Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-57

236 57. országos^ lüés deezember 17. 1875. sét. Nem akarom felhozni, hogy adófejében mennyi vonatott volna el ez által; hanem csak azt említem meg, hogy ha egyszer a külföld elszokott az itteni malmoktól, ha egy-két évben az látja, hogy Budapestről nem kaphatja azt a lisztet, a melyet innen kapni szokott: másfelé fog fordulni és más országokban fog keresni üzleti összeköttetést és mint már mondani szerencsém volt, ez azt fogja maga után vonni, hogy azon években, a melyekben nagyon hajlandók volnánk eladni lisztünket, nem fogjuk kivihetni, mert már a külföld megszokta a másik gyártmányt és itt már azért sem akarna uj viszonyba lépni, mert nem tudja, hogy a jövő évben nem kell azt újra megszüntetni. Azon világuralmat, a melylyel jelenleg liszt-iparunk bir: csak annak köszönhetjük, hogy az előbbi kormány a restitutió kérdésében a viszonyok komoly és helyes fölfogása mellett igen szabadelvű intézkedéseket tett, és hogy akkor, a mikor ez intézkedéseknek szüksége még fokozottabb mérvben előállott, a vámmentességet egy évre behozta. Arra nézve, a mi sok oldalról emlittetett. hogy e szerződés megkötése esetében az itteni földbirtokosok kárára az ágak okvetlenül kell, hogy olcsóbbak legyenek : engedje meg a t. ház, hogy kimondjam azon nézetemet, hogy a vámmentességnek vajmi kevés befolyása van az itteni árakra. Az árakat két időben kell megkülönböztetni. Mások a viszonyok, a mikor nagy vagy középszerű nálunk a termés, tehát akkor, a mikor képesele vagyunk kivinni nemcsak, hanem határozottan kényszerítve vagyunk arra, hogy kivigyünk; és mások a viszonyok oly esztendőkben, a melyek, reményleni, nem gyakran fognak előfordulni, a mikor oly kevés a termés, hogy saját szükségleteinket sem vagyunk képesek fedezni. Á jó ós közép termésű években csak is a külföld — mint fölöslegünk természetes fogyasztója, regulázza az árakat és ha voltak is esetek, a mikor mi daezból nem akartuk követni azon árakat, a melyeket a külföldi kereskedők az ottani viszonyok folytán megszabtak, ha daczára annak, hogy ott olcsóbb volt a búza. itt nem akartunk engedni, mert azt mondtuk, nálunk kedvezőtlen volt a termés, nagy az adó, drága a napszám, s azt mondtuk, mi nem adjuk 7 írtért, vagy 6 írtért; ennek következménye csak az lett, hogy a ki nem akarta eladni 7 vagy 6 írtért: az 6—8 hónap múlva eladta 5 vagy á\

2 írtért. (Élénk helyeslés.) Ilyen kérdésekben daezoskodni nem lehet, és ha sikerül is ez az egyes esetekben, bizonyos események és esélyek következtében, minő például a háború, ebből szabály nem alkotható ; és egyébként minden évben talán csak nem számítunk háborúra, azt már budgetünk sem bírná meg. (Élénk derültség és tetszés) Tehát ismétlem az ilyen években, csak a külföld, mint természetes fogyasztója termésünk fölöslegének szabályozza az árakat. Az olyan esztendőkben, melyekben nincsen fölöslegünk, a melyekben magunk vagyunk utalva arra, hogy mi fogyasszuk el termésünket: bizonyosan magunk is megfogjuk szüntetni a gabonavámot, még ha volna is; mert nem fogjuk azt akarni, hogy a mi fogyasztóink a kell étinél drágábban fizessék a gabonát és kizsákmányoltassanak a speculatió által, mely tudja, hogy a külföldről nem lehet idehozni olcsón "az árukat. Ilyenkor határozottan kötelesség, hogy a nagy fogyasztó közönség érdekeit megóvjuk. De érdekében van ez azon földművelő osztálynak is, a mely mindig azt hangoztatja, hogy az ő érdeke első sorban áll, mert csak nem kívánhatja, hogy drágaság és éhség legyen az országban. (Helyeslés.) Szoros összeköttetésben áll egymással ez a három tényező : ipar, kereskedelem és földbirtok. Es ha Nemes Nándor gróf azt fejtegette, hogy jól ment az ipar s kereskedelem akkor, mikor a birtokosnak, a bérlőnek jól ment dolga: én az ellenkezőjét is merem állítani, és azt mondom, jól fog menni a termelőnek dolga, ha itt lesz ipar és kereskedelem, a mely képes lesz a terményeket fogyasztani. (Élénk helyeséi.) Bátorkodtam t. ház kifejteni, hogy a gabonavám megszüntetése sem a kereskedelemre, sem az iparra, sem a födbirtokra károsnak nem mondható. Nem akarok túlzásba esni, nem akarom azt tenni, a mi itt mindannyiszor szokott történni, ha valamely kérdés védelméről van szó, hogy t. i. hyperbolákkai éljek ; nemakarom mondani, hogy a szerződés minden tekintetben előnyös ; de tény az, hogy a mi a kereskedésre, iparra előnyös, az a földbirtokra is az: és még a legrosszabb esetben is csak alig észrevehető mértékben, kivételes esetben nem volna előnyösnek mondható még azok által is, kik bizonyos rögeszméktől nem tudnak szabadulni. A kérdésnek második része pedig az : vajon a másik szerződő félre minő haszonnal jár e szerződés? Én azt állítom, hogy Oláhországra a szerződés ezen pontja határozott haszonnal jár. Minden országra nézve, ha terményeit olcsó utón kevesebb költséggel bírja elhelyezni: ez haszon és előny lesz. t En most a többi czikkekre nem akarok kiterjeszkedni; (Hulljuk !) nem akarok utalni a rozsra, repezére, árpára és tengerire, azoknak befolyására, a szesziparra, a sörfőzésre, a serteshizlalásra és az olajgyártásra. Azt hiszem, hogy mindezen kérdések oly szoros összeköttetésben állanak egymással, hogy a ki helyesli felfogásomat a lisztipar és búza tekintetében : alkalmazni fogja azt a többi czikkekre is. (Helyeslés.) A mi az állatokat illeti, én határozottan azon nézetben vagyok, hogy Magyarországra nézve szűk-