Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-57

57. országos ülés deezember 17. 1875. 231 Nem fogok hosszas lenni, én e tekintetben egyedül a jelenlegi ministerelnök urnák véleményét leszek bátor felolvasni szórói-szóra akként, a mint akkoron nyilatkozott Ugyanis a ministerelnök ur Julius 13-dikán a rumániai vasúti összeköttetésről szóló szerződés tárgyában következőleg nyilatkozott: „A pénzügyi bizottság teljesen egyetértett, hogy a rumániai terményeknek differentiái és tariffáinak olcsóbbá tétele utján egy felől megnyittatik az észak-Németország piacza és eívonatik a magyar terményektől; másfelől az jön tekintetbe, hogy hasonló tariffák utján magunk tesszük lehetővé, hogy a németországi ós osztrák iparczikkek eláraszthatják a keletet és iparunkat a fejlődés csirájába fojthatja". Tovább folytatván beszédét, mondja: „Igenis e) fogjuk érni azt, hogy az olcsóbb romániai termények fejünk felett fognak a német piaczokra vitetni, a melyekről vagy leszorítják a mi gabnánkat, vagy legalább lehetetlenné teszik, hogy ott a magyar gabona a romániaival haszonnal concurrálhasson ós szintén ugyanazon módon fogják az olcsón szállított iparczikkek lehetetlenné tenni a versenyt ós iparunk becsületes fejlődését.'' En e tekintetben biztosítékot nem látok. Biztosíték volna a kereskedelmi szerződés, ha az, a mi káros, sőt a. ministerelnök ur nézete szerint iparunkat semmivé tevő : a kereskedelmi szerződés által kiegyenlittetnék. De init látunk e szerződésben? Ott van a gabona-vám eltörlése. Ministerelnök ur akkori véleménye szerint a versenyt az oláhországi gabonával vám mellett sem állhattuk ki: s most a vám eltörlése mellett ki fogjuk állani ? Hogy az ipart emelhessük, leszállítottuk a vámtariffát ós most nem fognak odamenni hajómmal a külföldi iparczikkek, melyek a mi iparunkat csirájában el fogják fojtani? Hasonló cselekedet ez ahhoz, mikor a tékozló utolsó hatosát kidobja az ablakon, hadd menjen a többi után. A t. ministerelnök nr tegnapi előadásában azt mondta, hogy e kereskedelmi szerződés elfogadása nem káros még azokra sem, kik minden áron az önálló vámterületet kivánják felállitani. Egy megjegyzésem van azon szóra: „minden áron". Mi nem minden áron akarjuk felállitani az önálló vámterületet; hanem okvetlen attól várjuk azt, hogy financziánkat rendezhessük. Árba nem kerül az, hanem hasznot ád. Azt sem foghatom fe', hogy midőn az osztrákokkal közösen köttetik e szerződós: mikép leli essen az olyan hasznos, mintha magunk kötünk szerződóst? Azt már gyakran hallottam, s tapasztaltam, sőt minden nap látom, hogy a magyarok felszólalnak Ausztria érdekében ; de még azt nem hallottam, és nem olvastam soha, hogy az osztrákok azon érdekben szólaltak volna föl, mely előnyös Magyarországra nézve. Ennélfogva, miután a ministerelnök ur adatokkal nem bizonyította, hogy e szerződés akár a közös, akár az önálló vámterület mellett előnyös: én ez állítást nem fogadhatom el; mert nem látom, hogy Magyarország érdekeiről is gondoskodtak volna, közös szerződés mellett pedig erről is kellene gondoskodni. Ha adatokat hozott volna fel a ministerelnök ur, bővebben szólnék hozzá; de miután csak állítást tett, én ezen véleményemmel válaszolok reá. Felhozta a ministerelnök ur, hogy nem lenne méltányos ós jogos cselekedet, ha mi e szerződést elvetnők : holott már Eománia mellette nyilatkozott. Igaz, hogy mikor államokkal alkudozásban vagyunk, nem helyes dolog nézeteinket egyre másra változtatni De mikor Magyarországnak alapos és fontos oka van arra, hogy e szerződés most ne jöjjön létre, hanem elnapoitassók: azt hiszem, hogy a kormány ha arra utasittatik, elég lesz megértetni Romániává!, hogy olyan körülmények fordultak elő, melyeknél fogva nem könnyelműségből odáztuk el e szerződést; hanem igenis, hogy anyagi érdekeink, az Ausztriával felmerült alkudozások ezt lehetetlenné teszik. Én azt hiszem, ha a t. ház oda utasítaná a kormányt: ő ezen neheztelését Rumániával megszüntetni képes volna. Ohorin t. képviselőtársam igen hathatósan érvelt a mellett, hogy ezen vámszerződós hátrányos ; mindazonáltal azon bizalomnál fogva, melyet a kormányba helyez, mely kormány ezt más utón kipótolandja, elfogadja ezen szerződőst Én t. ház! ugy ezen kormánynak, mint valamennyi eddig volt kormánynak hazafiságábau, jóindulatában soha sem kételkedtem: hanem igenis kételkedtem az eszközökben, a melyeket választottak czéljaik kivitelére. De én a jelen kormányt nem tartom hazafiasabbnak, mint az előbbi kormányokat. A kik azon indokból kivánják megszavazni ezen törvényjavaslatot, hogy bíznak a kormány hazafiságában, én azoknak csak azt mondom és ajánlom a t. háznak is figyelmébe, hogy nem egyszer épen a, kormány-padokról vettetett a háznak szemére az hogy a kormány oka a bajnak, hanem igenis a t. ház! mondom, nem egyszer hányatott ez szemére a t, többségnek; de nem csak azon többség vádoltatott, mely ezen javaslatokat megszavazta: de sőt mi is, kik például a vasutakat meg nem szavaztuk, megtámadtattunk Lónyay Menyhért gr. által, hogy miért nem támadtuk meg hát azon vasutakat. A felelősségbe így akart bennünket bevenni. En csak azon figyelmeztetést akartam megtenni, hogy a kormány igenis felelős tetteiért és mulasztásaiért; de a törvényért felelős ki azt elfogadja. A mi a határozati javaslatot illeti; miután annak czélja az, hogy addig, mig a fenforgó kér-