Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-36

36. országos ülés czim szükségleteire előirányzott 1.151,968 frtot, átalányképen és az átruházási jog megadásával kéri megszavaztatni. Elnök: Fel fogom ifinni szavazásra a kérdést. A pénzügyi bizottság a pénzügyigazgatóságok, adóhivatalok és az egyenes adók kezelési költségei közt kért átruházási jog megadásánál e czim alatt átalányképen 1.151,968 frtot ajánl megszavazásra. Ennek ellenében Simonyi Ernő különvéleményében kifejtett okoknál fogva e czimen összesen 243,113 frtot kivan töröltetni. Azok, kik a pénzügyi bizottság javaslatát elfogadják,, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A bizottság javaslata elfogadtatott. W

ächter Frigyes jegyző (olvas): állampénztár Zágrábban, rendes szükséglet, személyes járandóságok és dologi kiadások összesen 13,984 forint. Ordódy Pál előadó: A pénzügyi bizottság a 4-ik czimet elfogadásra ajánlja. Simonyi Ernő: T. ház! A különvélemény ezen czinmél: „állampénztár Zágrábban* összesen 6163 frtnyi leszállítást indítványoz. Nem fogom a t. házat tovább untatni ily részletes indokolással; hanem arra kérem : méltóztassék gazdálkodási, takarékossági szempontból most elfogadni azon reductiókat, melyeket mi ajánlunk. Midőn szóban van a Horvát-Szlavonországok pénzügyi administratiója, azt fogja mindenki, ki ezen tételeket vizsgálja, mondhatni, hogy ezekben az országokban én nem tudom miért, de a befolyt adóhoz képest aránylag igen sokkal többe kerül a pénzügyi igazgatás, az adó behajtás és minden néven nevezendő adóhivatal mint kerül Magyarországon. Én megvallom, nem látom be az okát, miért kerül mindez Horvátországban többe, mint nálunk. Azonban megelégszem most azzal, hogy indítványba hozom a 6163 frtnyi törlést. Hanem miután ezen czim alatt is vannak dologi kiadások, előbb már fölszólalván, nem lettem volna a házszabályok szerint jogosítva észrevételt tenni arra: mit a minister ur előbb mondott. Az itteni dologi kiadások czimén ismét fölszólalok tehát és arra figyelmeztetem a pénzügyminister urat, hogy azért a mit Helfy t. barátunk kért: igen kár volt megharagudni. (A pénzügy minister közbeszól: Dehogy haragndtam meg!) Helfy barátom kérte a minister urat, adjon felvilágosítást. Ezt meg lehetett volna adni anélkül, hogy nekünk szemrehányásokat tegyen, hogy milyen tudatlanok , milyen ostobák vagyunk. - Én meghajlok a bölcsesség oszlopa előtt; hanem egyszerűségemben és némelykor vakságomban szükségem van felvilágosításra és midőn ezen felvilágosításért esedezem a bölcseség mutatójához : méltóztassék azt megadni a nélkül. november 25. 1875. gjj hogy gorombáskodnék. (Helyeslés a szélső balfelb'l.) Ami már most a dologi kiadásokat illeti, annyi mindenesetre áll, hogy ezen kiadások magánál a pénzügyi tárczánál fél millió frtot meghaladnak. S igy az összes ministeriumoknál s az egész országban igen nevezetes összegre mennek. Nem fogom megjelölni az összeget: mert őszintén megvallom, nem számítottam utána; hanem az is bizonyos, hogy midőn az államnak itt két faraktára van: nem foghatom meg, hogy azon intézetek, azon épületek, melyeket a kormány köteles fával ellátni: miért nem láttatnak el az állam faraktárából? Ezt méltóztassék egyszerűen megmagyarázni. Megengedem, hogy részemről nagy hiba, hogy ily tudatlan vagyok; de én ezt nem foghatom föl. Másodszor pedig már a pénzügyi bizottságban voltam bátor figyelmeztetni a t. pénzügyminister urat arra, hogy bármi csekély tekintetben is tehet a kormány valamit az ország adóképességének előmozditására, az ipar fejlesztésére: mindig tegyen legalább valamit. Itt van egy alkalom. Ezen irodai szabályok szerint például igen nevezetes összeget tesz a papirkészlet beszerzése. Magyarországon vannak papírgyárak. Ha ezen papírgyárak közt nem egynek, mert ez nem lenne igazságos, hanem bizonyos aránylagos felosztás r mellett többeknek adatik ezen papirszállitás. Én nem mondom, hogy ezzel a papiripar valami nagy lendületet fog kapni; de mindenesetre valami segítségben részesül, a melyre jogositva van; mert ha az állam megköveteli, hogy az adót fizessék : ők is joggal megkövetelik az állam gyámolitását. Itt vannak továbbá az irodaszerek, rajzón, tolltartók , gyertyatartók stb. Ugyan kérem, nem sokkal hasznosabb munkát végszhetnének-e a fogházban elzárt fegyenczek : minthogy tükrös kereteket készítenek, készítsenek inkább tolltartókat s egyéb irodaszereket, a melyeket gyárak felállítása nélkül is készittetnének; vagy főzzenek tentát, hiszen ezt könnyen meglehet tenni, és ha nem is valami nagy horderejű, de valami csekély megtakarítás mindenesetre lesz, és azon emberek hasznosabban lesznek elfoglalva, mint a mostani rendszer szerint, midőn 6, 8 —10 krt szereznek naponként. A mi különösen az irodaszerek beszerzését illeti, e tekintetben azon nézetben vagyok, hogy joga van az ország minden gyárosának a kormánytól azt követelni, hogy az ő gyártmányait használja és inkább nála tegye a megrendelést, mint a, külföldön. Én nem tudom, jól vagyok-e értesülve ; da megvallom, nagy bámulattal hallottam, hogy a kormány itt Pesten egy kereskedővel kötött szerződést az összes hivatalok irodaszereinek be szerzésére. Ez oly igazságtalan eljárás (Felkiál-