Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-57

57. országos ülés deezember 17. 1875. 235 ezen árkülönbözet mellett versenyezhettek velünk, most ezzel olcsóbban fogják venni. Engedje meg a t. ház, hogy itt is arra figyelmeztetem, hogy e számítás ilmsorius; és cso­dálkozom azon, hogy az általam előadandó tény egy oldalról sem hozatott még fel, s azt a napi­sajtóban sem találtam felemlítve. A kik igy szá­mítanak : csalatkoznak egy tekintetben, mert sem a lajthántuli tartományok, sem Magyarország jelenleg nem fizetik azt a 35 krajczárt. Minő a jelenlegi helyzet? Nem akarom azon időt érinteni, mikor egy esztendőre megszüntettük a gabona vámot, a, mely ténylegesen létezik ma és létezett ezelőtt. Az eljárás a következő: abban a perczben, a mely­ben egy malom azt mutatja ki, hogy külföldre lisztet küldött, azon lisztmennyiség mérvében visz­szatérittetik neki azon vám, melyet az általa be­hozott oláh gabonáért vagy idegen gabonáért fize­tett. Ténylegesen pedig minden esztendőben és minden körülmények közt lisztkivitelüuk van a kül­földre ; lehet néha nagyobb előnynyel,néha csekélyebb előnynyel, egyszer nagyobb eredménynyel, másszor csekélyebb eredménynyel, de lisztkivitelüuk mindig van, és nem volt még eset arra, hogy egy oly malom, mely itt oláh vagy orosz gabonát vett volna, vagy a mely azt Bécsben vette volna: tény­leg vissza ne kapta volna a 35 krajczárnyi kü­lönbözetet. Ezen előny azonban csak a külföldi fogyasz­tókat illetné, ha a kivitel alkalmával a provenen­tiát is be kellene bizonyítani, azt t. i. hogy a ki­vitt liszt abból az oláh gabonából őröltetett, a mely onnan ide behozatott; de minthogy ez nem bizo­nyítható be soha, mert a gyártmány mindenféle minőségű liszt vegyítéséből készül: az itteni és a lajthántuli fogyasztók is a gabona oláh részének 35 krral való olcsóbb voltát ép ugy élvezik, mint a külföldiek. Eendszerint eddigelé sem a lajthán­tuliak, sem mi nem fizettük meg ezen 35 krt; de az egész csak némi vexatióval és apró költséggel járt. így tehát az által, ha mi kimondjuk azt, hogy a gabona vámmentes: Magyarország egyátalában e tekintetben a lajthántuli tartományok irányában nem nyer, nem vészit semmit, az arány mindég az marad. Felhozatott az, hogy jaj ez esetben le fog menni a gabona ára is. Nemes Nándor képviselő ur azt mondta, hogy abban a perczben, a melyben a gabona vámmentessége kimondatott: egy írttal, sőt később kettővel is lement az ára. Hogy ez az árcsökkenés azon 35 krnyi megtakarításnak volt volna köszönhető: azt ugy hiszem maga a képvi­selő ur sem hiszi; mert nem lehet föltenni, hogy ha valaki képes 35 krral olcsóbban ide hozni a - búzát: ő képes legyen egy vagy két írttal olcsób­ban is adni. Ez egészen más tényezőktől függ, és bizonyára olcsóbb lett volna, ha nem is egy frttal, de talán 80 krral és később egy forint 80 krral a gabona, ha nem szüntettük volna is meg a gabonavámot. Egyátalában arra akarok figyelmeztetni, hogy azon statistikai adatokra, melyek nagy buzgalom­mal és nagy szorgalommal a t. előadó ur által és Nemes képviselő ur által összegyűjtettek és előterjesztettek: nagy súlyt ne méltóztassanak fek­tetni. (Derültség.) Egyáltalában nálunk a statistikai adatok oly hiányosak, hogy még ott is, hol azokból bizonyos következtetéseket lehet levonni: még ott is némi bizalmatlansággal kell, hogy az ember azokat tanul­mányozza, annál inkább e kérdésben, a hol egyszeri eljárásunkat, az egy évben törtónt vámmegszünte­tését már is sinecura gyanánt akarják felállítani. Itt legalább 10 évi átlag lenne szükséges, hogy abból némileg látszólag igazsággal biró következ­tetéseket lehetne levonni. Abból, hogy mi történt egy évben, mindjárt következtetést tenni, oly el­járás, melyet komolyan venni nem lehet. (Hehjedé?.) Áttérek most a harmadik kérdésre: t. i. vajon belső kereskedelmünk minő mértékben fog sújtatni vagy emeltetni a vám megszüntetése által. Kérdést sem szenved, hogy ha itt nagyobb a készlet, hogy ha ide több búza jön: több kereskedő is fog fog­lalkozni ezen üzlettel, több ember fog keresetet nyerni és megadatik a lehetőség, hogy ma ezt a fajtát vegye az ember, holnap amazt: mert a legkülönbözőbb fajta és minőség szüksé­ges arra, hogy minden tekintetben megfelelő gyártmány készíttessék, vagy nagyobb kereske­delmi piacz teremtessék. Bizonyos tehát, hogy a belső kereskedés emelkedni fog, Be még nagyobb fontossággal bir a vám megszűnte az iparra, mint a kereskedelemre. Sok oldalról mondják, hogy nincs iparunk s azt állítják, hogy ennélfogva e szerződésből — a mi a Romániába való bevitelt illeti — nem Magyarország, hanem az osztrák ipar fog előnyt húzni. Ezzel szemben bátor va­gyok arra utalni, hogy van két igen nagy iparunk, a melyek egyikével mi ma Európában első sor­ban állunk és midőn ezen iparágak támogatásá­ról, felsegéléséről van szó, itt azt mellékes dolog­nak tekintjük : értem a malomipart első vonalban, a szeszipart második vonalban. Én magam szerencsés vagyok egy nagy gőz­malom igazgató tanácsának tagja lehetni ós biz­tosithatom a t. házat arról, hogy az utolsó évek­ben, akkor mikor az itteni aratás nem felelt meg a szükségletnek, nem felelt meg a fokozott malomi viszonyainknak: bizonyosan mindezen malmok meg­szüntették volna üzletüket, bezárták volna gyá­raikat, ha idegen búzát nem kaphattak volna kár­pótlásul a belföldi szűk termésért. Nem akarok arra kiterjeszkedni, hogy mily nagy nemzetgaz­dászati kár lett volna az országra nézve, ha idő­közben több malom megszüntette volna müködé­30*

Next

/
Oldalképek
Tartalom