Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-53

5S. országos ülés deczember 18. 1875, 153 laltak és nem több, ezen 40 milliót meg a pénzügyminister ur a tartalék tőkére fordítja, tehát nem marad oonvertálásra semmi. De ha ide adják is a 40 milliót: ki áll érte jót, hQgy a pénzpiaez vállalkozni fog; és ha vállalkozik: mi módon vállalkozik ez összeg oonvertálására ? Ezek azon aggodalmak, melyeknél fogva én a oonversiót ily módon nem tartom helyesnek. A pénzügyminister ur ismételve fehozza, hogy mennyit tettek ók, mennyit tett a kormány az ország pénzügyeinek rendezése ezéljából, hogy mi a törekvésök, mi a szándékuk. Én nem tudom; de mi más nézpontból tekintjük a dolgot egyfelől és másfelől. Én nem látom be, — őszintén megvallom, — hogy mi módon, mily jeleit adja a kormány törekvésének a tekintetben, hogy az ország pénzügyeit rendezi. Azt mondotta a pénzügyminister ur a budget előterjesztése alkalmával, hogy megtakarítottak 8 ós fél milliót. Hogy milyen legyeu ezen megtakarítás: arról igen sok el voít már itt mondva, ennek a természetét már körülbelül ismeri az ország: szükségtelen tehát, arról többet beszélnünk. Hanem föltéve, de meg nem engedve, hogy 8 ós fél milliót megtakarítottak : hogyan állunk megtakarítás dolgában ? Szaporították a közösügyes kiadásokat három és fél millióval, szaporították az arany agio fejében 1.300,000 írttal és szaporodni fog ezen kölcsön kamatai fejében 4.800,000 írttal aranyban, miből azonban a2.200,000convertaltatik és elesik 1.320,000 forint, marad aranyban 3.480,000 frt, a mi közel 5000,000 frtot fog tenni papírban. Tehát önök a helyett, hogy 8 és fél milliót valósággal megtakarítottak volna: emelték a. kiadásokat 9 és fél millióval. Hol van tehát az önök megtakarításának az eredménye ? Az, mit a pénzügyminister ur mondott és igen plausibilisen és igen szépen előadta: mind igen helyes, mind igen derék; de az mind nem bizonyít. A mi bizonyít: az az eredmény. Hogy nekünk az év végével kiadásunk több lesz-e vagy kevesebb ? ez a kérdés és ez a pénzügyi rendezés kulcsa A mi azt illeti, hogy a pénzügyminister ur elő tudja állítani a dolgot oly módon, hogy a képviselőház elhiszi, a mit mond: ebben senki kétkedni nem fog, a ki azt látta, hogy a pénzügyminister ur ajánlata folytán fogadta el a ház a 153 milliós kölesönt, melyet annyira kárhoztat most. Akkor is oly szépen adta elő, hogy mennyire hasznos, ép ugy mint most a 80 milliós rente-kölcsönre nézve. Én azonban az eredményeket nézem t. ház, én nézem a költségvetés mérlegét és azon mérlegben nem találom, hogy önök megtakarítottak volna valamint; sőt azt találom, hogy 1876-ban kiadásaink nagyobbak lesznek, mint voltak 1875ben és bevételeink kisebbek 1876-ban, mint voltak 1875-ben. Az nem mutatja, hogy önök pénzügyeink KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. IIJ. KÖTET. rendezésében egy lépést tettek volna előre; sőt azt mutatja, hogy önök hátramentek. Ezek után t. ház, miután semmi sem hozatott fel, a mi meggyőződésemben megingatott volna: ajánlom elleninditványomat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán pénzügyminister: Engedje meg nekem a t. ház, hogy a tegnapi előadásomban mondottak után is rövid zárszóval éljek, mert a miket az előttem szólott képviselő urak mondottak : azokat egészen hallgatással nem mellőzhetem. (Halljuh!) Higyje meg a t. ház, nem szívesen teszem, hogy ezen kérdésben másodszor szólalok fel, de a nyilvánosan, az ország színe előtt tartott tárgyalásokban elmondott alaptalan állításokat lehetetlen a ministemek elhallgatni. (Helyeslés a középen ) Simonyi Ernő t. képviselő úrral bizonyos kérdések iránt tovább vitázni nem szándékozom. (Helyeslés a kozépev ) Az, a ki én rólam azt állítja, hogy én a 153 milliós kölcsönt valamikor jutányosnak festettem az ország előtt: ki akkor, midőn azt mondottam — s vegye magának azt a fáradságot a képviselő ur s nézze meg — mit vitat. — hogy a 153 milliós kölcsön igen terhes, de sokkal terhesebbek lennének a következések, ha a kölcsönt el nem fogadnók: azt állítja, hogy ez a kölcsön dicsérete és hogy én ezzel a kölcsönt előnyösnek festettem; a ki igazán jobb ügyhez méltó bámulatos szívóssággal és makacssággal ma is azt állítja, hogy az 1876. évi költségvetésben a kiadások nagyobbak mint voltak az 1875-ikiben ; a ki azt állítja, hogy a ministerium hozza javaslatba a kamatoknál mint uj kiadást 1876-ra az arany agiót: engedelmet kérek, de azzal ezen dolgokról tovább vitázni nem lehet. (Élénk helyeslés a középen.) Azért tehát én ezekről hallgatva, csak azt mondom neki, hogy midőn a conversio kérdését illetőleg szemben fen tartja én velem az ő felfogását : méltóztassék elhinni, hogy ma is csak azon következtetésre juthatok, hogy ez végre is speculatiónak, számitásnak, ós hogy ugy fejezzem ki magamat: a temperamentumnak a dolga. Ki akarja? vagy akarhatja-e valaki azt koczkáztatni, hogy az ország az esedékességnek bizonytalan eshetőségek bizonytalan conjuncturák idején bekövetkezhető napját várja be? A ki ezt akarja: az számit ama nap előnyeire. Én nem akarom ezt tenni, én azon idő bizonytalanságára nem akarok speculálni; hanem a biztos, az előrelátó pénzügyi politika folyamányának tekintem, hogy akkor, a mikor tehetjük: szerezzük be a szükségessé váló összegeket és ne várjuk be az esedékesség napját, a mikor netalán sokkal kedvezőtlenebbek lévén a viszonyok: a feltótelek, melyek alatt kötelességeinknek megfelelhetnénk, sokkal nehezebbek lehetnének. ('Ménk helyeslés és tetszés a közeven.) 30