Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-57

hl. országos fliés deczemlter'17. 1875. 237 séges, hogy mi élő állataink számát némileg sza­porítsuk, {Helyeslés.) Én azt sok tekintetben nem tartom nagy előnynek, hogy élő állatokban olyan roppant nagy kivitelünk van és annálfogva előny­nek tartom, hogy mi ezeket esetleg olcsón kapjuk Oláhországból, habár a különbség nem dönt, nem dönt a fogyasztókra nézve Bécsben sem, kiknek szüksége úgyis legnagyobb részben Oroszország, Oaliczia és Bukovina által fedeztetik. Áttérek most a harmadik kérdésre: minő ál­dozatokat követel ezen szerződés a másik szerződő féltől s minő előnyöket nyújt nekünk? És itt őszintén bevallom, mert én a dolgot sem nem akarom szépíteni, mint ezt már beszédem kezdetén megmutattam, sem elrutitani: megvallom, hogy a román fejedelemség nagy áldozatokat bizony nem hoz. Az a) tariffában emiitett czikkek, melyekre nézve megengedhető, hogy díjmentesen vitessenek Bomániába, ott annyira szükségesek, hogy ez által Bománia csak magának hajt hasznot, kárt pedig magának nem okoz. A b) tariffa alá eső czikkek nagy részt igen nagy vódvámmal maradnak ter­helve. Ezek olyan czikkek, melyekre nézve Bomá­nia azt hiszi, hogy azokat saját hazájában gyártani fogja, s ennél fogva ezekre nézve a védvám bizo­nyos mérvét fogadta el. A mi a o) alatt állókat illeti, melyekre nézve az eddigi 7 l |„°j 0 vám leszál­littatott 7" u-re : először a különbség nem igen nagy, másodszor ezekre nézve a nálunk sokkal előrehaladottabb idegen államokkal való verseny ránk nézve oly nehéz, hogy e leszállítás hasznát mi nem igen vehetjük. Ámbár nem illik, hogy a törvényhozásban ilyen dolgok felemlítessenek, — de hiszen ténye­ket kell felemlíteni és nem theoriát; — elméleti szempontból az értékvámnak sulyvámra való át­változtatása minden esetre igen nagy vívmány, — de gyakorlati szempontból, a minők a viszonyok eddig Bumániában voltak: azt hiszem, hogy e te­kintetben nagy előnyöket nem teremt; mert az, hogy az eddigelé az érték után fizetett 1\% vám, — miután sulyvámmá változtatott — leszállított 7°| 0-re, csak a becsületes és szolid kereskedőkre bír előnynyel; — azok nagy részére nézve pedig, a kik Bomániába ezikkeket bevisznek, előnyöket ez semmi tekintetben nem teremt, sőt rájuk nézve némileg hátrányos is. — Ezt lehet az ethika szem­pontjából kifogásolni; de ez tény. — E tekintetben tehát nagy áldozatokat Bománia nem hoz. Ez áll. Ily viszonyok azonban minden szerződésnél elő­fordulnak. Meg vagyok győződve, hogy a kormány ipar­kodott e tekintetben minél többet elérni ós hogy itt nem volt nagyobb előnyöket képes elérni, ezt épen a lehetetlenség okozta. De előny e tekintet­ben is minden esetre az, hogy e részben is ren­dezett viszonyaink lesznek. Előnyünk továbbá az, hogy bizonyos tekintetben lehetővé ralik azon for­galom, azon kereskedelem, a mely eddigelé meg­szűnt és lehetővé válik a kereskedés az adómen­tes czikkekre nézve is, melyekkel eddigelé Bomá­nia felé kereskedést nem folytathattunk. Bármennyire szükséges volt is ez az engedmény Eomániára nézve : ránk nézve minden esetre előnyt hoz. Még csak egyet akarok megemlíteni, t. i. a szeszipart. Átalában az a panasz, hogy a szeszipar hazánkban hanyatló félben van, hogy megszűnőben van minden szeszgyár az országban. Kétséget nem szenved, hogy azon perczben. a melyben a lehe­tőség megadatik, szeszünk egy részét Bomániába átvinni, a melynek tőlünk való bevitele eddigelé egészen el volt tiltva: ez talán némi lendületet fog adni a szesziparnak. Eddig Törökország utján • kellett oda vinni, mert a tengeren át lehetséges volt. Ez most talán rendszeresített és szervezett kereskedéssé fog válni ós mind a földbirtokra', mind a kereskedelemre nézve előnynyel járni. A negyedik kérdésre, hogy az előnyök és hátlányok kölcsönös mérlegelése folytán a szer­ződés végeredményében milyennek tekinthető : a válasz mar magukban az előadottakban is meg van adva. E szerződéssel nem valami roppant előnyt nyertünk, hanem bizonyos tűrhető állapotot terem­tettünk, mely viszonyainknak a szerződós tarta­mára 10 esztendőre talán meg fog felelni. Ezen szerződés károsnak, hátrányosnak semmiesetre nem mondható : mert minden tekintetben megfelel an­nak, a mit méltányosan várni lehet oly szerző­déstől, mely egyenjogositott két állam közt kötte­tik, melynek mindegyike iparkodik saját érdekeit védelmezni, és a mennyire lehet érvényesíteni. Én annál fogva elfogadom a szerződést átalános­ságban: mert azt — ismétlem •— károsnak semmi tekintetben nem tartom, sőt Magyarország keres­kedelmére és iparára nézve mindenesetre előnyös­nek, a földbirtokra nézve pedig szintén kedvezőtlen eredménynyel nem járónak tartom és ha nem is felel meg minden kívánalomnak, az csak a dolog természetében fekszik. Az a kérdés még, t. ház. hogy e szerződós. mely most a közös vámterület alapján köttetett: nem válik-e roszabbá, ha netalán az önálló vám­terület alapjára lépünk? Erre nézve az igen t. ministerelnök ur és Ohorin Ferencz képviselő ur is határozottan válaszoltak, azt mondván, hogy a benne foglalt előnyök még nagypbbakká válnak, ha az önálló vámterület létesül. Én is e nézeteket vallom s igy arra nézve, hogy ezen szerződós halasztást igényel: nem lehetek egy véleményen az indítványozó úrral. A nyugati államokkal nem köthetünk ilynemű szerződést addig, míg a vám­terület kérdése el nem dől, a keleti államokkal kötendő szerződésekre azonban ezen körülmény

Next

/
Oldalképek
Tartalom