Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-67

374 €7. országos Ülés január 12. 1876. sérletet sem mulasztottuk el. De ha a bajok csak felületesek, egy túlhajtott materiális -irány kifolyásából és nem társadalomnak megromlásából erednek: akkor az önkormányzat e közvetítő intézkedések által kétségkívül meg fog mentetni. Én t. képviselőház, megalkuszom az adott viszonyokkal és annál szivesebben tartok azon képviselőtársaimmal és a kormánynyal, kik azt akarják, hogy az eddig létező bajok elhárítása által javítsunk intézményeinken és nem tartok az újítókkal: mert nekünk be kell vallanunk, hogy az újítások körül nem nagy szerencsónk van. Számos oly intézményt hoztunk létre, mely az elmélet szempontjából majdnem tökéletesnek és elvitathatlanul jónak mutatta magát: és ezen intézmények, fájdalom, a gyakorlati életben mégis egészen ellenkező eredményre vezettek. Van tehát okunk az óvatosságra, azért én szivesebben fogadok el valami szerényebbet; de a mi viszonyainknak megfelelőt : mint olyan nagyszabású intézményt, mint a mire egyik képviselő ur a szélső jobb oldalon azt monda, hogy azt modern kultur államok igényei rég megkövetelték. Én átalában azon véleményben vagyok, hogy mikor mi e százados intézményünket reformálni akarjuk: akkor nekünk nem szükséges a külföld példáin merengeni, van nekünk magunknak politikai életünk, van politikai multunk, és ennek tanúságából kell merítenünk, ha ugy nem akarunk járni, mint az egyszeri tudós, a ki a földi dolgokkal nem törődve, folyton a csillagos eget vizsgálta, és az égi testek szépségeit és nagy távolságait kutatva: nem vette észre a lábai alatt levő kutat, abba bukott és onnan vizsgálhatta azután a csillagokat. Lássuk azonban a törvényjavaslatot czóljábao és gyakorlati érvényesítésében. Lássuk azon törvényjavaslatot, melyről e háznak egyik t. tagja gr. Zichy Nándor egy röpiratot irt és ebben a sárga könyvecskében fekete betűkkel, de talán még feketébb megítéléssel azt mondja, hogy az álarcz a valónak palástolására; absolutismus a cliqueuralom megmentésére, — ministeri omnipoteníia felelősség, önkény a jó közigazgatási és a jobb létnek garantiája nélkül. Mindnyájan tudjuk t. képviselőház, hogy a közigazgatási bizottságnak nem az a czélja, a mit

1 Zichy gr. róla megirt és a mit felolvastam ; nem az: mert a közigazgatási bizottság egy a megye választott polgáraiból és választott tisztviselőiből, továbbá részben a kormány közegeiből, mint szakértékből egybealkotott oly testület, melyben a megye választottainak száma az összes bizottsági tagok száma, hogy ugy aránylik mint 15 a 21-hez. Azt hiszem, hogy ezen számot tekintve, nincs valami különös ok a majorizálástól való félelemre. Ámde Zichy Nándor gróf t. képviselő ur mégis fél a majorizálástól és fél leginkább azon választott tisztviselőktől, a kik — azt mondja, nem tudom micsoda oknál fogva — folyton a megyei bizottmány tagjai ellen a kormánynyal fognak szavazni. Ha annyira fél a képviselő ur ezen választott tisztviselők szolgai magatartásától: ugyan kérem minő vélekedéssel lehet akkor azon tisztviselők magatartására nézve, a kik egyenesen a kormány kinevezésének köszönik állásukat? (Helyeslés a középen.) Ha azt hiszi, hogy azon választott tisztviselők, a kik tiszti állásukat a megye bizottságtól nyerték és hat év letelte után ismét csak annak jóakaratától reménylik: ha azt hiszi, hogy ezen tisztviselők semmivé fogják tenni a megyei bizottság befolyását a közigazgatási bizottságban : akkor ugyan mivé lesz a ma méltán közönynyel vádolt megyei közgyűlés, a kinevezett tisztviselők, — bocsánatot kérek, hogy azt mondom. — bureaukrata hadával szemben'? Vagy azt hiszi a t. képviselő ur, hogy a tisztviselők kinevezése által fokozni fogja a megyei közönség érdeklődését ? .Ha azt hiszi.: akkor nagyon téved, nemcsak az emberi természetnek, hanem a magyar nép érzületének megítélésében is. (Igaz! a középről.) De visszatérve arra, a mit mondani akartam, a közigazgatási bizottságra: annak czélja korántsem az, a mi Zichy Nándor gróf könyvében van megírva; hanem az, hogy egyöntetűvé, öszhangzóvá tegye a közigazgatási eljárást, hogy elossza, szabályozza azon teendőket, a melyeket a közigazgatási közegeknek vezetniök kell, hogy ellenőrizze a tisztviselők működését, hogy ellenőrizze azon kormányközegek intézkedéseit is, a kik eddig talán azért, mert a fegyelmi hatóság, leginkább a szegény ember keze ügyén kivül esvén, a legtöbb esetben, — ha nem mindig is #— de legjobb esetben minden másra gondoltak, mint a közönségkénye] mére és érdekére. Én azt hiszem, hogy a közlekedési eszközöknek, államutak. vasutak, posta, távírda és a népnevelésnek a közigazgatás hatáskörébe vonása oly szerencsés gondolat, a mely nemcsak mindnyájunk esistentiáját teszi kellemessé, nemcsak mindnyájunk anyagi és szellemi érdekét fogja előmozdítani; hanem egyúttal maguknak azon intézményeknek czélszerü kezelése által azoknak használhatóságától jövedelmezősége is fokozódni fog. (Helyeslés a középen.) Én mindnyájunk anyagi érdekét illetőleg igen nagy fontosságú dolognak tartom azt, hogy a kereskedelem, ipar és közlekedésnek segédeszközei első sorban és épen azon egyének, felügyelete alá helyeztetik, a kik a megye területén vagy annak vidékén lakva, azon intézmények okszerű kezelésének előnyeit élvezik, vagy azoknak elhanyagolása által sújtva vannak. (Helyeslés a JiözéprŐl), Én ezt oly vívmánynak tartom, a melyért a megyei bizottság tagja szívesen lemondhat az indi-