Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-36

9> 36. országos ülés november 25. 1875. T. ház! azon következményeket, melyeket az 1873. évi pénzválság vonta maga után, nagyon jól ismerjük; láttuk azt, hogy mind azon egyletek, mind azon czégek, melyek kisebb na­gyobb mértékben nem reális alapon szülemlettek: mi hamar el sodortattak. Ma már egy más és sokkal lehangolóbb körülménynyel állunk szem­ben; látjuk, hogy a hullámok azok feje fölött csapódnak össze, kik évtizedeken át mindenkor reális, mindenkor culáns fizető czégekként jelent­keztek. Én í. ház, nem hiszem azt, hogy ily je­lenségek előtt, melyeket mindennap tapasztalunk, melyeket mindennap constatál a napi sajtó, el­zárkóznunk lehet. Azt t. ház, hogy az ipar hanyatlik, hogy a kereskedelem pang, hogy a pénz áramlatban sta­gnatió állott be, elismerte maga a pénzügyi bi­zottság is. A legközelebbi napokban megismer­kedtünk azzal is, hogy a pénzintézeteknél a tőkék szerfelett fel vannak halmozódva. Ered pedig ez onnan, hogy a pénzintézetek óvatosságra vannak indítva, a megrendült bizalom, a hiányzó hitel folytán következik pedig ebből az, hogy azon társulatok, melyek többnyire solidak, reálisak és mindenkor keresetet kellő mérvben mutatnak fel, azáltal, hogy tőkéket hevertetnek, melyeket ka­matoztatniuk kellene, keresetökben csonkíttatnak; de beáll még azon hátrányos körülmény is, hogy igen sok tőke elvonatik a közforgalomtól, és ez által apasztja a keresetet. De még azon hátránya is van, hogy számos millió elhelyeztetvén, a lan­kadt hitelviszonyok miatt a takarékpénztárakban: mind ezen tőkék és betételek menekülnek a tör­vény azon kedvezvezménye alá, rnelylyel a be­téteket a tőkekamat alól elvonják. En t. ház, e tekintetben mindezeknél fogva azt hiszem, hogy a költségvetés e része aethikus alapra csak ugy fektethetnék, ha beállhatnának azon eredmények, a melyeket az 1874-iki zár­számadás tüntet fel. Azonban megvallom szeretek tért nyújtani plausibilis reményeknek, nem igno­rálom azt, hogy igen üdvös hatású azon álta­lunk már említett két törvény, a mely elkülönzi a czimeket és nem ignorálom azt, hogy a pénz­ügyminister ur erólyét fogja igazolni, hogy ha e téren nagyobb eredmény vívatnék ki. De én t. ház! azt, hogy akkor, midőn 1874­ben, — tehát akkor, a midőn az 1871., 1872. és 1873. évek üzleti eredményeinek átlaga szolgált kiindulási pontul, — hogy akkor, midőn 1874­ben a zárszámadások szerint 20 millió frt jött be, hogy mondom: akkor még is 1876-ban, is­mervén jelen viszonyainkat, minden téren a pan­gást, stagnátiót, az üzlet hiányát, sőt megfogyat­kozását azok keresetének is, a kik szellemi mun­kával foglalkoznak, hogy mondom 1876-ra, 3 millió többletnél több vétethetnék fel: én ezt t. ház nem engedhetem meg. (Helyeslés a szélső Jobboldalon.) Ennek folytán indíttatva érzem magamat' egy módositvány benyújtására. Módositványom szerint az általam emiitett és együttesen tárgyalt három czimen a költségvetés összege fog tenni 22 millió 390,525 frtot, tehát még mindig majd­nem 2 millióval többet, mint az 1874. évi zár­számadások eredménye. Én t. ház leginkább abból indulok ki, hogy azon kivetésre, melynek eredményét a pénzügy­minister ur ma már elismeri, alapítani épenség­gel legalább tüzetesen nem lehet. Ezen kivetési eredmények azok, melyek bizonyaiba nagyon sok munkát fognak adni a felszólalási bizottságoknak ; de épen nem olyanok, melyek valósággal fel­tüntessék azon eredményeket, melyek el fognak éretni, és már ma sem zárkó-'.hatom el azon meg­győződés elől, hogy ha rendelkeznék a pénzügy­minister ur most már a felszólamlási bizottság eredményeivel, ezen eredményeket nem fogná a sorompó elé állítani akkor, midőn e tételei támad­tatnak meg. Én megengedem, hogy a pénzügyminister ur felfogásomat subjectivnek mondja; de viszont reményiem, hogy nem mondja alapnélkülieknek, a miket felhozni szerencsés voltam. En nagyon örvendenék részemről, ha e czimeknél az ered­mények kedvezőbbek lesznek, mint a hogy én tudom feltenni, és biztositom a t. pénzügyminis­ter urat, hogy semmi sem fog kellemesebben érinteni, mintha e téren leszek egy csalódással gazdagabb. Ennélfogva fentartom azokat, a miket mondottam s a következő módositványt nyúj­tom be. Módositvány a rendes fedezet Vifejezet HL, IV. és VI. cziméhez. A kereseti adónak a pénzügyi bizottság j'a­vaslatához képest a költségvetésbe 18.537,000 frttal való fölvétele mellett a nyilvános száma­dásra kötelezett vállalatok és egyletek adój'a fejében pedig 1.702,525, tehát az eredetileg beállított két tétel hagyassák meg. Elnök: Eddig a három adónem közül csak az egyik, a keresetadó, tüzetett ki tárgyalásra. A t. képviselő ur együttesen kívánja tárgyaltatni a keresetadót, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adóját, és a tőkekamat és járadókadót. Ha a t. ház ebben megegyezni méltóztatik : szükséges lesz a pénzügyi bizottság­nak a többi két adónemre vonatkozó javaslatait is felolvasni. Kérdem a t. házat, együtt kivánja-e tárgyalni mind a három adónemet, vagy pe­dig külön? Tomcsányi László: Összekötöttem ezen három adónemet csupán azért, mert a pénzügyi bizottságban isj együttesen tárgyaltattak. De ha a t. ház nem nyugodnék bele; el fognám vá­lasztani módositványomban is. Széll Kálmán pénzügyminister: Azt hi­szem czélszerü lesz a három tételt együtt tár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom