Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-53

154 53. országos liléi deczember 13. 1875. Nem is szólok hosszasan arról, a mit a képviselő ur arra nézve mond, hogy én egészen mást állítok ma, mint állitottam exposém előterjesztése alkalmával. Akkor ugyan két millió forintot vettem fel a tartaléktöke kamatjául; holott ma 80 millió adósság felvételéről van szó, ennek kamatja pedig sokkal nagyobb. Ez igaz; de még sem ugy áll ám a dolog, mint a képviselő ur állítja. Mit mondottam én septemberben ?• mit mondok ma ? Mondok-e ma egy jottával kevesebbet, mint a mit mondottam akkor? Hiszen az egész 80 millió forint, a melyet felvenni szándékozunk, a mint ez a házban ma többek részéről és általam is több izben felemlittetett: nem a tartaléktőkére fog fordittatni; hanem annak csak egy része van erre szánva, ós ennélfogva csak annak kamatja jelenik meg uj kiadásként a budgetben, a mi a tartaléktőkére fordittatik. A mi nem erre fordittatik, annak kamatja nem uj kiadásként jelenik meg. A mi ugyanis fordittatik a conversiórá és a vasutakra: a vasutakra eső összeg a vasutak illető czimével a kamapbiztositás rovatainál van fölvéve, valamint a oonvertálandó adósságnak megfelelő kamata, a költségvetésből ki fog tűnni. így áll a dolog. Ha állításaimat félre magyarázni, vagy más világlatban feltüntetni méltóztatik: ezt teheti a képviselő ur, ha ugy akarja, tetszése szerint; de ne méltóztassék a tényeket elferditeni. (Helyeslés a középére.) Az okoskodás, melyet a t. képviselő ur ellenem felhoz, hogy mire van tartaléktőkére szükség, mikor az év második felében nagyobbak a bevételek a minister állítása szerint is ? ez az okoskodás akkor volna alapos: ha minden esztendőben akarnék uj tartaléktőkét teremteni; de nem ezt akarom, hanem akarom, hogy egyszer megteremtsük. Ha a t. képviselő urnák most érintett okoskodásában igaza volna: akkor semmiféle üzlet embernek, vagy gazda embernek, ki activ áll és kinek az év végén annyi bevétele, a menynyi volt a kiadása: üzleti tőkére szüksége nem volna. A mi szükséges a magánosoknál, az szükséges az államnál is. Egyébiránt t. ház igen jól megérti ezt az egyszerű dolgot, és én a képviselő urat tovább felvilágosítani nem akarhatom. (Helyeslés a középen.) Némely észrevételt még ezentúl is kell tennem, de ezeket is csak rövideu fogom előadni, azokra, a miket Kállay Béni és Helfy képviselő urak mondottak. (Halljuk!) Kállay képviselő ur ismételve azt monda, hogy benne aggodalmat szült az, hogy a minister két hónappal előbb máskép beszélt és két hónappal később ismét máskép beszél. Volt szerencsém egyszer kijelenteni, hogy nem beszéltem máskép akkor, mint beszélek ma. Septemberben is azt mondtam, hogy a tartaléktöke megteremtése czóljából szükséges a kölcsön; másodszor azt mondtam, hogy össze akarom kötni a kölcsönt a conversió kérdésével. Es mi egyebet beszélek három nap óta, mint ezt? Azt, hogy a vasutak beruházására szükséges tőkék előteremtését összekötöm a kölcsönnel: eléggé motiváltam a t. ház előtt, és ebbeli nézetem helyességét érdemileg a ház egy tagja sem, még a t. képviselő ur sem, támadta meg. Én tehát azt, a mit akkor létesítendőnek mondottam: nem csorbítom meg; hanem pótolom és ennek alapján nem lehet azt a szemrehányást tenni, hoay mást mondottam akkor, mint mondok most. Annál inkább mert a vasúti beruházások bevonása az egész kölcsön elvi jelentőségéhez képest igen kicsiny valami, mit e . combinatióhoz kötni jónak találtam, daczára az itt ellene mondottaknak ; mert az ily dolgot nem lehet megpróbálni — mint Simonyi Ernő képviselő ur ajánlotta — hogy aztán, ha nem sikerül, kárát valljuk ; hanem előre jól meg kell fontolni. S én azt hiszem, hogy az összes vasutak által beszerzendő kisebb tőkék külön külön kibocsátása nem volna előnyös az államkincstárra, nem volna előnyös az illető vasutakra és azért kötöttem össze a két operatiót (Helyeslés a középen.) A t. képviselő ur azt monda, hogy nem feleltem Bujanovics Sándor képviselő urnák tegnap hozzám intézett azon kérdésére, hogy mi szerep vár a consortiumra, melylyel szerződést kötöttem a további kibocsátásnál? Méltóztassék elolvasni, a mit mondottam. Határozottan feleltem a kérdésre, feleltem minden kételyt és félremagyarázást, teljesen kizáró és mellőző módon. Nem erre a kérdésre nem feleltem; hanem másra, a melyre azért nem feleltem: mert a kérdést nem tartottam most e helyről vitathatónak, hogy mily módozatok közt fog végrehajtatni a conversió. Hogy ezt most részletezni nem lehet: azt be fogja látni mindenki, a ki mélyebben gondolkodik a kérdésről. De ezért nem is tesz szemrehányást a t. képviselő ur sem előadásának további részében. Hiszen ezt maga is elismeri. 0 nekem csak tanácsot ad; ámbár nem akar azon térre követni, melyre én léptem, midőn az ő és Zichy Nándor gróf beszédei folytán a múltkor a t. képviselő ur által idézett megjegyzést tettem; mert azt mondja, hogy ízlés dolga az ilyen megyjegyzéseket tenni, és hogy a minister az utolsó napokban — ugy látszik — egy kissé ideges. Ha nem követtem volna a jó ízlést és nem tartottam volna szemem előtt a parlamenti decorumot, és ha csakugyan ideges lennék: higyje meg a képviselő ur, egészen másként kellett volna akkor szólanom, mint a hogy szólottam, másképen kellett volna jellemeznem egy tényt, melyre akkor hivatkoztam, egy tényt, melyről egyenesen megmondani, hogy nem a parlamentben történt, hanem a parlamenten kivül, azon orgánumban, melynek vezére a képviselő ur; másként kellett