Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-58

58. országos ülés deezember SS. íSíft, 25 7 ozokra, a hol lefogja nyomni a gabona árát és igy nekünk kárt fog tenni. Tehát akkor sem a vámoktól féltettem gabnánkat, nem a vámokra vetettem súlyt: akkor is azt mondottam, a mit ma mondok, hogy nem az határozza meg a gabona árát, hogy mily ára van valamely közeli határszéli piaezon; hanem az, hogy mily ára vau a világpiaczokon. A transitó-kereskedést pedig megvámolni nem lehet, tehát ha az a tarifa ellenünk fordittatik: az a gabona fejűnk felett fog vám nélkül keresztül menni és vissza hatni a mi gabona árainkra, habár a határ szóleken, a mi hozzánk behozottakra vámot vetünk is. Ezt mondottam akkor; ezt mondom ma is. És persze, ha ebben valaki különbséget látni nem akar, ha mintegy nevetségessé igyekszik tenni azt, a mi itt tegnap arra nézve mondatott, hogy minő előnyök származhatnának abból, hogy ha nem fejünk fölött menne el a gabona, másutt alakítva a viiágpiaozot, hanem nálunk segítene világpiaczot alakitni: akkor természetesen okokkal vitatkozni igen nehéz; (Helyeslés a középen) de meg vagyok róla győződve, hogy Simonyi Ernő képviselő ur érti azt, a mit Wahrmann Mór képviselő ur ezzel mondani akart; érti azt, hogy Wahmánn Mór képviselő ur nem akarta azt, hogy mint Simonyi Ernő képviselő ur magát kifejezte a romániai gabona egy pár napon keresztül Budapesten éjszakázzék, — mert igy méltóztatott mondani; — hanem érti azt, hogy minő előnye volna abból átalában Magyarország kereskedelmének és földmivelésének egyaránt, hogyha a nyugat és kelet közti kereskedésnek találkozó pontja Budapest lehetne. (Helyeslés a középen) Ennek fontosságát el nem ismerni akarni épen olyan, mint a napot, a mely süt — nem ép e perezben — látni nem akarni és akkor azután, a mikor a t. képviselő urak igy érvelnek ós ugy, mikép még tovább is előadni bátor leszek, azzal támadni meg az illető ministert, hogy nem indokolta azt, hogy előnyös a szerződés: hogy ennek indokolásával adós maradt: valósággal, igen könnyű, mert azokkal szemben, kik az ily argumentumot, mint a minőt én az imént erintettem: nem akarják acceptálni, kik az ily dolognak fontosságát belátni nem akarják, azon embereknek argumentumot mondani, tisztán elvesztett munka. De lássuk, hogy argumentál és hogy polemizál Simonyi Ernő képviselő ur ? 0 azt mondja, hogy Wahrmann Mór képviselő ur megmondotta, hogy ezen kereskedelmi szerződés rósz ós azután mégis támogatta a kormány iránti bizalomból. Már kérem, én azt igen jól tudom, hogy Wahrmann Mór képviselő ur megmondotta, hogy e szerződésnek nem minden pontja előnyös, és ennek ellenkezőjét nem is mondotta senki; de megmondotta Wahrmann kódviselő ur is, hogy ez a dolog természetében fekszik, inert midőn más államinál .szerződünk: lehetetlen, hogy a szerződés mindegyik pontja KÉPV. H, NAPLÓ 1875-78. III. JKÖTET. csak az egyik félre legyen előnyös. (Ugy van \ középen.) Tiszta dolog tehát, hogy valamely szerződés lehet az adott viszonyok közt a legjobb; de azért lesznek benne egyes pontok, a melyeket — tisztán a mi érdekünket véve tekintetbe, — a mi szempontunkból még jobban még hasznosabban lehetett volna szerkeszteni. De továbbá — s ezt csak az ő vitatkozás! modorának felvilágosítására hozom fel — azt mondja Simonyi Ernő képviselő ur, hogy Wahrmann Mór képviselő ur azt mondta, hogy elfogadja a szerződést; mert különben esorbittatnók a kormánynak tekintélye, sőt a külügyek vezetése is, s abból azt következteti, hogy csupán az ezen két kormány iránti szeretetből szavazza meg Wahrmann képviselő társunk a szerződést. Természetesen nem olvasta föl, a mit rögtön ezután mondott Wahrmann képviselő ur, a mi pedig gondolom, eltekintve minden, bármely perezben létező kormánytól, az állam érdekében igen nagy fontosságú, azt t. i, hogy: „ezt kerülni kell, ha csak nagy ok nincs rá, mert különben attól kell tartani, hogy ily esemény után uj szerződés megkötése némileg meggátoltatnék, talán lehetetlenné tétetnék, mindenesetre azonban nehezíttetnék." No de ez némely emberek előtt csekélység. De már azok, kik tudják az európai államok közti szokásokat, azok tudják azt is, hogy a mely államnak törvényes kormányával kötött szerződések azután a nélkül, hogy érvénybe léptettetnónek, elenyésznek, elesnek: az olyan állammal azután szerződések kötésében a többi államok igen óvatosak, tartózkodók s nehézkesek szoktak lenni. Azután kifejtette Wahrmann képviselő ur azt, hogy óhajtandó-e egy ily szerződésnek megkötése, s bebizonyította épen a jelen helyzet tarthatatlanságával, hogy óhajtandó. Továbbá elfogadta a szerződóst: miért? Mert kifejtette nézetét az iránt, hogy az elhalasztást az ország nagy kára nélkül lehetetlennek tartja, s így fokról-fokra kifejezést adott annak, hogy ha nem tartja is a szerződést mindenben a legjobbnak, de annak megkötését az ország érdekében levőnek, elhalasztását pedig az országra nézve károsnak tartaná. Megszavazta tehát azért, mert meggyőződése szerint az országra nézve jó. S legyenek annyi méltányossággal a t. képviselő urak azon az oldalon, hogy a midőn a maguk számára megkövetelik, hogy elhigyjük, hogy valamit nem ellenzéki viszketegből elleneznek; higyjók el ők is, hogy mi is valamit nem egyéb indokból, mint meggyőződésünk erejénél fogva akarunk létrehozni. (Helyeslés a középen.) A t. képviselő urakat kénytelen vagyok figyelmeztetni egy — nézetem szerint — igen veszedelmes irányzatra ós a vitatkozási módra, a melyet most divatba hoznak, s ez az, hogy minden utón, 33