Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-66

66. országos ülés január 11. 1876. 343 log; de erős meggyőződésem, hogy akkor, mikor látjuk, hogy most az ilyen nyomasztó körülmények között annyi jótékony nőegyletekben és nem nőegyletekben olyan nagy buzgalommal időt és pénzt áldozva működnek oly sokan, eszólyesen és nem eszélyesen mindig: biztos jelensége annak. hogy akad tiz egyén, a ki a megye iránti buzgalomból a közügyek ellátása végett kész lesz közreműködését felajánlani. (Helyeslés a középen.) Azt szokták ellenvetni, hogy azon tiz tag, ha elvállalná is a közigazgatási bizottságban a tagságot: mindig leszavaztatnék. Felfogásom szerint e tétel sem áll. Tudom, hogy oly határozott válaszfalakat szoktak vonni hivatalnok és nem hivatalnok, államhivatalnok és nem államhivatalnok közt, ma is hallottam emlegetni, hogy ezek annyira ellentétes elemek . lennének, melyek képtelenek lennének ugyanazon közügyben közös megállapodásra jutni; de én ezt nem fogadhatom el. Ha csakugyan lehetne szó leszavazásról : vajon nem inkább azt lehetne-e mondani hogy az államhivatalnokok fognak leszavaztatni, a helyi megyei érdekek által tulnyomólag befolyásolt egyéniségek által ? Hiszen az államhivatalnokok száma a közigazgatási bizottságban összesen hat, és pedig, — méltóztassanak tekintetbe venni, — ezek különböző elemek, nem egvmással ellentétesek, de mint szakemberek egymástól egészen külön körben működők. Hogy ezek közt valami olyan összetartás képződjék, mely őket, mint cliquet, kastot, bureaueratiát minden feladatokra nézve összefogná tartani: ezt* én képzelni nem tudom. Ezekkel szemben tizenöt olyan egyén van a huszonegyből, ki vagy nem hivatalnok, s helybeli lakos; vagy ha hivatalnok is csakugyan azon vidék szülöttje, kik kétségkívül alatta állanak azon közvélemény hatásának, mely a vidéken dominál. Már ha ezen viszonyok közt a tizenegy hivatalnok együtt szavazna a közigazgatási bizottság másik tiz tagja ellen: én azt mondanám, jól tette, mert bizonyosan igaza van, hogy ha annyira különböző elemek egyesülnek arra, hogy bizonyos ezelt kivigyenek. Itt van azon előny is, hogy a közigazgatási bizottság működésének keresztülvitelében a helyi felfogás bizonyos hatását biztosítja a törvény, a mi talán némi szabálytalanságokat fogna az ügyek kezelésében előidézni, mint ezt Bujanovics képviselőtársam is ma emiitette. De ellenkezőleg azon előnynyel bir, hogy sokkal inkább a helyi viszonyokhoz aíkalmazkodólag képes egy és más rendeleteket és törvényeket keresztülvinni és érvényre juttatni, az olyan felfogás, mint a minő van a jelenlegi igazságszolgáltatásban akkor: mikor az esküdtszékek intézményét, mely hasonlólag nem tisztán elméleti jogviszonyokat, hanem a helyi közvélemény felfogását érvényesülni engedi. Mert van valami, a mi felette áll magának a paragrafusnak; mi finomabb dolog, mintsem betűvel kilehetne fejezni; ezt az emberek könnyebben megértik és érzik, mintsem kifejezni tudják. Természetesen, az a megye, mely igy állapittatik meg : nem lesz az 1848. előtti, nem lesz a régi megye. Ezt én nem állítom : de tagadom azt, hogy ez olyan juste milieu törvényhatóságot állitna föl, mely sem nem centralisál, sem az autonómiát nem adja meg, fél lépést tenne a oentralisatio felé, de megijedve állana itt meg. Én azt hiszem, hogy olyasmi áll itten, a minek a múlt fejlődéseknek alapjában van megvetve a gyökere, s mely hosszas időn keresztül vagy képes lesz fenállani, vagy az idők folyamában, mint minden emberi intézmény át fog alakulni, a mint azt a czél megkívánja. Soknak, ha a megyékről beszélnek : semmi más nincsen eszökben, mint azon megye, mely 1848. előtt volt. Méltóztassanak meggondolni, hogy a megye egészen más volt eredetileg, mint volt 1848-ban. (Halljuk!) A megye eredetileg inkább katonai intézmény volt és az első institutiók szólottak a megyei várak mikénti állásáról, a megyéknek katonai erőkkel való ellátásáról. A privilégiumok élvezetébe jutást az akkori időben független birtokos-osztály bizonyos féltékenységgel, kancsal-szemrnel tekintette. Még a XV. század végén akárhányszor megtörtént, hogy nemcsak alispánokat nevezett ki a királyi kormány, de magukat a főispánokat is. A XVI. század elején már egészen megváltozott a megye. (Halljuk l) Akkor a török invásiók nyomása alatt mindinkább elszakadtak az ország egyes részei a többiektől. Ezen önálló viszonyban önmaguknak kellett magukon segíteni és igy történt, hogy a megyék később kantonális, sőt országos jogokat vindikáltak maguknak, tisztán az ország érdekében, tisztán a magyar constitutionális szabadság fentartásával és soha separatisticus szempontból. Akkor egyik megye nemcsak székhelyét tette át más helyre, más megyébe és ott történtek meg a választások, onnét szolgáltattak igazságot, itt rendezték a felkeléseket, itt határoztak kisebb nagyobb háborúkat; hanem ekkor valóságos törvényhozási hatalmat gyakorolt a megye. S ez tartott egészen a török hatalom uralkodásának bevégzéséig, tudniillik a XVII. század végéig. Akkor már nagyon kezdett meggyengülni a megyei hatalom, a mint a rendes katonaságnak előny adatott a felkelés, az insurrectió r felett, nálunk épen ugy, mint az egész világon. És mi volt szerepe a XVII. század végétől a XVIII-ik században ? Ekkor nem volt szükég insurgálni, akkor nem lehetett törvényeket hozni, ekkor nem volt szükség a megye székhelyét áttenni más helyre. Ekkor kezdődött meg a megyék gravanimalis politikai élete; akkor ehinai falakkal körülvéve a constitutionális életnek külön ezelláiként állattak tántorithatlanul minden megtámadás ellenében, jött legyen