Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-66

66. országos üléi is január 1.1. 1876. 341 Es mert kísérletek tételére ez országnak nincs ideje, mert én nem kétes kimenetelű reformkísérletet, de közigazgatási viszonyaink valóságos javítását óhajtom: azért a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot a részletes vita alapjául el nem fogadom. (Élénk helyeslés a szélső'jobboldalon.) B. Kemény Gábor: T, ház! Egyébbel nem kezdhetem meg beszedemet, mint azzal, a mit előttam szólott t. barátom Bujanovics Sándor mondott: a szőnyegen levő törvényjavaslatot ugy kell tekinteni, mint egyikét azon törvényjavaslatoknak, melyek ősszvetének feladata a közigazgatási reformok keresztülvitele: a melyek ősszvetének közigazgatásunkat gyorsabbá, összhangzóbbá, egyöntetűbbé, olcsóbbá és egyszerűbbé kell tennie. Tovább nem folytathatom azt, a mit ő mondott. és nem folytathatnám ugy. a mint tegnap t. barátom Mocsáry Lajos mondotta, hogy t. i. ezen törvényjavaslatot tulajdonképen nóm lehetne tárgyalni addig: inig mindazon törvényjavaslatok nem lennének előterjesztve, melyek a közigazgatási reform álalános keresztülvitelére vannak hivatva az országban. Még ennél többet is mondott; nem csak a törvényjavaslatok, de még a szabályrendeletek előterjesztését is kívánta. Méltóztassék megengedni, egészen elhallgatom azt, a mit tán nyelvvétségnél fogva mondott, hogy szabályrendeletek itt a parlamentben tárgyaltassanak ; csak arra reflectálok, hogy még maguknak a törvényeknek végleges előterjesztése sem szükséges arra. hogy ezen közigazgatási reform kerete és rendeletei megállapittassanak; és hivatkozom arra, a mit ennek tán megczáfolásául épen ő maga hozott fel. 0 ugyanis bírálatába bocsátkozott az adófelügyelők teendőinek és hatáskörének, és saját bírálata egészen kivül esett a törvény keretén akkor, mikor annak bizonyításául, hogy nem lehet ezen törvényt megállapítani addig, a míg a vele kapcsolatos más törvények nem terjesztettek elé : oly argumentumot hoz fel. a, mely nem a törvény keretében megvitatandó. Én azi hiszem, hogy ez érvül szolgál arra, hogy a törvényjavaslatot magában függetlenül meg, lehet állapítani. E törvényjavaslat mindenesetre egyike a legjelentékenyebb alkotásoknak, a melyek e házban az 1867-iki kiegyezés óta megvitattak és megáílapittattak. Mint jelentékeny alkotásnak sajátsága többek közt az, hogy a legkülönbözőbb nézetek, a legelleníétesebb felfogás, különböző érzelmek azok, melyekkei az emberek irányában el vannak foglalva. Az egyiknek nem jó : mert nem eléggé centralisál ; a másiknak nem jó : mert nem rohamos léptekkel vezet a megyei és közigazgatási auton omia megsemmisítésére; a harm adík — nagyon csodálatos, — helyesnek Játja ezt a szerinte nem nagy eentralistieus lépést arra. hogy biztosítsa a centrálisaimnak közelebbről való bekövetkezését az egész ország számára; a negyedik tisztán a hivatalnokok választása vagy kinevezése szempontjából, az ötödik talán a városok szempontjából tekinti az ügyet és mit tudom, hány különféle ellenvetés és hány különféle nézet vezérli az illetőket. Engedje meg a t. ház, hogy elmondjam : miként értem ón e törvényjavaslat szellemét és mi a vezéreszme, mely felfogásom szerint benne van és hogy alkalomszerül eg talán egyikét vagy másikát azon ellenvetéseknek, melyek eddig felmerültek, talán pár szóval érinthessem. De Mocsáry t. barátom beszédével igen sokat nem foglalkozhatom. Annyira különböző alapjaiban a felfogás, annyira, más a rendszer, melyet követni kivan, hogy ha talán lerajzolni lehetne felfogásunkat-: az egy kuszált képet adna, melynek vonásai itt-ott talán keresz- tűi vágják egymást; de mindamellett, hogy a szavakban nagyon sokszor megegyezünk, de az irány, az alak egészen más. Ennek bizonyításául bátor vagyok két dologra figyelmeztetni, melyet t. barátom tegnap felhozott. Azt monda egyebek közt, ha jól értettem, hogy a megyei közgyűlések képesek administrálni. Ha jól emlékszem, oly formán volt mondva, hogy sokan vannak, kik azt hiszik, hogy a megyei közgyűlések nem képesek administrálni. t. képviselőtársam pedig azt hiszi, hogy igenis képesek. Határozottan tagadom, hogy nemcsak a megyei gyűlések, de bármely közgyűlések, melyek tagjainak száma több százra megy: administrálni, közigazgatást kezelni képes volna. Bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy t. barátom felfogása magával a parlamenti felfogással nem egyez meg. Hiszen ha több száz tagból álló testület képes volna administrálni : minek a ministerium? Intézze el az ügyeket az országgyűlés, mint ilyen és hajtsa végre maga a testület, a mit határozott. A ministerium, némileg mint állandó bizottság Ö Felségének bizalmával és a ház többségének belenyugvásával végrehajtja azokat, a mik itt határoztatnak. Máskép alig lehet. És még egy másik felfogási eltérésre vagyok bátor figyelmeztetni s ez a következő. Többször méltóztatott beszédében említeni, hogy mit ér az ellenőrzés a megyegyülósek kezében hatalom nélkül ? mit ér, ha nincs sanctiója.' ha nem tud büntetni ? Legkevésbé vártam volna ezen ellenvetést a tizenkilenczedik század negyedik negyedében egy parlamentben épen a szélső balról. Szabad legyen kérdeznem, hogy a mit hatodik nagyhatalomnak neveznek: micsoda más sanetióval bír az, mint azon hatalommal, mely az emberek fejében ós szivében van'? Semmi,egyébbel, mint a morális jónak és helyesnek tudata, melyre törekedni kell és ezzel a nyilvánosság színe előtt oly nagy hatást képes előidézni a sajtó. Azért, hogy nincs sanctiója. hogy nem tud bottallverni: tudja megvitatni, tisztába hozni az eszméket, tud elitélni és mint ilyennek, a sajtónak hatását tagadni nem