Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-53
áo. országos ülés deezember IS. 1875. 151 • Kállay Béni t. képviselő ur ugy, mint Bujanovics Sándor t. képviselő ur is kifogásokat és igen lényeges kifogásokat tettek azon kölesönre nézve, a mely javaslatba hozatik. Kifogásolnak egyet-mást, szeretnék: ha ez vagy amaz lenne, mig más ismét ne lenne; de uraim, a hibáknak nem az a javítása, hogy a hibákkal együtt szavazzuk meg a törvényjavaslatot, Ha önök ezen kölcsönben valamit kifogásolnak: akkor hát tegyenek indítványt, hogy módosíttassák'. Hanem kifogásolni valamit, lényeges hibákat találni abban és azt mégis megszavazni: azt nem értem. Egyébiránt nekem nem is szükséges értenem mások politikáját, kik más irányban haladnak, mint én, ez tehát nem lényeges dolog és ezt csak mellékesen emiitettem fel. A pénzügyminister ur által tegnap mondottakra csak igen kevés észrevételt akarok tenni. Azt mondja a t, l pénzügyminister ur azon ellenvetésemre, hogy én a 6°: 0-es rente-kölcsönt drágának találom, mert Európában még ilyen magas rente-kölosön nincsen, azt mondja — mondom — a t. pénzügyminister ur a rente-kölcsön drágasága nem a^kamattól függ, hanem a cursustól. Tökéletesen igaza van, hogy lehet a 2—3°| 0-kos rentekölcsön is drágább a 6°] 0-kosnál; de mind a mellett az európai államok hitelét és vagyonosságát némileg azon kamatláb után számítják, a melyet adósságai után űzetnek és e tekintetben érdemel ez figyelmet. Mert az igaz. hogy a rentekölcsön lehet kis °j 0 mellett drága ós lehet nagy perczenttel olcsó ; hanem az árfolyamról az emberek megfeledkeznek az évek hosszú során át s fenmarad egyedül a kamatfizetés emlékezetben s akkor azt fogják mondani: Angolország kölcsönei 3°| 0-esek, Magyarországéi 6 Vesék és Európában addig nincsen is más ország, melynek kölcsönei 6%-esek lennének. Az árfolyamot az emberek az évek hosszú során át elfelejtik; de az tény, hogy Magyarország fizet legtöbb perezentet kölcsönei után, az meg fog maradni s az ország hitelére káros befolyással lesz. A tartalékalapra nézve a pénzügyminister ur engem kalendárium csinálással vádolt, hogy én vonakodom elhinni azt a tényt, hogy bár miként forgassuk a dolgot, január l-jétől június végéig, kevesebb pénz jő be, mint a mennyi a kiadás. Én a minister ur által e tekintetben mondottakat szórói-szóra felolvashatom a t. minister urnák és az épen ugy rá fog illeni arra, mit én mondtam. A minister ur azt mondja: „A mi az elsőt illeti, higyje el a t. képviselő ur, akárhogy kívánja vagy óhajtja a naptárt megváltoztatni, azt a tényt, a melyet a t. képviselő ur következetesen ignorálni méltóztatik, hogy január 1 -jétől július végéig, —. akár az legyen a mi budget-óvünknek eleje, akár a vége, az mindegy — a mi bevételeink kisebbek, mint a kiadásaink: ezt a tényt nem fogja megváltoztatni". Hisz az igaz: de én ezt állítottam : a mi azt illeti, hogy a minister ur akárhogy kívánja vagy óhajtja a naptárt megváltoztatni, azt a tényt, — melyet a minister ur következetesen ignorálni méltóztatik. — hogy Julius végétől deezember végéig, akár legyen az budget-évünknek eleje, akár vége, ami bevételeink nagyobbak mint a kiadásaink : nem fogja megváltoztatni. (Derültség.) Hiszen csak abban van köztünk különbség, hogy a minister ur azt gondolja, hogy én nem hiszem, hogy januártól június végéig kevesebb a bevétel mint a kiadás; én ellenben azt állítom, hogy augustustól deczembérig nagyobbak a bevételek mint a kiadások: ezen többlet tehát a kevesebblet fedezésére szolgálhatna. De az iránt, hogy ezen többlettel mi történik, a, minister ur sohasem adott felvilágosítást; hanem mindig csak azt állította, hogy januártól júliusig kevesebb a bevétel. Igenis, ele hát augustustól deczemberig több a bevétel, hát hol van az a többlet? Én mindig azon feltevésből indulok ki, hogy a költségvetésben az egyensúly meg van. Ha ez ugy van: akkor ez nem tehet különbözetet, csak az.első esztendőben. Vegyük például fel, hogy a mi jövedelmünk 150 millió, s a kiadásunk szintén 150 millió. Már most legyen az első 7 hónapban a kiadás 100 millió, de a bevétel csak 50 millió: akkor kétségkívül elő fog állani egy 50 milliónyi hiány; de a másik félévben a bevétel lesz 100 millió, és a kiadás csak 50 millió, tehát maradt 50 millió, s ez az 50 millió fog szolgálni a jövő 7 hónapi hiány fedezésére. Ez oly világos mint kétszer kettő négy. Ha tehát csak arra volna szükség: akkor nézetem szerint a tartalék-alap szüksége nem forog fenn; hanem a minister ur azt mondja, hogy szüksége van kölcsönre, mert hát még nincs bilanczirozva a költségvetés, és ő nem tudja: képes lesz-e a jövő évi költségvetésben az egyensúlyt fentartani azon pénzzel, a mely a 153 milliós kölcsön maradványából fent van. Ezt értem; de akkor mondja meg a minister ur, hogy azért kívánja a kölcsönt felvenni, hogy a íninisteriumnak minden eshetőségre legyen pénze. Én így értettem azt mindig elejétől fogva, midőn a minister ur már september 19-iki beszédében jelezte, hogy ily kölcsönt akar felvenni; sőt már a költségvetésnek mérlegébe fel is vette az ezután járó kamatot, de a kölcsön nem 80 millióról szólt, hanem csak 2 millió kamatról, a mi 6 0 j 0 szerint megfelel 33—34 milliónak. Ez volt akkor oontemplatióban, és nem más, és ha akkor a minister ur netán 5°| 0-os kölcsönre számított: talán 40 millió kölcsönt értett; de nem 80 milliós kölcsönt, mert erről nem volt szó.
