Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-67

364 67. országos Ulé január 1*2. 1876. Móricz Pál: T. képviselőház! Midőn a jelen ministerium az állam kormányzatát átvette: valósággal nehéz viszonyok között vette azt-át és' ezt ma már sokan ignorálják. A pártok fusiója akkor történvén meg: a nagy párt cousolidatióra várt. Allamhitelünk meglehetősen alásülyedt állapotban volt és általában véve a zárszámadások sokkal nagyobb deficitet tüntettek fel, mint a mennyi remélhető volt. A kormány azóta mindent nlegtett arra, hogy a párt consolidálja magát, mert egy alkotmányos parlamentalis kormány consolidált pártok nélkül tartósan magát fen nem tarthatja ; megtett mindent, a mit az állam hitelének emelésére lehetett tenni és miként az ujabbi kölcsön kétségtelen tanúsága mutatja: az állam hitele emelkedett. Elment a jelen szervezet mellett nézete szerint a takarékosság legvégső határáig. De egyúttal el akar még tovább menni; s hogy ezt tehesse, bizonyos szerves, összhangzatos működésre és javaslatokra vau szükség. Ezen javaslatok egyike és talán legfőbbike ezen közigazgatásról szóló javaslat; mert ezzel kétségteleiiül kapcsolatban van a többi. Igen természetes, hogy a támadást ezen javaslatnak kell első sorban kiállani minden oldalról. Az ellenzék támadásai nem ártanak a dolognak, megvitatják azt minden tekintetben, jobbá tehetik a törvényt és a hiányokat pótolhatják. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy én. ki ezen javaslat pártolói közé tartozom : elmondjam róla saját nézeteimet. (Halljuk!) Ha a megyéknek 1848. előtti állapotára viszszagondoiok, midőn a megye követekét küldött, követének utasítást adott és azt visszahívhatta, tehát a törvényhozásnak factora volt, ha ezen korra visszagondolok: magam is a centralisták sorába tartozom, azon iskolához, mely a politikai centralisatiót tűzte zászlajára, azon politikai centralisatiót, a mely a parlamentben összpontosítja a nemzet erejét, a melyből a parlamentális kormány keletkezik. Ez egyáltalában nincs kapcsolatban a közigazgatási centralisatióval. a melynek én mindig határozott ellensége voltam és határozott ellensége vagyok, a mely közigazgatási centralisatiót én az országra, a szabadságra nézve általában véve károsnak tartok. (M,lénk helyeslés a középről és a szélső bal felöl.) A t, képviselő urak a túlsó oldalon nekünk egy átalános gyógyszert ajánlanak: a kinevezett hivatalnokokat. Ezen gyógyszer, uraim, ismeretes előttünk; nem mondhatom az alkotmányosság köpenyegében, hanem az absolutismus burkolatában. Megengedem, hogyha a nemzet alkotmányos tárgyalása folytán a pecsétet ráütné a kinevezett hivatalnoki rendszerre, tudniillik, hogy azt alkotmányosan elhatározva elfogadná: egészen más szempontból kellene azt megítélni jogilag és alkotmányos szempontból. De én nem ezt keresem; én veszem az életet ugy, amint van, keresem a múltban a factnmokat és a következéseket, és én igen csodálkozom, hogy a tisztelt jobboldali ellenzék élesen látó vezére, kinek éles látását annyiszor volt alkalmunk felismerni, nem látja be, hogy az ugyanazon okok ugyanazon következéseket vonják maguk után. (Derültség a szélső jobb oldalon.) Méltóztassék elhinni, hogy ezen bureaucratia néhány év múlva épen olyan gyűlöletessé lenne, mint előző testvére volt. És méltóztassanak megengedni: szabad-e-az államnak, mely beteg pénzügyeiből idülni akar, egy ilyen költséges rendszert ajánlani azoknak részéről, a kik a takarékosságot a legíulságosabban akarják alkalmazni ? Ez nem fér össze a szoros logikával. (Helyeslés a középen ) De átalában véve, ha közelebbről tekintjük azon rendszert a múltban, a melyet méltóztatnak ajánlani, és a melynek apostolai is akadtak a túloldalon egy időben, ha megítéljük a Bach-rendszert és tekintjük, hogy milyen volt akkor a közbátorság, amelyet egy költséges csendőrség kezelt : valóban mostani ázsiai közigazgatási állapotaink modern állapotoknak nevezhetők ahhoz képest; ha tekintjük a közutak kezelését, a melyeket tán csak két megyében ismerek — ez Bihar- és Mármaros megye — positive állithatom, hogy útjaink ma sokkal kevesebbe kerülnek és aránylag jobbak. mint voltak azon korszak alatt. Alkalmam volt közvetlen azon korszak után a közigazgatásban közvetlenül rósztveuni és láttam a vielschreiberei minden nemét; láttam, hogy kis tárgyak mikép mentek Ötven—hatvan kézen keresztül, mig három év alatt elvégeztettek. Ez az alkotmányos rendszer szerint sohasem történhetik, és én hasonlót viszszaidézni nem kívánok; sőt merem állítani, hogy Francziaországban is, a centralisatió hazájában naponkint mindinkább érezhető a túlságos összpontosítás helytelen volta, s keresik a módokat, hogyan lehessen ettől szabadulni, s más módot, mint az autonómiát nem találnak. De a hol megszűnt az alkotmányos érzület az autouomia iránt. ott nehéz megtalálni a correctivumot. Azt mondják, hogy Angliának önkormányzata nem olyan, mint Magyarországé, Nem mondanak ujat; de mi következik ebből'? Az, hogy ha egy nemzetnek más önkormányzata van, mely a nemzet eletéből fejlődött ki, mely a nemzet szellemének megfelel: azt dobjuk el, és menjünk imitálni idegen országok szokásait ? Ezt uraim kívánni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalról.) Mondám, hogy Anglia önkormányzata egészen más. mint a.mienk, s azt is tudom, hogy a valódi önkormányzat hazája a községekben és városokban van. Kétségtelen, de mit tehetünk róla, ha például Erdélyben ós a felföldön van egymás mel-