Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-58

258 58. orszésros ülés deezemlier 18. 1875­minden áron, minden alkalommal a földmüvelés, az ipar és a kereskedés érdekeit ügyekeznek egy­mással homlokegyenest ellentétbe helyezni. Igenis Simonyi Ernő képviselő ur most is azt mondotta, hogy nem is vonják ők kétségbe, hogy ez a szer­ződés hasznos lenne az iparnak, a kereskedésnek; de káros a földművelésnek. Már engedelmet kérek, én sokszor hallottam, és éjien a t. képviselő urak­tól, talán a t. képviselő úrtól is, hogy Magyar­országon a földművelésnek érdekei is azt kíván­ják, hogy legyen ipar, hogy legyen közel a fo­gyasztó; s ebben, a mennyiben ez természetes utón eszközölhető, igazsága van. De már most, ha csakugyan áll az, hogy a földmivelés érdekében van, hogy lehessen ipar : akkor, midőn a vitat­kozás, — hogy ugy mondjam — esélyei másként látszanak alkalmasnak mutatkozni, ismét azt állítani, igaz, e szerződés használ az iparnak, de árt a földiuivelésnek: — ez engedelmet kérek : egy kicsit igen nagy inconsequentia. Mert ha igaz, hogy az ipar- fejlődése a földiuivelésnek érdekében van: akkor az, a mi az ipar-érdek fejlődhetéséfc előmozdítja, az is a földmivelés érdekében kell, hogy legyen. (Helyedet a középen) A t. képviselő ur azt mondja, hogy a kor­mánynak és különösen a kormányelnöknek nyi­latkozatát az ilynemű szerződésekre nézve nem fogadhatja el. Két álláspont lehetséges; vagy az Istóezy képviselő uré; vagy pedig az, Imgy min­den áron, mert nem érthetem máskép, keresztül kellett volna vinni nekünk az egyenjoguságot ben Eumániában, vagy a szerződést nem kötni meg. Már én megvallom t. ház, nekem más fogalmam van az egymástól r független államok közti szerző­dések kötéséről, fin nem tudok azon magaslatra emelkedni, mely szerint egy államnak joga legyen kövelelni, hogy egy másik állam polgárainak jog­egyenlőség, vagy bármely szempontból minő hely­zetet adjon ; valamint annak jogosultságát sem is­merem el, hogy valamely állam saját polgárai részére egy más államban több jogot követelhes­sen, mint a mennyit ott a benszülött polgárok él­veznek. Megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy habár a horvátországi példa ma már nem áll, mert hiszen már ma ott is vannak protestáns eklézsiák, de ha Eumániában nem az izraelitákra, hanem a protestánsokra nézve állana fen oly, sze­rintem sem helyes intézkedés a benszülöttekre nézve, mint minő ott fenáll az izraelitákra nézve: épen ugy nem tartottam volna magamat jogo­sítva követelőleg lépni fel a protestánsok érdeké­ben, mint nem tarthattam magamat jogositva az izraeliták érdekében. De hová is vezetne idoljára a t. képviselő ur azon tana, hogy nem lehet kereskedelmi szerződést kötni oly állammal, melynek benső sociális jogi viszonyai a mieinknek meg nem felelnek? Hát kérem a japáni, eliinai és másutt lévő viszonyok megfelelnek a mieinknek tökéletesen; pedig ke­reskedelmi szerződéseket kötöttünk velők, és nem hallottam soha, hogy a t. képviselő ur nem tu­dom, humanitási, vagy jogegyenlőség!, vagy so­ciális viszonyok szempontjából követelte volna, hogy mielőtt velők szerződést kötünk, azokat oda kényszeritsük, hogy európai államokat teremtse­nek maguknak. (Helyeslés a középről.) Végül azt ' mondja a képviselő ur, hogy Inában, addig, mig Ausztriával a vám ós kereske­delmi szövetség iránt tisztában nem leszünk: nem köthetünk szerződéseket. En erre nézve meg­mondottam nézetemet máskor; most csak egy megjegyzést kívánok ez irányban tenni. Egy ke­reskedelmi és vámszövetség megkötése nem egyes napoknak, talán nem is egyes heteknek dolga, habár természetesen a legnagyobb igyekezettel azon kell lenni, hogy a kérdés a lehetőségig mi­nél előbb megoldassék; de ha kimondatnék, hogy addig pedig, inig ezen kérdés meg nem oldatott, nem kötünk kereskedelmi szerződést, hanem en­gedjük zavarba jönni kereskedelmi és iparviszo­nyainkat, melyek a földmivelésrc is visszahatnak: mit gondol a t. képviselő ur, mit eredményezne ez V Megmondom: eredményezné azt, hogy az ily eljárás által a legvitálisabb módon megsértett ér­dekek annyira pressiót gyakorolnának, hogy kös­sük már meg azon szövetséget, hogy nem az ő külön vámszövetsége jönne létre; de az egységes terület iránti alkudozásokat sem lehetne az or­szág érdekeinek kellő figyelembe vételével foly­tatni. Megtererntenők a nyomást önmagunk ellen, kényszerítené a közvélemény, az érdekeiben meg­sértett közvélemény a kormányt, hogy könnyeb­ben mint másképen tenné ós kevésbé komoly figyelemmel az ország érdekére kösse meg a szö­vetséget : csakhogy a minden egyéb szerződések fölbontásálló! eredő károktól menekülhessen. (He­lyeslés a középen..) Én t. ház, nem fogom a ház figyelmét to­vább igénybe venni. (Halljuk \) A kérdés, azt gondolom, meg van vitatva, kellőleg, vitattatott a Rumániával kötendő szerződós szükséges vagy szükségtelen volta, hirlapilag is hetek hónapok óta és a mikor — mint ezt mellesleg megjegy­zem — a jelen kormány ezon szerződősnek né­mely pontja miatt a megkötést elodázva ujabb alkudozásokat kezdett: akkor azon hitben, hogy a kormány tán nem akarja a szerződést megkötni, az ellenzéki lapok határozott megtámadásának volt kitéve. Miféle élhetetlen kormány ez, — mon­dák, — itt van egy szerződés, melyet az ország érdeke évek óta követel és íme most aprólékos dolgok miatt meg fogja akadályozni annak meg­kötését. Nem újság tehát ez, régóta megvitatott do­log, mindenki tisztában lehet előnyeivel ós hát­rányaival.

Next

/
Oldalképek
Tartalom