Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-58

58. erszAgo* ttléi űeczenrtier 18. 1875. 255 adataim, melyek egészen más képét tüntetnék föl a dolognak; hát én megengedem, hogy a statistikai adatoknak ne tulajdonítsunk sem egyik, sem másik felől nagyfontosságot. Ezután áttérek a második pont második kérdésének második pontja harmadik részére, (Derültség.) t. i. azon kérdésre, hogy minő hatást gyakorland ez a bei-kereskedésre, és itt már bebizonyítja azt, hogy a bel-kereskedés és ipar nyerni fog ; ámbár azt egyátalában nem bizonyítja be, hogy a földmivelés is nyerni fog, vagy hogy a földmivelés legalább veszteni nem fog : sőt azt nagyon félve mondja, hogy hiszi és reméli, hogy a földmivelés sem fog veszteni; hanem ő a maga beszédében nagy súlyt fektet arra, hogy mennyit fog a magyar-kereskedés ezáltal nyerni. Méltóztassék megengedni, hogy itt egy kicsit megelőzzem a t. képviselő ur gondolat-menetét és a t. ház figyelmét fölhívjam az ő beszédének végére. Midőn ottan a zsidó-kérdésről beszélve, kétségtelenül bizonyította azt, hogy Magyarországban a kereskedés legnagyobb része a zsidók kezében van, és miután a zsidók Oláhországból ezen kereskedelmi szerződés mellett is kizáratnak, tehát kizáratik a magyar kereskedés is Oláhországból; következőleg a magyar kereskedés ezen szerződés által nem nyerhet, hanem csak vészit. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tehát, egész beszédének legfőbb argumentumát, a melyet a magyar kereskedés hasznára ezen szerződés mellett felállított: tökéletesen lerontotta azáltal, hogy ezen szerződés a magyar kereskedést kizárja Oláhországból. A t. képviselő ur szerint, hogy visszatérjek a belkereskedésre, a malom-ipar annak köszönheti fenállását, hogy az előbbi kormányok azon világforgalmat, melyet jelenleg liszt-iparunk bir. csak annak köszönhetjük, hogy az előbbi kormány, a restitutió kérdésében a viszonyok komoly és helyes felfogása mellett ilyen szabad-elvü intézkedéseket tett, és hogy akkor, mikor ez intézkedések szüksége még fokozottabb mérvben előállott, a vám-mentességet is egy évre behozta".. Ezáltal megmutatja a t. képviselő ur, hogy azon vám. mely ott fenállott, nem oly csekélység: mert annak egy évre eltörlése, és a vám visszatérítése képes volt Magyarország szerinte legnagyobb iparának világ-uralmát biztosítani. Tehát ezen vám befolyása, ha a t. képviselő ur tétele áll, nem lehet csekély; sőt nagyfontosságú, és mégis akkor egy lélekzetet véve, igy folytatja a t. képviselő ur: „engedje meg a t. ház, hogy kimondjam azon nézetemet, hogy a vám-mentességnek vajmi kevés befolyása van az itteni árakra". Ezt azon előzmény után, melyben kimutatta, hogy a malom-ipar világ-uralmát ezen vám-mentesség biztosította, nézetem szerint mondani nem lehet. Nem fogom tovább folytatni Wahrmann t. képviselő-társam beszédének taglalását, ugy hiszem. hogy nem annak tulajdonítandó érvelésének gyengesége, mert ő nem fogja fel a kérdést, vagy nem bir elég tehetséggel azon kérdést, melynek jóságáról meg van győződve, támogatni; hanem azért: mert erejét itten oly ügyben vesztegeti, melynek rósz voltáról maga is meg van győződve, de állása olyan, hogy annálfogva kénytelen azt támogatni. Kérdem a t. kormányt: vajon azt hiszi-e, hogy saját érdekében, vagy azon párt érdekében cselekszik, mely őt támogatja, midőn minduntalan azon hamis állásba helyezi legjobb barátait, hogy azok kénytelenek saját meggy ő'ződésök ellenére beszélni? Még csak egy megjegyzést akarok tenni arra, mit a _t. ministerelnök ur a zsidókat illetőleg mondott. Én azt, a mit a t. ministerelnök ur mondott e tekintetben: mentségül el nem fogadhatom. Itt csak két álláspontot lehet elfoglalni. Vagy Istóczy képviselő ur álláspontját, és akkor helyesli a kormány a román törvényhozás tényeit, s elfogadja é szerződést: vagy nem azt az álláspontot foglalja el, ós akkor nem szabad ezen kizáró feltételhez hozzájárulni. Kérdem a ministerelnök urat — tudjuk, hogy a Magyarországgal századok óta szoros kapcsolatban élő Horvátországban azon törvény volt, hogy ott a lutheránusoknak nem volt szabad megtelepedni; — ha Eománia azt kívánta volna, hogy ott a lutheránusoknak vagy kálvinistáknak ne legyen szabad megtelepedni: vajon elfogadta volna-e a í. kormány e feltételt? Ilyen kérdésben nyíltan kell eljárni. Vagy elfogadjuk az ő álláspontjukat, s akkor honosítsuk meg azt ideben is; — vagy nem fogadjuk el, és akkor ne fogadjuk el mellékesen az ilyen szerződósben. Én kérdem, hogy a magyar kormány micsoda helyzetbe fog jönni, hogyha a franczia és angol kormányok, melyekkel még ezen szerződések meg nem köttettek, ezen feltételt el nem fogadják és akkor más nemzetbeli zsidónak ott szabad lesz megtelepedni; de a magyar vagy osztrák zsidónak nem lesz szabad ? Én csak azt mondom. hogy a minister ur által felhozott indok nem elegendő ezen pont elfogadásának mentségéül. Már most t. képviselőház, mi az a mit én ós elvbarátaim kívánunk e szerződésben? Mi belátjuk ezen szerződésnek árnyoldalait; de mi még sem mondjuk azt, hogy vessük el egészen ezen szerződést; hanem azt mondjuk, sogy miután azóta, mióta ezen szerződós köttetett, oly körülmények merültek fel, melyek kétessé teszik ránk nézve, hogy saját érdekünkben milyen vám- és kereskedelmi politikát kell követnünk: függeszszük fel ezen szerződésnek elfogadását, vagy el nem fogadását addig, rnig tisztában nem leszünk, hogy milyen vám- és kereskedelmi politikát kell követ-