Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-67

368 <><• országos HU, ben véve jónak tartom. A mely hibák ez intézmény körül tapasztalhatók: azok nem annyira az egyéneknek; hanem az anyagi törvények hiányának, az eljárás nehézkességének és a perrendtartásnak tulajdonitandók. De elismerem, történtek hibák és elismerem, hogy a kinevezés mellett is történhetnek és fognak történni hibák. Ezen hibák azonban t. ház, ha a multak tapasztalataira viszszamegyünk: nem tagadhatjuk, hogy egyrészt épen onnan eredtek, mivel bizonyos, akkor még élénk hatással biró megyei körök befolyása alól * szabadulni nem lehetett. (Élénk helyeslés a szélső jobboldalon.) A mi akkor az átmenet idejében menthető volt; az ma, egy öntudatos kormánynál, rendszeres állapotok mellett, legalább rendesen, nem fog előfordulhatni. A bírói intézmény körül tapasztalt visszásságokat tehát épen most érintett körülményeknek lehet tulajdonítani s nem a rendszernek. Es itt áttérek t. ház, érvelésem súlypontjára. Nem mint fegyvert a nemzetiségek ellen kívánom én a tisztviselők kinevezését. Nem szeretem én a honpolgárokat egymás ellenébe harezba. mintegy hódító állásba állítani. {Helyesléi a szélső jobbon.) Mind a rendezett állapotoknak, mintegy egészséges administratiónak emeltyűjét és eszközét kívánom én azt, hogy oltalma alatt a haza minden polgára élvezze az államélet és oltalom gyümölcseit, a személy és vagyon bátorságot, sze|fesse meg a hazát, és épen a rendezett állapotoknak megízlelése és megszerelése által: büszkén vallja magát ezen állam polgárának ; (Elénk tetszés) de érezze egyszersmind a rendezett állapotok és a végrehajtás hatalmát ós súlyát az esetben, ha mindezen élvezmények daczára, hálátlanul az államtörvényeknek ellenszegülne. (Élénk helyeslés) De én társadalmi viszonyaink javulását is várom a tisztviselők kinevezésétől. Engedje meg a t. ház, hogy egész nyíltan kijelentsem, hogy azon dilettantismus. mely minden társadalmi viszonyunkon és rétegeinken uralkodik, az élvezés és előretörekvés azon vágya : a jogoknak tulkövetelése a kötelesség viszonosságának érzete nélkül; (Élénk helyeslés.) ez az. a mi társadalmi viszonyainkat corrumpálja ; (Elénk helyeslés a jobboldalon) ós ebbeli állapotunk onnan ered, mert van egy rendszerünk, a mely mellett nem az érdem és az érdemmel járó öntudat és magasabb érzés veti meg az előmenetel alapját: de sok tekintetben az összeköttetés, a elientela, a koríeskedési fortély és bizonyos tulajdonságok, melyek épen könnyű szeretetreméltóságuknál fogva e téren véghetetlenül előnyösek. (Élénk helyeslés a szélső jobbon. Mozgás.) l Ha képesek vagyunk kiküszöbölni szokásainkból ezen dileítantismust, mely rákfenéje társadalmi viszonyainknak; ha oly rendszert követünk, mely január 12. 1876. az érdemet megjutalmazza azért, mert érdem: én meg vagyok győződve, hogy lassú hatással bár. és ne méltóztassanak hinni, hogy mint panacéat állítom oda, mint egyik t. képviselőtársam ma monda — mondom, hogy, fokonkint bár, társadalmunk érintett bajainak javítását ez utón el fogjuk érni. (Igaz! Igaz', a szélső jobbon.) Szemünkre vetik a bureaueratiát. T. ház! Egy t. képviselő ur abbeli észrevétele ellenében, hogy a hivatalnok, mihelyt belép hivatala körébe, már eo ipso le van alázva: én tartozom azon kijelentéssel, hogy én azon bureaueratiát, mely szorgalommal, pontosan és szakszerűen kezeli országunk szolgálatát, tisztelem. (Helyeslés a szélső jobbon.) Es e tekintetben bármily félreértésekre szolgáltassak alkalmat, kimondom egész őszintén: ily értelemben bureaueraüára szükségünk van (Helyeslés a szélső jobban.) A mi a bureaueratia kinövéseit, tudniillik ehablonszerü •— bocsássák meg nekem a kifejezést — schlendrianszerü felületességet illeti: az t. ház meg van ma is; meg van — méltóztassanak megbocsátani — nemcsak a kinevezett: de a választott tisztviselőknél ás. (Igazi a szélső jobbon.) Azen bureaucratiának főjellege az. hogy registral. másol és expedial, de a végrehajtás foganatosítására nem ügyel senki. (Igaz! Igaz! a szélső jobbon.)Ezpedig a mai administratio earacteristicona. (Elénk helyeslés a szélső jobbon) De méltóztassanak megbocsátani: e törvényjavaslat nem-e a bureaucratiának legveszélyesebb nemét alkotja, a testületi rendszeren alapuló bureaueratiát? a dicasterialismusból növekedő bureaueratiát és az illetékességek superfetatiójával, összezavarásával és összevegyítésével, a jelentések fel, alá és a szomszédba való küldésével, az irka-firka bureaueratieus pedanteriájának oly halmazát fogja teremteni,,mely administratiónkból kiküszöbölhetlen lesz. (Igazi Ugy van! a szélső jobboldalon.) Az előttem szólott t. képviselő ur az absolutismust, mondjuk ki egy szóval: a Bach rendszerét említette. Én őszintén fogok e tárgyról szólni ; (Halljuk!) mindamellett, hogy tudom, hogy kényes e tárgy és hogy könnyen félreértéseknek teszi ki magát az ember. E rendszer hiányait, mint az alatta szenvedők, mi is ismerjük. De méltóztassanak megbocsátani, — a mai emlékezetre, a mai hangulatra pro vocálok : — azon rendszernek főhibáját azon gyűlöletes emlékezetet, melyben előttünk van, nem annak administrativ apparátusa képezte ; de nemzetellenes iránya, az alkotmányellenesség typusa az, mely miatt gyűlöltük és elleneztük, köztük én is t, ház; (Éljenzés.) és ez visszahatással volt magára az administratióra is ;mert természetesen a kormányrendszernek ilyen jellege nem lehetett, hogy a tisztvislők eljárására, egyéniségére, ha Öntudatos volt, bénitólag; ha pedig csak tehetetlen: elutasítókig ne hatott volna.