Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-65

336 65. országos ülés január 10. 1876. mint exclusiv felügyelő, a concurrentia mellőzésé­vel egyes vállalkozókkal szerződött s a talán 12 ezer frtba kerülő építkezést 36,000 írtért adta ki. Igaz, hogy a felemiitett ügy által az állam káro­sodott; de az is igaz, hogy a királyi ügyész már nyugdíjazva van. (Derültség.) Kérdem, hogy ha az illető királyi ügyész már azon időben tagja lett volna a közigazgatási bizottságnak, mely bi­zottság a helyi viszonyok és körülményekkel isme­rős, s kebelében oly szakközeggel is rendelkezik, ki az építkezési ügyekben jártas: megtörténhetett volna-e e visszaélés? Sietek megjegyezni, hogy a felhozott két eset régi dátumú s a jelenlegi igazságügyminister ur róla nem tehet. Azt is kijelentem, hogy sem szem­rehányást tenni, sem a volt ministerek irányában reeriminálni nem kívántam; mert magam is azt állítom, hogy a jelen ellenőrzés nem elégséges, s azért üdvözlöm a törvényjavaslat ez intéz- j kedését. Van még egy dolog, mire a tisztelt előadó ur nem méltóztatott reflectálni, e téren tehát maradt némi tartozásom, ez az, a mi engem a törvény­javaslat irányában rendkívül kielégít és megnyug­tat, hogy tudnülik a törvényjavaslat sehol sem állit fel kivételes állapotot. Az I84S-ki nagy alko­tások után. melyek közt a jog és törvény előtti egyenlőség valóban kiváló álláspontot foglal el : én mindig csodálkoztam azon, hogy gyakran osz­tályok, területek és testületek számára a törvény általános elvi intézkedésein kívül speci?lis kivált­ságos állapotok teremtettek. Én ezt nem helyeselhetem; mert azon meg­győződésben élek, hogy a hozott törvénynek eredete, hogy ugy mondjam, létjoga mindig a közérdekben és a közszükségben keresendő: ennél­fogva hatásának átalánosnak, egyiránt kötelezőnek kell lenni. Ugy vagyok szemben ezen törvény­javaslattal is. Engem igen kielégít az, minthogy részemről én sem ismerek sem városi törvény­hatóságok, sem nagyobb, sem kisebb területek közötti különbséget; engem mondom igen kielégít, hogy intézkedése egészen átalános szemben a vá­rosi, szemben a törvényhatósággal és ez szerin­tem csak igy helyes, mert a XIX. században privilegisalt állások jogosultságát nem lehet kívánni. (Helyeslés.) Mondhatnék még, többet t. képviselőház! de csak néhány rövid perez lévén még hátra az ülésből; (Halljuk!) én is röviden fogom bezárni beszédemet. (Halljuk!) Azt állítják t. ház, hogy minden theoria szürke, és hogy a theoriának eleven szint csak a gyakorlat ad. Ha ez igaz: akkor igaz lesz az is, hogy a jogelméletek gyakorlati deductiói nem mindig egyúttal a gyakorlati élet postulatumai is. j Én t. ház a tárgyalás alatt lévő törvényjavas­latot a gyakorlati élet postulatumának tartom, mely meggyőződésem szerint helyesen mérlegeli a hatást és ellenhatást a köz és magánérdek közt és színvonalán áll a helyzetnek, a létező alapon modus vivendi-t nyújt a nélkül, hogy a rendszer­változás kísérletének veszedelmes terére lépne. Én tehát ezen törvényjavaslat ellenében theoretius érvekkel harczolni nem tartanám helyesnek és azon meggyőződésben vagyok, hogy e törvény­javaslattal szemben a theoria rideg merevségéből okvetetlenül kell engedni annyit, a mennyit a gyakorlati élet érdeke megkíván ós én ennél tovább menni magam sem akarok. Azért kijelentem, hogy a törvényjavaslatnak azon részét, mely a királyi ügyészeknek feleletre vonását kívánja : részemről nem pártolhatom. A kir. ügyészekről szóló külön törvény véleményem szerint kielégítő és helyes. Már csak az illetékesség összezavarásának ércle­kében sem kívánnám, hogy ezen viszony alteral­tassék. De más részről az iránt nincs kétségem, hogy majd a részletes tárgyalás alkalmával as ez irányban benyújtandó módosító javaslatot a t. ház el fogja fogadni. T. képviselőház! Évek óta sóhajtoztunk, sokat irtunk, még többet szónokoltunk azon thesis variá­tiója felett, hogy jobb közigazgatás jöjjön el a te országod. Némelyek nagyobb mérvű pessimismusban talán hazánk erkölcsi hitelének rovására is túlozták vagy túlozzák bajainkat. Midőn a kormány tuda­tában a baj nagyságának a j'elen helyzet, a köz­igazgatásnak a múlt emlékeinek, és a jövő követelményeinek megfelelő rendezésével lép elő: akkor, amint hallottuk, törvényjavaslata részben a merev centralismus, részben az 1848. előtti municipalismus fegyvereivel támadtatik meg. Én ezek iránt ma vitába bocsájtkozni nem kívánok; mert ezek egyrészt nincsenek is napirendben ; de másrészt oly fontos kérdések, hogy egy beszéd kere­tébe be sem foglalhatók. Csak ennyit kívánok ezúttal constatálni, hogy én a közigazgatás összpontosítását hazánkban veszélyesnek és czéltévesztettnek tartom ; másrész­ről azon municipalismus visszaállítását, a mely mellett t. barátom Mocsáry és később Komjáthy képviselő ur harezol: én a lehetetlenségek közé sorozom. Ezeknek előrebocsájtása után t. ház. az óra kettő felé járván, kijelentem újból, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot általánosság­ban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a középen.) Elnök: Holnap délelőtt 10 órakor folytat­tatik a félbenszakadt tárgyalás. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 órakor.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom