Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-53
í>8. orsssígos ülés ó>czeinber 13. 1875. 143 ben t. i. 5 0 ! 0-ról í% °j 0-ra, 4 1 í 2 °J 0-ról 3^/jo-ra ; hanem hogy 5°| 0-kos adósságot 6*j 0-osra unifieáljanak: ily operatiót a t. pénzügyminister úrtól hallottam először említeni; ez az ő eszméje, elismerem. De van egy másik körülmény, a melyre eddigelé nem történt reflexió, a mely annyira drágává teszi a kölcsönt, hogy annak kiszámítása úgyszólván mai nap senkinek nincs hatalmában, és ez rejlik az 5. §. utolsó sorában, melyben az mondatik, hogy a kötvények tőzsdei jegyzése fejében fizetendő külföldi bélyeg és illeték az állam terhére esik. És itt előre engedelmet kérek a t. pénzügyminister úrtól, ha netalán olyasmit találnék mondani, a mire ő már a pénzügyi bizottságban reflectált. Több napi gyengélkedésem miatt nem lehettem szerencsés azon ülésben jelen lenni. Tudom, hogy e tárgyban a kormánypártnak egy igen tekintélyes tagja felszólalt ; tudom, hogy a pénzügyminister ur arra felelt ; de azon, sovány kivonatos tudósításokból, a melyeket azon ülésekről a lapok közöltek : sem a felszólítást, sem a választ nem vehettem ki világosan. Az a körülmény, hogy a pénzügyminister inakkor, a mikor ő 6°j 0-ot biztosított, akkor a mikor beéri 80 l j s árkelettel, hogy akkor még a magyar állam vállára rakja a cottirozás költségeit ily áltanosságban, a mint az itt van följegyezve: ez mondom annyira drágítja a kölcsönt, hogy annak árát senkisem bírja ma meghatározni. Avagy talán azt méltóztatik hinni, hogy ez valami csekélység? Az száz meg száz ezerekre fog és jövőben milliókra fog menni Nem méltóztatnak tudni, hogy itt nem első commissióról van szó : hanem, hogy a párisi tőzsdén minden évben kellemi a tőzsdei cottirozás költségeit födöznünk; és nem méltóztatnak-e tudni, hogy ezt utánozni akarják más államokban is; akarják Berlinben, sőt közvetlen szomszédunkban Bécsben is. Kiszámitotta-e azt magának a t. pénzügyminister ur, hogy ez mily összegre fog rúgni ? És egészen szabadságukra van hagyva a t. bankár uraknak ott cottirozni, a hol nekik tetszik és miután ők e mellett nyernek, — mert méltóztassék elhinni, hogy legjobb buzgalma, legnagyobb becsületessége mellett a t. pénzügyminister ur nem lesz képes mindent az utolsó fillérig ellenőrizni: — természetes nekik érdekükben van, mentől több tőzsdén cottiroztatni ezen kötvényeket, vagyis jegyeztetni fogják oly tőzsdéken is, a melyek semmi jelentőséggel nem birnak. Mert azt. jól tudjuk, a ki csak némileg foglalkozott a pónzügygyel, hogy a tőzsdék fontossága folytonosan változik. Ott van Frankfurt, ez századok óta egyik legtekintélyesebb tőzsde volt; de kétséget nem szenved, hogy már sülyed és két-három év múlva senkinek sem fog eszébe jutni, hogy Frankfurtban jegyeztetósre, cottirozásra pénzt áldozzon. De nem csak. hogy a t pénzügynister ur nem állapította meg; nem csak, hogy magára vállalta a cottirozás költségeit, nemcsak, hogy a cottirozandó tőzsdét nem tűzte ki, de még az időt sem szabta meg; tehát örök időkre kell nekünk fizetni a cottirozás költségeit. Ebből lehet 10 és fél, lehet 12 percent; ezt nem tudhatja a pénzügyminister ur sem, valamint nem tudhatjuk mi: mert hiszen mi nem parancsolhatunk a külföldi törvényhozásnak ós tőzsdéknek, hogy milyen illetéket szabjanak a cottirozásnak. De átalában az államadósság-kötésnek rendesen két neme van: vagy a pénzügyminister egyenesen a bankárral, vagy bankár-csoporttal teszi magát összeköttetésbe és ők vállalják el fix árfolyam mellett a kibocsátást és ezért kapnak jutalmat, provisiót; vagy pedig maga az állam bocsátja, ki mint törtónt Francziaországban a 3 milliárddal. Az első esetben a pénzügyi administratiónak igen sok teendője és a kincstárnak igen sok vesztesége van: mert provisiót kell adni: de meg van az előny, hogy a kibocsátás biztosítva van ; a második esetben a siker nincs biztosítva ; de kevesebb a risico, mert a mi bejő: az minden provisióadás nélkül foly be a kincstár számára. De mit teszünk mi'? Engedünk nagy provisiót a - bankároknak és azon kívül még fedezzük azon nagy költséget is, mely helyett a provisiót fizetni szokták. Hiszen épen az a provisiónak főczólja, hogy a kibocsátási költségeket megkíméljük vele. Mert különben sokká! egyszerüebben járt volna el a pénzügyminister ur, hogyha nyilvános aláírást nyitott volna, első példa Európában és méltóztassék elhinni, hogy épen ugy sikerült volna nálunk is, mint ott sikerült ; mert ne méltóztassanak hinni, hogy azon bankár urak bármennyire gazdagok is, készek ezen. 80 milliót saját zsebökből "kiadni. Egy részletet adnak a minister urnák, a másik részletet adják akkor, mikor ők már kétszer annyit behajtottak a nyereségből. Hivatkozom újból egy példára, Francziaországban e módot 1818-ban kisértették meg. Jól tudjuk, hogy Francziaország akkor nem volt virágzó állapotban, úgyszólván Európa tutelája alatt állott. Igaz, hogy nem sikerült a dolog fényesen, de anynyira mégis sikerült, hogy felbátorította a pénzügyi administratiót a művelet ismétlésére, 1864-ben már annyira sikerült a müvelet, hogy 15-ször több íratott alá, mint a mennyire szükség volt, 1865-ben újra ismélelték, és 1873-ban mindenki tudja, milyen fényesen ütött ki. Tehát vagy oda kell adni a bankároknak, hogy mi szabaduljunk a rizikótól és egyéb költségektől;—vagy magunknak kell kibocsátani ; de viselni mindkét adósságcsinálási módnak csak terheit, azt én helyeselni nem tudom. Van e törvényjavaslatnak egy másik igen fontos pontja. Nem emlékszem rá, hogy ki, ugy hiszem Talleyrand mondta, valahányszor egy fontosabb esemény merült fel: cherchez la fernme, hol van
