazítanom, hogy amaz idézet nem Shakespeare, hanem Schillertől való — mondom arra vonatkozó szavaim nyomán, hogy a kinevezéseknél is lehetnek hibák: ő azt hitte, vagy látszott hinni, hogy én a birói kinevezéseket értettem, és igen nagy örömömre, védelme alá vette a birói kart, ismételvén majdnem azon szavakat, a melyeket nem régen a megtámadott birói kar védelmére a most ugyan jelen nem levő igazságűgyminister mondott. Azonban tévedni méltóztatik; én nem a birói kinevezéseket értettem, a mint, hogy ha beszédemet figyelemre venni méltóztatik, nemcsak abból, a mit mondottam, hanem annak egész contexlusából kivehette, hogy nem a birói kinevezéseket értettem ; hanem értettem átalában, — a minthogy most politikai kinevezésekről van szó, — az absolitismus és a provisorium ideje alatt történt kinevezéseket. Egyébiránt ezen alkalmat mindjárt fehasználom beszédének ezen eszmékkel rokonos részére válaszolni. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy beismeri ő is, hogy nem fogom azt megtenni, a mit Bujanovics képviselő ur beszéde irányában megtenni ajánlkoztam : ha ahhoz kötöm, hogy bebizonyittassék, hogy választás mellett nem lehet szakértő és jó tisztviselő, hogy a kinevezés rögtön meghozza a szakértelmet, a képességet és a felelősséget. De mégis megjegyzi, hogy a kinevezés mellett mindez inkább elérhető, mert a választásnál, nem mondja, hogy mindig, de a legtöbb esetben nem az érdem dönt, hanem döntenek összeköttetések, connexiók, korteskedések, és azt mondja: azért is, mert legalább is oly intézményt kell létrehozni, mely lehetővé tegye, hogy a képesség a tisztviselőknél, ha nincs meg ma, meg lehet minél elébb; ez pedig csak ugy lehet: ha a tisztviselők helyzete biztosítva van, hogy arra családját és szellemi tőkéjének kihasználását alapithassa. Ezek voltak, gondolom, azok, a miket idevonatkozólag mondani méltóztatott; és még előhozta azt is, hogy egyátalában socialis bajaink orvoslását is az ő részéről abban keresi, hogy kinevezett hivatalnok legyen; mert socialis bajainknak, a dilettan ti sinusnak, a jogot kötelesség nélkül akarásnak indoka épen abban fekszik, hogy nálunk nem az érdem nyeri a választásoknál az előléptetést. A mi már ezeket illeti t. ház, soha semmi viszonyok között nem állítottam, hogy a választásnál mindig a legérdemesebb nyeri el a hivatalt. Soha semmi körülmények között nem tagadtam, hogy a választásnál történhetnek ós történnek is hibák, tévedések, sőt visszaélések. De engedelmet kérek, valamint nem ismertem el soha, ugy nem ismerem el ma sem, hogy mindezek a kinevezéseknél nemcsak hogy nem történhetnek ; de. tettleg is nem történnek. És ugyan kérem, ha összeköttetések illetéktelen befolyást gyakorolhatnak és gyakorolnak nem egyszer a választásnál, hát ki van-e zárva az összeköttetések illetéktelen befolyása a kinevezéseknél? (Ugy van! a középen.) Többet mondok, ha a dolognak erkölcsi súlyát veszszük, ha arról van szó, hogy a socialis bajok tekintetében mi veszélyesebb: vajon nem veszélyesebb-e az, hogy az előszobákban bujkáló protektió rósz hatása tapasztaltatik'? mintha oly protektióé. melyet legalább nyiltan a világ szine előtt gyakorolnak, melyért az illető meg is rovatik, (Élénk helyeslés a középen.) S mikor tehát a protektió mételyező hatása állandóbb? Akkor-e, mikor az. a ki ily utón hivatalba jut : biztosítva van életfogytig? vagy akkor, ha az ily hivatalba jutott egyén pár év múlva uj választás alá kerül ? (jüénk helyeslés a középről.) Az igen t. képviselő ur azt is méltóztatott mondani, hogy a kinevezés élénkíteni fogja az önkormányzatot : mert az ellenőrzést az önkormányzati hatóságok erélyesebben — nem jut eszembe hirtelen a szó, a melyet használt — lelkesebben fogják gyakorolni a kinevezett hivatalnokokkal szemben mint szemben a választott tisztviselőkkel; és hangsúlyozta, hogy ők pedig az ellenőrzést meg akarják hagyni a megyének, illetőleg a hatóságnak. Másfelől hozzátette beszéde különböző részeiben először azt, hogy a kinevezett hivatalnokot a fegyelmi eljárás ellen kell biztosítani : másodszor, hogy a fegyelmi eljárásnál kell a kormány közelében — a mi igen természetes magában véve — egy legfőbb fórumnak lenni. Már most, ugyan kérdem: mi az a megyei ellenőrzés? Mert nem méltóztatott, de nem is lett volna helyén, elismerem, most részletezni a ter-