Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-53
J4g 53. országos ülés deezeml»er IS. 1815. szivárog ki: a rente-kölcsönnek nem lehet az az előnye, mely a külföldön van. A külföldön azt mondják: ha idegen bankárok veszik is meg az egész rentét : se baj, sőt jobb, mert külföldi tőkék jönnek az országba, melyek után mi csak a kamatot fizetjük. De a mi viszonyaink között a külföldi tőkék, ez a 80 millió ép ugy, mint azon sok 100 millió, melyet fölvettünk : nem marad Magyarországon, nem szolgál arra, hogy a magyar ipart, a magyar kereskedelmet táplálják; hanem szolgál arra, hogy a mint a pénzügyministerhez megérkezett, azonnal irja reá az utalványt s küldje el Bécsbe. Mondom tehát, habár egyátalában nem vonom is kétségbe a rente-kölcsönnek előnyeit a többi fölött: de oly előnnyel nálunk, mint a külföldön nem bir, nem fog birni mindaddig, inig fenállanak azon viszonyok, a melyek Magyarország sorsát kormányozzák. A mi magát a törvényjavaslatot illeti, ón röviden kijelentem, hogy azt el nem fogadhatom: főkép azon oknál fogva: mert a fölveendőnek proponált 80 millió arany írt, vagy igen kevés, vagy igen sok. Igen kevés arra, hogy a t. minister ur által kijelölt czéloknak bármelyikét is elérje, vagy a mennyiben az egyiket elérni birná. ott maga a czél rósz; igen sok pedig arra, hogy rendelkezési alapul adassék oda a t. pénzügyminister urnák: mert bár mennyire túlzottnak látszassék is e kifejezés : rendelkezési alap, én bátor vagyok röviden indokolni s kimutatni, hogy ez összeg czélja a ház előtt egészen ismeretlen; vakon akarja a kormány megszavaztatni a többséggel, mint megszavazta a többség a rendelkezési alapot, Az exposé alkalmával t. pénzügyminister egy czólt tűzött ki, mely az egész ház helyeslésével találkozott t. i. consolidalni és unificalni összes adósságainkat ; most e nagy czél egészen elenyészett : hanem e nagy czéínak egy kis fractiója maradt meg: a 153 milliónyi kölcsön consolidálásának megkezdésére. Ez a kis fractio. A másik két czél, a tartalék-tőke és a vasúti társulatoknak adandó beruházások. A mi a tartalék-tőkét illeti, engedje meg a t. minister ur megjegyeznem, hogy ámbár Simonyi Ernő barátom már két izben hozta fel : a t. minister ur csak felületesen méltóztatott rá reflectálni : pedig azon érvek, a melyeket ő felhozott, megd önthetetlenek. A tartalék-tőke, a melybe a t. minister ur annyira szerelmes, ós melyről annyira bizonyitja, hogy az Magyarországra nézve kikerülhetetlen, hogy hozzá teszi az indokolásban, hogy e tartalék-tőkére még akkor is leend szükség, ha az egyensúly helyreáll. Engedelmet kérek, ha az egyensúly csakugyan helyreáll : ez annyit tesz, hogy a jövedelmek fedeznék a kiadásokat; ha pedig az utolsó 5 hónapban annyi többlet foly be, mint a mennyivel kevesebb folyt be az utolsó 7 hónap alatt: akkor meg van a tartalék-tőke; ha pedig nem foly be: akkor kétségtelen, hogy nincs az egyensúly helyreállítva. Másodszor aggaszt engem a tartalék-tőkének folytonos hangoztatása, mert ón abban titkos bevallását látom a bankkérdés megoldása elodázásának. Engedelmet kerek, indokolni fogok mindent, a mit állítok. A t. pénzügyminister ur épen oly jól fogja tudni, mint én, hogy más országokban, mint pl. Angliában, Olaszországban, de egyátaljában mondhatni minden jól szervezett országban, a tartalék tőkéről a bank gondoskodik. Hiszen valami szolgálatot csak kell, hogy a bank tegyen az államnak azon nagy előnyökért, a melyeket az államtól huz. Nagyon jól tudja, hogy az angol pénzügyminister úgynevezett átfutó tóteleit, pénztári hiányait a bank fedezi, Ugy látom Olaszországben is e miatt államkölcsönt felvenni nem szoktak, ezt egy országban sem nevezik oly kölcsönnek, a mely az államnak nagy adóssági könyvébe beiktattatnék; egyszerű financiális operatió, a financzadministratio dolga azt kiegyenliteni maga és a bank között. Ha tehát a t. pénzügyminister urnák szándéka lenne, ha nem is most rögtön, hanem például hat hónap múlva egy év alatt az önálló nemzeti bankot felállítani : akkor nern mondaná, hogy a tartalék-tőkére jövőben is szükség lesz. A t. pénzügyminister ur kétségbe vonta tegnap Simonyi barátom azon állítását, hogy ez a kölcsön rendkívüli drága; pedig méltóztassék elhinni, hogy mindent lehet tagadni: csak ezt az egyet nem, mert itt számok szólnak. Nem fogom ismételni azon számokat, a melyeket t. barátom felhozott; hanem legyen szabad hozzá tenni csak kettőt. Drága a kölcsön az árfolyamnál fogv mely alacsonyabb azon árfolyamnál, a melyet mai nap élvez az osztrák ezüst-kölcsön, drága a 6 0 | 0-ért. A t pénzügyminister ur azt mondta tegnap, hogy nem kell visszariadni a 6°| 0-tól: igaz. — úgymond — hogy más országokban ez nincs, de ő azt öntudatosan tette. És mivel indokolja ezt? Azzal, hogy ezáltal könnyebbé tétetik jövőre az unificafió, a mennyiben a 30 milliós kölcsön 5°| 0-kal van elhelyezve: de bizonyos előnyökkel, reménynyel van összekötve. Ha tehát a kötvények birtokosai nem kapnak valamivel nagyobb százalékot : nem fognak beleegyezni, hogy ezen kötvények convertáltassanak. Már engedelmet kérek, — arra tudok példát, hogy az unificatió kedvéért reducálták a kamatokat, a mint ez Francziaországban törtónt két iz-
