Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-57
67. országos ülés deezember 17. 1S75. 239 kat hoztunk, veszítettünk, ágenseket vettünk fel; de még sem voltunk képesek lisztünket e nagy fogyasztó városba behozni. Esetleg letelepedett ott egy magyar zsidó és ennek köszönhető az. hogy ma Paris igen jelentékeny fogyasztó piaczát képezi Budapest lisztjének. Ez a magyar zsidó minden perczben elment a sütődékbe, mutatta a sütés módját, fölvilágosítást adott, s ha a párisiak lisztünk tekintetében valamivel nem voltak megelégedve, erről ide küldött értesítést, ide sürgönyözött; sürgött-forgott. Ismerte szokásainkat, voltak itt barátai és képes volt előidézni azt, a mit idegenek évtizedeken nem voltak képesek. (Helyeslés.) Egy hollandi ember telepedett le Budapesten, és 6—7 ev előtt az egész budapesti kereskedelemnek Hollandiával nagy lendületet adott; ő értette az ottaniak nyelvét és szokásait és figyelmeztetett, hogy pl. ezt a disznózsírt nem kell ily hordóban vagy pl. ily alakban küldeni: hanem olyanban, mert különben nem veszik a hollandiak szóval mindenben tanácsot adott. Ez az uri ember elment innen s abban a perczben már is nagyban csökkent a kereskedelem. Egyetlen egy ember tehát képes volt a kereskedelmi összeköttetést lényegesen előmozdítani egy más országgal. Ha most azon tényt veszszük tekintetbe, mely tagadásba nem vehető, hogy a magyar kereskedelem nagy részben a zsidók kezében van, a mit némelyek nagyon sajnosnak tarthatnak; de a min jelenleg változtatni nem lehet. (Elénk derültség) Kétséget nem szenved az, hogy abban a perczben, a mikor az a zsidó azt érzi, hogy emberi jogai nincsenek kellőleg biztosítva, ha ő oda telepedik : nem megy oda és igy nem képes azt az összeköttetést előidézni, melyre oly nagy szükségünk van. Oda fog menni a franczia és angol zsidó, de ez nem a magyar és osztrák ipar czikkeit fogja ott elhelyezni, hanem az angol ós franczia iparét. (Pulszky Ágost közbeszól: Ezek sem fognak ott letelepedni) Ezek igenis le fognak telepedni, Azon országok még nem kötöttek kereskedelmi szerződést Komániával. Még egy más körülményre akarok figyelmeztetni, károsnak tartom és én itt is csak az ipar, a kereskedés és igy az ország érdekéből indulok ki — károsnak tartom, hogy itt határozottan ki van zárva a zsidó a törvónyczikk második pontja értelmében az ingatlan, mezei birtok megszerzéséből. Ha nekem ma mint kereskedőnek valami követelésem van Kumániában, melyet én csak azon utón biztosithatok, hogy azt vagy betábláztatom, vagy pedig végrehajtást eszközlök, a mi mindennapi dolog: én azon helyzetbe jövök, hogy valószínűleg elvesztem pénzemet, mert én birtokra nem hezitálhatok, azt meg nem vehetem és alig lehet feltenni, hogy az ottaniak versenyezni fognak érdekemben csak azért, hogy nekem kifizettessék az én követelésemet. Hiszen látjuk mindennap Magyarországon is, hogy ha valamely birtok eladásra kerül, s ha az illető kötelező nem tud versenyezni, s maga nem bírja megvenni a birtokot: követelése a legtöbb esetben tönkre megy. Ez a rendelkezés mindenesetre árt a kereskedelemnek is, mert jól megfogja fontolni mindenki, hogy ily körülmények közt hitelt nyujtson-e Kumánia kereskedőinek. Hitel nélkül pedig minden - kereskedelmi összeköttetés lehetetlen. De midezek t. ház, nem akadályoznak engem abban, hogy én a törvényjavaslatot egész terjedelmében elfogadom, bár kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy óhajtottam volna, hogy ez utolsó pont tekintetében ministereink erélyesebben jártak volna el. (Elénk helyeslés és tetszés a középen.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Az épen most szólott t. képviselő urnák általam igen nagy érdekkel hallgatott beszédére csak is a mennyiben annak végéből ugy látom, hogy vagy nem volt tegnapi nyilatkozatom kellően világos, vagy ő félreértett, kívánok egy pár szót szólani. Én tegnap is szándékoztam megmondani és megvallom, azt hiszem, megmondottam, hogy a magyar kormány igenis e tekintetben óhajtott többet elérni, vagyis hogy megpróbált mindent, a mit megpróbálhatott, hogy többet érjen el; de utoljára is a másik állam belügyeibe kényszeritőleg beavatkozni nem akarhatott. Legyen meggyőződve t, képviselő ur, hogy midőn én a kormány ez iránti óhajáról beszéltem: nem valami platonicus óhajtást értettem : hanem olyat, melynek érvényt szerezni, a mennyiben egy másik állammal szemben lehetett, — megkíséri ettük, De engedjen meg; ha azt is megjegyzem, hogy itt arról, hogy a kormány az ország saját polgárainak jogát feláldozta volna: nem lehet szó. Mert én tegnap is érintettem, ha a szerződéiben nem biztosítottunk is annyi jogot, a mennyit magunk szerettünk volna: azt a t. képviselő ur sem fogja tagadni, hogy biztosítottunk sokkal többet, mint a mi eddig volt. Mert épen városokban, épen a kereskedelem gyülhelyein biztosíttatott a szabad letelepedés joga : a mely eddig hasonlólag nem volt meg; és bocsásson meg az iránt is, hogyha többet akartunk volna, ha a szerződós megkötését, — mit egyébiránt, ugy látszik, a t. képviselő ur maga sem óhajtott, — attól tettük volna függővé: akkor már többet követeltünk volna, mint egyszerűen azt, hogy a mi polgáraink egyforma helyzetbe tétessenek a bennszülöttekkel ; hanem többet követeltünk volna. És ez már oly dolog, a mit egy független állam egy másiktól nem követelhet. (Helyeslés.)
