Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-65
65. országos illés január 10. 1876. 313 benne: a választást szerdán az ülés végével lehetne megejteni. (Helyeslés.) Kérem a t. képviselő urakat, hogy szavazati jegyeiket akkorra behozni méltóztassanak. Már most következik a napirend : a képviselőház közigazgatási bizottságának jelentése a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat tárgyában. Ha a t. ház a bizottságnak jelentését az általa beterjesztett törvényjavaslattal együtt felolvasottnak méltóztatik elfogadni: akkor az átalános vitát ezennel megnyitom. Áz első szó a bizottsági előadót illeti. Gulner Gyula előadó: T. képviselőház! Midőn a napirenden lévő törvényjavaslatot előadói tisztemhez képest a t. képviselőháznak elfogadásra ajánlani bátorkodom, engedje meg a t. képviselőház, hogy a bizottsági jelentésben foglaltakon kívül annak támogatására a .magam részéről is a főbb indokokat röviden megérinthessem. (Halljuk!) Az ország lakosságában ugy, mint az irányt adó politikai körökben átalános közvéleménynyé érlelődött azon nézet, hogy közigazgatásunk jelen állapotában nem felel meg sem egyátalában a* hozzá kötött igényeknek, scm pedig a fejlettebb államélet napról-napra fokozódó követelményeinek. Es ha e nézet jogosultságának vizsgálatába bocsátkozunk: kétségtelenül el kell ismernünk, hogy jogosult e vélemény egy bizonyos fokig; mert hiszen a mindennapi élet tesz tanúságot mellette, mert annak alapja nagyrészt megváltozott viszonyokban gyökeredzik. Magyarország közigazgatási szervezete a többi európai államokétól merően eltérő fejlődési stádiumokon ment keresztül. Á megyei szervezet alapjában nem volt egyéb egy honvédelmi intézménynél, mely mint ilyen, nagyon természetesen a közigazgatás rendszeres orgánumának épen nem volt tekinthető : hazánk akkori speciális viszonyai elég indokul szolgáltak arra, hogy közvetítője legyen az administratiónak is és a középkori feudális fogalmakba be lehetett azt illeszteni, mint az akkori helyzet természetes következményét; később mint politikai administratio és igazságszolgáltatási hatóságokat látjuk őket szerepelni, a melyek utasításaikkal közvetlen befolyást gyakorolnak a törvényhozásra, kormányozzák magukat helyhatósági jogaik alapján, kezelik egy bizonyos fokig az igazságszolgáltatást és mind ezekben gyakorolván az államélet leglényegesebb functióit, főkép az országgyűlések hosszú szünetelései alatt és lehet mondani talán épen ezáltal lassanként hazánk politikai életének csaknem egyedüli szinterévé váltak, melyeknek különösen az országgyűlési intervallumok alatt azon kötelesség is jutott, hogy az ország alkotmányát és alkotmányos szabadságát idegen be£ÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. III. KÖTET. avatkozások túlkapásai ellen védjék és megvédelmezzék. Megítélni azt, hogy miképen teljesítették ezen kötelességet: nem az én csekélységem, hanem a részrehajlaílan történelem feladata leend és nekem itt e helyen csakis egyéni meggyőződésem kijelentésére lehet és szabad szorítkoznom, midőn nem késem kimondani, hogy a régi törvényhatóságok az alkotmány és az alkotmányos szabadság védelmében híven szolgálták hazájokat és az alkotmány érdekében folytatott küzdelmeik számára méltán kiérdemelték a nemzet háláját. Azon nagy szabású és következményeiben összes államszervezetünkre mélyen beható átalakulás, mely 1848-ban a rendi alkotmányt ós ezzel kapcsolatban a testületi közkormányzatot a parlamenti kormányrendszerrel és ebből kifolyólag a felelős személyes kormányzattal cserélte föl: szükségszerüleg maga után vonta a megyei és városi törvényhatóságok átalakulását is: ós ha az akkori események békés modorban nyerhettek volna befolyást, kétséget nem szenved, hogy azon logikai összefüggés alapján, mely az ország kormányzati rendszerre és a törvényhatóságok közt fenforog: ez utóbbiak reorganisatiója is csakhamar követte volna amazt: ámde az akkori ismeretes viszonyok az 1848-ki törvényhozásnak nem engedtek többet, mint egy provisorium létesítését, a mely mindössze is csak arra lehetett elégséges, hogy a legkirívóbb ellentéteket legalább elvileg kiegyenlítse. Hosszabb idő telt el azután, — nem említve az 1861-iki rövid időszakot, — inig a nemzet ismét a rendezés munkájához foghatott, sokkal hosszabb annál, semhogy ne lehetne természetesnek találni, hogy többeknél egyfelől a törvényhatóságok jogköre, másfelől ezeknek a parlamenti viszonyok közé való beillesztése iránt részint túlhajtott kívánalmak, részint tévfogalmak ne keletkezhettek volna. Ehhez járult t. képAnselőház, hogy a midőn itt a törvényhozásban az 1865 —67-íki nagy elvi harezok alapján a pártélet mindinkább consolidálódott: a párttusák át lettek ültetve a törvényhatóságok tanácskozási termeibe is, a hol sajnos, nem egyszer kellett találkozni oly tulhajtásokkal. a melyek legkevésbbé sem lehettek alkalmasak arra, hogy a törvényhatóságok iránti rokonszenvet fokozhatták volna és ha nem is ismerhetem el, hogy a törvényhatósági intézmény ellen akkor uralkodott bizalmatlanság teljes mérvben jogosult lett volna; mégis kénytelen vagyok bevallani, hogy azon bizalmatlanság a törvényhatóságok nem egy eljárásában, nem egy tényében találhatott plausibilis indokolást. Ily körülmények között jött létre a törvényhatóságok 1870-iki rendezése. Szüleménye ez azon idő felfogásának, bizalmatlan lévén a törvénvható40 "
