Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-65
314 65. országos Illés január 10. 1876. ságoknak, mint közigazgatási hatóságoknak életképessége iránt, az administratió igen lényeges ágazatait elvonta hatásköréből, elvonta az ellenőrzés sanetióját; mert a fegyelmi büntetések legkisebb fokozatának alkalmazását is a törvényszékekre ruházta és ez által magát az ellenőrzés közvetlenségét és hatékonyságát tette illusóriussá; de elvont egyébb oly teendőket is, melyek kellőleg és mcgnyugtatólag, az államhatalom befolyásának érvényesülése mellett csakis az önkormányzati hatóságok keretében láttathatnak el helyesen; — ós egyébb ezzel kapcsolatos intézkedésekkel egyetemben eredményezte azt. hogy a közigazgatás némely legfontosabb ágazataiban, melyek közül c helyen csakis az adóügyet kívánom felemlíteni, az állami közigazgatás csak nem végső fokig a törvényhatósági közigazgatással mintegy párhuzamosan rendeztettek be, természetesen kettős költséggel és még természetesebben a közszolgálat jelentékeny hátrányára. Fölösleges volna is bizonyítgatni, hogy ez nem összhangba hozatala a törvényhatóság által teljesítendő közigazgatásnak, az állami közigazgatással, és még kevésbé kiegyeztetése az önkormányzati rendszernek a parlamentalis rendszerrel. E törvényjavaslat, t. ház ! a közigazgatás legsarkalatosabb hiányain kíván segíteni; mert azon helyzet, mely az 1870-iki törvényből előállt, csakugyan az elfogulatlan szemlélő előtt ugy tűnik fel, mintha az állami hivatalnokok ós a törvényhatósági tisztviselők két külön, talán ellentétes érdeket szolgálnának. Sokszor az administratió egy és ugyanazon ágazatában egyik a másiknak működését nemcsak hogy nem támogatja ; de igen sok esetben ellensúlyozni ügyekszik. Az 1870-iki rendezés szüleménye ezen állapot, a melyet, ha nem is ismerhetem el, hogy jogosultan lehetne ázsiai állapotnak nevezni; mindamellett kétségtelenül constatálva van, hogy nem.felel meg a hozzá kötött fontos igényeknek, és előttem legalább tisztán áll, hogy a baj főoka abban keresendő : miszerint a közigazgatás egyes ágazataiban működő orgánumok cselekvónyeiben nincs meg a kellő összhang, a mely nélkül jó, helyes, gyors és pontos közigazgatás nem képzelhető. A törvényjavaslat, mint mondám, a közigazgatásnak ezen sarkalatos hiányain akar segíteni, egy testületbe vonja össze a különböző közigazgatási ágazatok képviseletét, visszaadja egyfelől az önkormányzatnak azon teendőket, melyek egy egészséges törvényhatósági élet és hatékony ellenőrzés postulatumai; másfelöl azonban gondoskodik az államérdekek kellő megóvásáról is, és igy egyöntetű, összevágó, pontos és gyors eljárást biztosit az administratió minden ágazatában és beilleszti mindezt azon történelmi alapon nyugvó keretbe, a melyhez a nemzet ma is őszintén és melegen ragaszkodik, a törvévyhatósági önkormányzat keretébe. Egyenes kifolyása, sőt szükségszerű eonsequentiája ezen törvényjavaslat azon átalakulásnak, melyet a nemzet 1848-ban a parlamentáíis kormányforma behozatalával elfogadott, és én nem tartózkodom kimondani, hogy miként önkormányzati intézményeink elvetését egyenlőnek tartanám Magyarország közéletének elnyomásával, és történeti fejlődésünk megtámadásával: ugy azt hiszem, hogy egy oly autonómia, a mely az államhatalom befolyásának kizárásával ölelné fel államéletünk összes érdekeit, ma már többé fentartható nem volna. Indokolt lehetett ez akkor, midőn az állami kormányzatot legtöbb esetben nem magyar, de^ minden esetben nem felelős tényezők mozgatták; mig most, midőn parlamentalis rendszerrel, felelős, nemzeti kormánynyal bírunk: nem lehetne az egyéb, mint puszta ábránd, melyet a gyakorlati életre való első ébredés kíméletlenül eloszlatni volna kénytelen. Parlamentáíis kormányrendszer mellett, az állam érdekével összeegyeztetett önkormányzat igenis létesíthető ; de az államérdek megóvása nélküli önkormányzat — meggyőződésem szerint — ép oly negatiója a szabadságnak, mint negatiója azon állapot, midőn az államhatalom a helyi önkormányzatot semmisiti meg. A törvényjavaslat megbirálásánál, t. ház! alig tévedek, ha azt állítom, hogy a legfőbb szempont azon kérdésre adandó válaszban rejlik: ha vajon annak elfogadása és életbeléptetése által remélhető-e közigazgatásunk javulása vagy sem? Részemről határozott igennel válaszolok erre. Azokon kívül ugyanis, melyeket már a tekintetben megérinteni bátor voltam, hogy a törvényjavaslat a közigazgatás egyöntetű menetére javitólag fog hatni: mint nagy haladást kell jeleznem azon intézkedést, hogy a közigazgatási tisztviselők munkakörének s ezek teendőinek beosztása, nem ugy, miként most, az esély, hanem ezentúl a bizottság combinált, átgondolt tervezetén fog nyugodni, melyben az egyes közigazgatási ágakban működő tényezők kölcsönös támogatása, s egy czélra való törekvése mulhatlanul több eredményt fog felmutathatni, mint a mennyit a tisztviselők mostani, hogy ugy mondjam: isolált tevékenysége absolute felmutathat. De javítani fogja a közigazgatást azon szempontból is, mert az administratiónális teendők némely részei, melyek eddig a közgyűlések által láttattak el: a bizottság által sokkal gyorsabban és sokkal megbízhatóbban fognak elintéztetni. Mert alig szorul bizonyításra, hogy egy oly nagyszámú tagokból álló testület, mint a közgyűlés, sokkal nehézkesebb annál, hogysem mindazon ügyekben, *
