Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-66

342 6C>. országos ülés január 11. 1876

t lehet. Ezeket mint lényeges és alapos különbségeket hoztam fel, melyek kőztem és tisztelt barátom nézete közt fenforognak. Most röviden áttérek arra : miként fcgom fel én e törvényjavaslatnak szellemét, Szerintem czélja e törvényjavaslatnak, a mint azt tisztelt barátom Bujanovics Sándor fölhozta és a mit senki sem fog tagadni: közigazgatásunk reformja ugy, hogy az egyszerűbb, gyorsabb, egybevágóbfo és mindenekfelett olcsóbb is legyen es bátran hozzá tehetem, hogy ezek állanak és e mellett föntartása a megyei autonómiának. Bátor vagyok a tisztelt házat figyelmeztetni arra, hogy ugyanez a szellem, a mely végig vonul az 1848-iki törvényen és majdnem ugyanazon szavak, melyekkel határozatképen kimondva utasíttatott a ministerium e tekintetben való javaslatainak a következő országgyűlés elé 'terjesztésére. És miképen kívánja elérni e czélt a szőnyegen lévő törvényjavaslat? Elválasztja egyfelől magát a valóságos, tényleges, gyakorlati közigazgatást az elvi diseussióktól, a szabályrendeletek megalkotására való tanácskozmányoktól; másfelől elválasztja azon teendőket, a melyek az ország érdekében közvetlenül a központi kormány és annak közegei által kell. hogy gyakoroltassanak azoktól, a* melyeket igen helyesen vezethet önállólag a helyhatósági közeg és ezeknek mind a kettőtől való elválasztatása által azon közigazgatási teendők, melyeket leghelyesebben a helyhatósági közegek megbeszélvén és megtanácskozván, egyértelmű határozatra juthatnak az állami közegekkel, együttesen képesek végrehajtani. Ez a szellem. És azt gondolom, hogy ennek keresztülvitelét nyomonként lehet kisérni magában a törvényjavaslatban. Találkozunk mindjárt azon ellenvetéssel, hogy igy a megyének nem marad semmi, ez megöli az autonómiát. Bocsánatot kérek, ez nagy vád, és ha való lenne : magam is félnék a tőrvényjavaslattól ; de helyesnek én ezt a vádat el nem fogadhatom. Mi az, a mi ténylegesen ez által a megyéktől elvétetik, és mi az, a mi megmarad a megyegyüléseknek? A megyegyaléseknek megmaradnak azok, mik a jelen törvényjavaslatbaji mint olyanok nincsenek megjelelve, melyek a közigazgatási bizottságnak átadatnak. Nem kívánom azokat részletezni ; a közg3

T

ülósek megtartása, választások, politikai discussiók, szabályrendeletek alkotása, az ellenőrzés és a budget megállapítása; csak azt kívánom kiemelni, hogy én azon nézetben vagyok, melyben van a tisztelt előadó ur, hogy az adók kivetése szintén a megyei bizottságok.jogkörébe lesz tartozandó és nem máséba, mint tegnap Mocsáry tisztelt barátom ezt kétségbe vonta. Ha ezek megmaradnak : kérdem, mi azon lényeges dolog, a- mi netán tőle elvonatik. Hát eddig -birt-e valami lényeges más joggal a megye bizottsági gyűlése? Az igaz, hogy a ministeriumok ugy közlekednek a megyékkel, hogy „ez és az a megye közönségének." r Megérkezvén a rendelet, kivonatolja az alispán. És mi van benne? Leggyakrabban az van benne, hogy hajtson be az egyik vagy másik kórodai költség fejében ennyit vagy annyit, hogy innen vagy onnan megszökött fegyeneznek, annak nevének, ilyen vagy olyan személy leírását körözzék, igj^ekezzenek megfogni és letartóztatni. Ezek és ilynemüek azok, a mik tulajdonképen a közigazgatás menetének legnagyobb részét képezik Ezeket igazithatja-e el egy • olyan gyűlés, a mely évenként háromszor vagy négyszer tanácskozni egybegyűl százakban, az első nap rendkívüli érdekeltséggel mindenki részt vesz benne, van nagy tanácskozás, nagy lakoma; de a másod, harmadnap alig van valaki és csak egyesek maradnak ott, a kik csaknem mind hivatalnokok. Hiszen a megyei közigazgatást ténylegesen vezetni: az nem a megyei bizottságnak feladata; hanem az alispánnak, vagy egy más egyénnek, a ki őt helyettesíti, vagy őt befolyásolja. Ne éljünk illusiókban. Az, a mi a közigazgatásban máról holnapra elintézendő, azt egy nagy tanácskozó testület ellátni képtelen. Akkor, mikor ezt a törvény kimondja: tisztázta a helyzetet, "de nem vett el jogot. Azt szokták mondani, hogy igen nagy hibája ezen törvényjavaslatnak az, hogy számit rá, hogy tiz tag, a ki nem hivatalnok, fizetés nélkül a közigazgatási bizottságnak tagja legyen és hogy ilyen nem fog akadni. Nekem erős hitem és meggyőződésem, hogy fog akadni: száz ok van rá, hogy akadjon, az mindenkinek érdekeken lesz. Hiszen az a bizottság, a mely tanácskozik, a közigazgatás végrehajtását illetőleg és a mely eszközli a végrehajtást és egyszersmind eszközli azon pénzösszegeknek hová ós mikénti felhasználását, melyet a költségvetés megállapít; egyébbiránt az ilyen tisztán pusztán anyagi érdekeken kivül vannak sokkal fontosabbak, a melyek kétségkívül rá fogják birni a megye értelmességének legjózanabb és legbefolyásosabb részét arra, ,hogy a közigazgatási bizottságban részt vegyen. Es én megvallom, gyászolnám azon napot, a melyen azon meggyőződésre jutnék, hogy Magyarországban kihalt a közérzület azon buzgalma, a mely Magyarországban mindig, mindenütt feltalálható volt és meg van ma is: —(Helyeslés a középen ;) és azon perczben, melyben azon meggyőződésre jutnék, hogy Magyarországon nem akadna a megyékben tíz olyan tag, a ki hajlandó dij nélkül, önkénytesen, pusztán jó szándékból a közügyek iránti buzgóságból azon teendőket elfogadni: azon perczben azon meggyőződésre jönnék, hogy Magyarországban képtelenség fentartani többé, a közigazgatást. Én • nem mondom, hogy e tekintetben egy vagy -más helyen nem fog fenakadni a do-