Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-53
152 53. országos ülés deezember 13. 1875. Ezenkívül a minister ur akkori beszédében azt mondja : „Ezen czélból én a t. háznak annak idején javaslatot fogok tenni. De miután azon helyzetben vagyok, hogy a suryos fizetési hónapok már hátam megett vannak, azokat már Hallottam, s most a nagyobb bevételekre számithatok, és pénzkészleteink elég erősek; ha időszerűnek és alkalomszerűnek látom, megkötöm a kölcsönt: de várni tudok és fogok is, mindaddig, mig a legkedvezőbb és legalkalomszerübb conjuncturák fognak előállni. Ezen állandó tartalékkészlet beszerzésére kell nekem 1876-ra azon 2 millió, melyeket előadásomban emiitettem. Ezt vettem fel a költségvetési mérlegbe, ezen összegnél több nem is kell: mert nem lesz szükség az egész éven át az egész összegtől kamatot fizetni." íme a minister ur akkor azt mondta, hogy neki több nem is kell. és pedig azért, hogy ne kellessen kamatot fizetni; most már 80 millió kell. Miért kell hát ezen 80 millió'? Azért, mert a vasutaknak kell kölesönt adni, a melyek apró-cseprő adósságokat magukba nem vehetnek föl. Ha ez iránt próba történt volna, s nem sikerült volna : akkor megengedném, hogy ez így van; de miután ez iránt próba nem történt: ez nem egyéb mint állítás, a mely állítás ellenében nézetem szerint azon tény, hogy a vasutak az állam garantián kívül, még saját vagyonukat is zálogba adhatják, erősen bizonyít a mellett, hogy ők előnyösebben képesek kölcsönt kötni, mint az állam. T. ház! -azt nem csodálom, ha a pénzügyminister ur a conversiót, a melyre ezen kölcsönnek egy nevezetes r részét fordítni akarja, — szükségesnek látja. Én sohasem tagadtam azt. hogy azon 153 milliós kölcsönnek conversiója okvetlen szükséges ; mert hisz jövedelmeink nem olyanok, hogy azt készpénzben visszafizethessük, tehát kell, hogy más adósság utján fedezzük ezen kölcsönt, azaz: convertáljuk azutáu, ha a rente-kölcsönt megkötöttük Nekem a conversió ellen elvileg semmi kifogásom nincs; hanem mikor a minister ur azt mondja, hogy 1.873—-74-ben a 153 milliós kölcsön nem a kamatok végett volt drága: hanem azért, mert öt év alatt kellvén visszafizetni, azon 16°| 0-nyi veszteséggel együtt, a melylyel felvettük azt, azaz: hogy minden felvett 84 írtért 100 frtot kell viszszafizetnünk 5 év alatt; ez teszi drágává; mert minden évre csak 3'j 5 °| 0-al több mint a mennyit tényleg fizetünk. De ha nem öt év alatt, hanem harmadfél év alatt teljesitjük a fizetést: vajon nem kétszerezzük-e meg a veszteséget? vajon akkor nem 6%% több kamattal r törlesztjük, mint a mennyiért névleg felvettük? En csak az ellen tiltakozom : hogy miért kezdjük már most a törlesztését azon kölcsönnek, melynek súlyos részét már mindenesetre el kell fogadnunk, mert mindenesetre 84 írtért 100 frtot kell adnunk, akár most, akár később; hanem az összeg reánk nézve mindenesetre annál kisebb lesz, mennél több esztendőre oszthatjuk fel ezen összeget. A minister ur azt mondja, ha e gondot leráztuk magunkról: nyugodtan foghatunk az ország pénzügyeinek rendezéséhez. E szempontból kiindulva, a legjutányosabb s legelőnyösebb az lett volna, mikor a 153 milliós kölcsönt megkötöttük: ugyanezen consortiummal kötöttük volna meg a rente-kölcsönt, ugy, hogy mi csak rente conversióért fizettünk volna kamatot, s akkor nem kellett volna remegni három évig. A minister ur azt mondja, hogy nem is o *U év alatt, hanem az egyik lejár 1878-ban, a másik 1879-ben. Engedelmet kérek, én azon kifejezést, hogy harmadfél óv múlva — a minister ur indokolásából vettem ki; a 153 milliós kölcsönt, mely államjószágainkat terheli, harmadfél év alatt teljes névértékben tartozunk visszafizetni. Sajnálom, hogy a minister ur indokolását használtam: inert láttam, hogy hibába estem. Én mindenesetre kiszámítottam volna pontosabban és megmondottam volna, hogy az egyik kölcsön köttetett 1873. évi november 29-én , tehát 1878. évi november 29-én fog lejárni, e szerint kevesebb három esztendőnél annyi nappal, mennyi november 29-től deczember 19-óig van. Hogy ez mennyivel kevesbíti a három esztendőt; azt a t. ház megítélésére bízom. A minister ur azt mondja, hogy csak a jövő évben fogja fizetni: igenis, akkor nem két óv múlva, hanem három és fél múlva, hanem mindenesetre egy ós fél évi veszteséget fogunk szenvedni. Én tehát a conversiót nem tartom fölöslegesnek, hanem korainak még most; miután épen azon consortiummal szerződött most is, mely consortiummal kötötte a 153 milliós kölcsönt, akkor óhajtottam volna, hogy nem 22 millió forintnyi törlesztésre szerződjék, hanem az egészre. Akkor még érteném, hogy ha előttünk állana 153 milliós kölcsönnek convertálása ily feltételek alatt: akkor áldozatot is lehetne hozni; de miért hozzunk most, miáltal vagyunk biztosítva, hogy a kölcsönnek hátralevő része is convertáltatik ? A minister ur Bujanovics képviselő urnák válaszul azt mondotta, hogy hiszen ő a bankárokkal bizonyos tekintetben egyetért arra nézve, hogy mi- fog történni; de azt nem mondhatja el a házban. Meglehet, hogy ezen urak s a minister ur megbeszéltek egy uj tervet, meghiszem, hogy létezik az az akarat, az a szándék; de hol van az országra nézve biztosíték? mert a bankárokat s a minister urat csak az köti, a mi törvénybe jön, ott pedig semmi egyéb nincs, mint az, hogy ők kötelezik magokat a minister urnák 40 millió frtot adni első izben, a második 40 millióra nézve pedig április 1-sejón fogják megmondani, hogy adják-e vagy sem. Egyébre kötelezve nincsenek. 40 millió a kötelezettség, a mit elvál\
