Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-65

<S5. országos ül4s január 10. 1876. 335 Egy községben, Nógrád megyében az adóhátralék fejében bor foglaltatott le. A lefoglalás után egy felsővidéki borkereskedő vetődvén a községbe, a bort kölcsönös megegyezés következtében megvette akóját 4 írtjával. Igaz, hogy a bor le volt foglalva; de az eladás a község elöljáróság tudtával történt. Később az adóhivatal, miután a rósz utak miatt a bort mindjárt elszállítani nem lehetett, a vevő pedig csak foglalót tett le: azt kívánta, hogy a bor értékesitessék. A község elöljárósága tiltakozott, kijelentvén, hogy a bor már el van adva, és hogy bár az értéke még be nem folyt, jót áll annak befizetéséről; az illető adóhivatal azonban azt mondta, hogy a bort be kell hozni Balassa-Gyarmatra, hol a bor el is adatott, még pedig akonként 1 frt 50 krért; holott akója 4 írtért már eladva volt. Ha a t. ház, ily tényekkel szemben kicsinylendő lenne az, a mit a törvényjavaslat által nyerni fogunk : akkor valóban nem tudom, mit mondjon az ember. Azt is állította t. barátom, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat az ő véleménye szerint képtelenség. Ez nagy szó. Hanem meg fog nekem engedni, hogy azon képtelenséget szintén alkalmazzam vissza, és vegye ugy, hogy én tartom részemről képtelenségnek az ő állítását, midőn azon eminens jogokkal szemben, melyek jövőre a közigazgatási bizottság kezeibe fognak letétetni: t. barátom mindazon jogkört a jövőre is a megyék 200,600 főnyi tömeges bizottsága által akarja gyakoroltatni ; holott épen ő is tudja, hogy ezen bizottságok nem képesek az államnak a közérdek szempontjából azon garantiákat nyújtani, melyeket épen ezen adott jognál fogva igényel. Ez igen is, képtelen ség. (Helyeslés.'} Sokat mondhatnék még azokra, a miket t. barátom előhozott; azonban minthogy az idő ki van mérve, és minthogy vannak még különösen az igen tisztolt előadó ur által igen ékesen és helyesen kifejtett okokon kívül olyanok is, melyek még fel nem hozattak: méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag tehessek némi észrevételt. En mindazon okokat, melyeket az előadó ur felhozott, pártolom és szívesen üdvözlöm a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot; de üdvözlöm azért is: mert én ezen törvényjavaslat által rést látok lőve azon ohinai falon, a mely igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk közt ez idő szerint létezik. En az igazságszolgáltatást és a közigazgatást ugyan azon államhatalom két különböző, de egymással semmi esetre sem ellentétes tényezőnek képzelem. Már azon időben is, midőn a bírói szervezésről szóló törvény itt tárgyaltatott: bátor voltam kifejezést adni abbeli véleményemnek, hogy én e kettőnek ilyen hermetieus elválasztását az ország érdekében károsnak tartom. A tapasztalat igazságot • is szolgáltatott nekem és azoknak, a kik velem egy véleményen voltak; mert ma már azok, a kik azon időben a jelen merev elkülönítés mellett legkitartóbb szívóssággal harczoltak: elismerik azt, hogy a közélet veszélyeztetése és a justiciának különös praejudicatiója nélkül az úgynevezett bagatell-ügyek a megyei közigazgatásnak visszadathatnak. Épen az előttem ülő Virava t. képviselő ur, a ki most integet, adott annak kifejezést a legutóbbi budgettárgyalás alkalmával, mikor az igazságügyi tárczánál felszóllalni méltóztatott, hogy a kisebb jogügyletek vezetését pláne a községi bírákra kívánja ruházni, a mi sokkal több nézetem szerint. Igaz, hogy t. barátom ugyan akkor azt méltóztatott kijelenteni, hogy a királyi ügyészéknek a közigazgztási bizottságba való bevonását perhorrescálja. De én megvallom, a törvényjavaslatnak azon intézkedését nemcsak helyesnek ós czélszerünek ; de pláne szükségesnek tartom. Méltóztassanak megengedni, hogy ezen tételt bebizonyítsam. Méltóztatnak tudni t. ház, hogy a királyi ügyészeknek ezen idő szerinti legkiválóbb teendője a bűnügyek ellátása körül forog és így nagyon természetes, hogy a bűnügy gyei szoros összefüggésben álló börtön és fegyház feletti felügyelet is azokat illeti. Azt senki sem fogja tagadni, mert a tapasztalat igazolja, hogy a fegyházak és börtönök nem ritkán az epidemicus nyavalyák fészkei, innen a ragályos betegségek a kívül álló közönségre is átplántáltatnak. És ha ez igaz: bizonyára igaz az is, hogy a közegészségügy az administratio eminens ügyét képezi, ebből pedig következik, hogy a börtönöknek és fegyházaknak nyilvántartása és ellenőrzése nemcsak megilleti a közigazgatást; de azt gyakorolni is köteles és így nagyon természetes, hogy a királyi ügyészt, ki a fenálló törvény szerinti felügyelője a börtönöknek és fegyházaknak, a közigazgatási tanács keretébe be kellett szükségkép vonni. A törvényjavaslat ide vonatkozó intézkedéseit még azon okból is czélszerüknek tartom; mert azok a gyakorlati ellenőrzésnek legjobb expediensei. A kik talán a mostani centralis ellenőrzést kielégítőnek tartják: azoknak számára egy pár példával szolgálok. Egy törvényhatóság területén mintegy százötven elitélt fegyencz él és sétál szabad lábon, az illető királyi ügyésznek, mint a börtön felügyelőjének tudtával és beleegyezésével. Vajon ez állapot igazságszolgáltatásunk érdekeinek memryiben felel meg ? nem vitatom; de annyit merek állítani, hogy ha azon időben, midőn e visszaélés történt: az illető királyi ügyész jelen lett volna a közigazgatási bizottságban, ez eset nem fordult volna elő. A másik törvényhatóság területén a börtönhelyiségek épitendők voltak. A királyi ügyész,