Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-57
E>7. országos ttléa deezember 17. 1875, 227 kenyeret is drágítsuk akkor: ha az "akár egyoldalú, akár kevéssé belterjes föld gazdálkodásunk megóvásáról van szó ? De hát nem állunk mi oly desperátusan a mi hires gabnatermelésünkkel, Megmondom én, mi lesz akkor, ha a romániai gabna csakugyan bejön, a mi nem minden évben és nem mindig számbavehető mérvben fog megtörténni; a mi népünk az olcsóbb, de rosszabb romániai búzából fogja kenyerét enni, a drágább de iobb magyar búzát pedig exportálni fogja. A belföldi versenyre alapított érvet tehát semmiképen el nem fogadhatom; de nem fogadhatom el azon még azon sokkal szűkebb keretben mozgó érvelést sem, hogy az erdélyi részekre nézve ez intézkedés súlyosan nehezednék. Ha jogosulatlannak tartom én is a sokszor emlegetett „osztály-érdekeknek" az előtérbe nyomulását: nem lehet nagyobb jogosultságot tulajdonítani az exclusiv helyi érdekeknek sem, ugy mint azok itt nyilvánulnak. Készséggel elismerem, hogy a gabonavám megszüntetése káros hatást fog kezdetben gyakorolni az erdélyi gabona, termelésre; de mivel ez által országos érdekeket sértve nem Iátok és ott is csak pillanatnyi, az átmeneti időszakban mutatkozó nehézségek fognak nézetem szerint felmerülni: még az Erdély különleges szempontjából is szerződés által a kereskedelmi forgalomnak biztositott előnyöket jóval jelentékenyebbnek tartom, mint a jelzett hátrányokat. Utalhatok a brassói és kolozsvári kereskedelmi kamarák jelentésére: ezek szerint Erdély házi- és kézműiparczikkei oly rnenynyiségben vitetnek ki Rumániába, hogy bizony a szerződésből az ország egyik része sem fogja egészben azon közvetlen előnyöket húzni, mint épen Erdély. Ha tehát a gabonavám megszüntetésére nézve a belföldi verseny érvét el nem fogadhatom:. még kevésbé vagyok képes versenyképességünket veszélyeztetve látni a külföldön. Transito-vámokra csak nem gondol mai napság már senki és vasutainktól sem fogja senki az átviteli forgalmat elvonni akarni: igy hát találkoznánk s találkozunk is rumániai gabonával a külföldi piaezokon a beviteli vám mellett ép ugy, mint anélkül. Különben is a lemberg-czernoviczi vasút, valamint a tengeri ut nem engedné, hogy Eumánia saját zsiriába fulladjon: ha el is zárnók előtte határainkat, és ha csak a vámtétel akadályozza meg gabonáink versenyzését az osztrák piaczon: ugy hiszem, mint már előbb kifejteni megkisérlettem, a verseny képességnek ily módoni mesterkélt fentartása ép oly rövid tartamú, mint általános közgazdasági tekintetben káros fogna maradni. Ne feledkezzünk meg azonban egy igen fontos belföldi consumensről sem, melynek a gabonavám megszüntetése nagy hasznára fog válni. Értem malomiparunkat csupán a fővárosban létező gőzmalmok évi 12 millió mázsa örlőképességgel bírnak, melyet azonban 1873-ban és 1874ben csak mintegy 5 millió mázsáig voltak képesek kifejteni s pedig azért; mert a kellő mennyiségben, a kellő árban s a kellő minőségben nem tudtak magyar gabonát beszerezni. Nem szabad e fogyasztást csekélyre becsülnünk, 10—12 millió biztos vevő a belföldi piaczon majdnem felér az azelőtti jobb évek gabona kivitelével. Már pedig minőség tekintetében sem áll már ez idő szerint búzánk annyira más országbeli fölött, mint magunkkal elhitetni szeretjük. Tudom, hogy például a budapesti hengermalom Odessából szállíttatott magának legközelebbi években jelentékeny menynyisógü búzát, és hogy a rumániai búza is: bár egészben nem éri el a mi jó minőségű terményeinket, de őrlési czélokra a mi búzáinkkal vegyítve, igen hasznavehetőnek bizonyult. A kérdés már most az; akár a közös vám területen, akár, mint én óhajtom, a vám elkülönítés mellett, milyen legyen a mi vámpolitikánk? Azt értem, ha iparunk fejlesztése érdekében e politika mérsékelt védvámos lesz; értem azt is, ha feláldoztatik az iparfejlesztés érdeke a fogyasztási érdeknek és határozott szabad kereskedelmi irányban tiszta finánczvámokra akarunk szorítkozni; de azt a vámpolitikát, mely sem az iparra, sem a fogyasztásra, sem a finaucziára nem akar tekintettel lenni, hanem védvám-rendszert akar a nyers termelésre behozni; ezt sem megérteni, sem az okszerű nemzetgazdászatnak alapfogalmaival megegyeztetni képes nem vagyok. Bortermelésünk tekintetében sem ismerhetem el a szerződést hátrányosnak. A rumániai borok számára megmarad az eddigi 2 frt 63 kr. vámmázsánként ; saját borainkra nézve pedig az érték vám 7 1 j 2 °; 0-től 5V|,-re lejebb szállíttatott; ha mármost hozzá vesszük az illetékekre nézve minden eddigi egyenetlenségeknek és rendetlenségeknek a megszüntését és ha a fenti 5 1 , s "! 0-et hozzá adjuk a Rumániában divó fogyasztási adót, mely, ha nem csalódom, szakaszok után egy húszas ; hordóban bevitt borokra nézve pedig akónkint négy húszast tesz ki; ugy látom, hogy borkivitelünk érdekében a conventio inkább kedvezményeket, mint megszorításokat foglal magában. T. ház! Iparunk a fejlődés első stádiumaiban van ugyan ; de nem ismerkedtek meg kellőleg ipari viszonyainkkal azok, kik létező iparunkra súlyt egyátalában nem fektetnek és azt külkereskedelmi szerződések kötésénél ez idő szerint még számbavehetőnek nem tartják. Az mondatott itt tegnap, hogy az ipar Magyarországon még csak óhaj, de nem valóság. Tisztelt képviselőtársamnak az a feleletem erre, hogy elég sajnos ós lépten-nyomon drágán meg29*
