Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-53
» SS. országos ülés i mely biztosithatja, a mennyire emberileg biztosítani lehet, hogy az üzletét keresztül is fogja hajtani : igen helyesen cselekedett s ezen szempontból elismerem, hogy a dolognak ezen eontemplatiója a pénzügyminister ur részérói igen helyes volt. A mit a t. képviselő ur mond, hogy benn van az 5-ik §-ban, hogy mi fizetjük a cotageüzletet : ez áll; de hiszen mi fizettük a többi kölcsönnél is, talán 1 kettő kivételével. Hanem egyet méltóztassék figyelemre méltatni s ez az, hogy az nem olyan nagy összeg, mint a milyennek a t. képviselő ur felvenni méltóztatott. Ha jól értettem, azt méltóztatott mondani, hogy ebből nem 7 és fél, hanem 12 és fél percent lesz. Ez nem áll, mert ha ennyi volna: akkor nemcsak ezen papírnál, hanem minden papírnál annyi volna s akkor méltóztassék kiszámítani, hogy mennyi volna a tőzsde jövedelme? Annyi, mint a mennyit az eddig kibocsátott papírok kamatai tesznek. Kétségtelen, hogy fogunk fizetni; de méltóztassék a zárszámadásokat megnézni, nem oly mértékben, mint a melyben a képviselő ur felvette. Bezárólag megjegyzem, hogy ha ebben igazsága volna is, mégis komolyan nem vehetnők azon észrevételeket és ellenészrevételeket, hogy ez a kölcsön fölvétele nem szükséges ; hogy a minister nem járt ugy el, a hogy az ország érdeke kívánta volna, hogy a nyilvánosság kizáratott. Kérdem: vajon lehet-e egy uj kölcsönt, vagy adósságok conversióját valósítani nyilvánosság utján? lehet-e valósítani öffert-kiirással ? Hiszen ez lehetetlen ; azt igen sokszor meg kell beszélni, tanulmányozni kell, az összes európai viszonyokról tájékozást kell szerezni. Még érteném, ha 10—20 milliós kölcsönről, vagy sorsolási kölcsönről lenne szó ; de ilyen kölcsönnél, a hol csak harmadrésze van megindítva. a többi pedig későbbi éveken át folytattatik; az ilyen viszonyok közt ez lehetetlen. En részemről, ha mindezen indokok nem szólanának is a kölcsön mellett, reám nézve döntő befolyású lenne azon érv, hogy én szükségesnek tartom az ország jelen pénzügyi helyzetében azt, hogy a magyar kormánynak mindenesetre meg legyen azon kellő ereje, mely .a nép, a képviselőház bizalmában gyökeredzik ; meglegyen azon ereje, melynél fogva képes legyeníépen a jelen válságos időkben, szemben ^ azon bécsi pénzintézetekkel, a melyek roszul palástolt gyűlölettel fondorkodnak a magyar állam hitele ellen: — legyen meg azon ereje, súlya, hogy velők szemben biztosithassa a magyar haza pénzügyeinek és hitelének függetlenségét. Ez az egyetlen mód, hogy azt elérjük, hogy függetlenül rendezhessük az ország pénzügyi helyzeteit. És ha látni fogják, hogy az ország, a képviselőház a kormány mellett áll s a kormány meg fogja tenni kötelességét: meg lesz oldva azon vitális kérdés, a mely nélkül bármit tegyünk is, Magyarország jobMétét előmozdítani, megvalósítani nem fogjuk. ezember 15. 1875. j^j Ezeknek fogva pártolom a törvényjavaslatot. (Helyeslés a középen') Ragályi Nándor: T. ház! Az előttem szólott képviselő ur azt mondta, hogy egy államnak a hitele attól függ, ha kötelezettségeit teljesíti-e.'? Ez igaz, t. ház! hanem felhozok rá egy példát, hogy t. i. mikor "a devalvatió előtt a pénzzavarok kezdődtek: senki sem hitte azt, hogy nem fogja kötelezettségeit teljesíteni és mégis megtörtónt, — nem teljesítette. En nagyon félek tőle, hogy ha mi csak mindég kölcsönt kötünk és mindég csak adót emelüuk és — a mint a képviselő ur mondta — az állam vitális kérdéseinek megoldásáról nem gondoskodunk: akkor ugy lesz, hogy a legjobb akarat mellett sem fogunk kötelezettségeinknek eleget tehetni. Azt méltóztatott mondani i. képviselő ur, hogy igen szép az, amit Helffy képviselő társam előadott; de az nem egyéb, mint elmélet. Hát, kérem, a gyakorlati utón mit mutatott fel eddig a mostani kormány? hiszen még mindég csak az elméletnél vagyunk. Hát a kölcsön nem elmélet-e ? mert hogy iniképeu fognak a remények teljesülni? az a kérdés, az lesz a gyakorlat! Egyébiránt nekem igen kevés megjegyzésem van ezen kölcsön-törvényjavaslatra nézve, hogy miért nem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául; épen azért, amiért nem fogadtam el az adóemelést és nem fogadtam el átalában a költség-előirányzatot sem: és ez az, hogy ez ismét csak terhelni fogja az országot anélkül, hogy a javulás lehetőségét csak messziről is láthatnék. A pénzügyminister ur. — emiitette ugyan már Helffy képviselő társain is, de nem egészen ugy, amint mondva volt, — azt méltóztatott mondani, hogy a C° : 0 . jobb mint az 5 0 | 0 . Most én megvallom gyarlóságomat, zavarban vagyok és nem tudom: vajon a pénzügyminister ur-e az. a ki a Rothschild-consortiumnak kölcsönt akar adni, vagy pedig megfordítva? Mert ha ugy van a dolog, hogy ő akar kölcsön adni: akkor helyes ; de ha még sem ugy volna a dolog: akkor az én gyarló arithmeticám ezt nem érti meg. Átalában én azt többször tapasztaltam, hogy a pénzügyminister ur igen ildomosán tud elbánni a számokkal, még ha milliókról van is szó. Ezen kölcsönből is ide tesz ennyit, oda tesz annyit, amoda ennyit ós aztán marad ennyi. Mikor gazdálkodni kezdtem, én is így tettein. Praelimináltam, hogy búzából kapok ennyit, gyapjúból ennyit, lóhermagból ennyit, elköltők ennyit és azt hittem : marad ennyi. Tessék elhinni a t. pénzügyminister urnák, hogy soha sem ütött be. Azaz roszszul mondtam: néha megtörtént mégis. Egyszer meglepett engem is, mint önöket, az építkezési mánia és akkor nagyon is beütött, t. i. a költség. Ezen számok szerintem, majd ezt niond19*
