Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-35

LÖ §5. országos illés november 24. 1875. nem hiszem, hogy szükséges a financiális politikát egy ujabb oly terjedelmi beszédben védeni, a minőben azt a pénzügyminister tévé : ha az védelemre nem szorul. Igenis én méltánylom, emberileg helyeslem, rokonszenvre talál bennem a pénzügyminister urnák mindazon kijelentése, a mit az ő őszintesége, politikai és financiális meggyőződése, nyíltságának jellemzésére felhozott. Azonban méltóztassék megengedni: magánjellem és politikai álláspont között nagy külömbsóg létezik. És az ország nem egy könnyen fogja átérthetni azt, hogy lehetséges politikai meggyőződést máról holnapra változtatni, és a pártalakulás alkalmával pártel vekül olyakat vallani, a miket néhány nappal azelőtt még nem vallottunk, vagy a mik előbbi álláspontunkkal ellentétben állnak. Igenis, a mi helyzetünk ujabb időben, ezelőtt vagy bárom évvel der.'ttetett leginkább fel, financiális bujáinkat nem ismertük addig, és ha voltak egyesek, a kik a dolgokba mélyebben láttak: ezen parlamentben oly hangok nem hallattak, a melyek az országot a helyzet iránt meggyőzték és felvilágositották volna. És ugy hiszem

f azon szellemi erők, kik ezt tevék, ezen kormány keretében nem foglalnak helyet. A mi ezeket az ország előtt politikai jelentőségre emelte, ezen esetben is kétségtelenül áll. A mi a pénzügyi és politikai helyzetet illeti, azon elvekre, melyek a pénzügyminister urnák eljárását irányozzák, az általános vitában feltüntettem nézetemet. Én előttem a baj, a hiba kiválókig abban rejlik, hogy adóemelés utján akarjuk orvosolni azt, a mit, költségleszállitás utján lehet csak orvosolni, költségleszállitás utján oly mérvben, a minő rendszerváltoztatás nélkül el nem érhető. Felteszem azt, hogy az egyenes adókban 40 — 50°o-kal haladtuk meg azon arányt, melyet a birodalmi tanácsban képviselt országokkal szemben felállítottunk akkor, midőn finanezpolitikánk megalakult, és ezen tételem komolyan megtámadva, alaposan kiforgatva nem lőn ; fentavtom tehát azt továbbra is. Mutathatok arra is, hogy az egyenes adóknál már ezen év költségvetésében is S millió jövedelmi emelkedést szándékozik létesíteni a pénzügyminister; holott a birodalmi tanácsban képviselt országokb m ezen a téren jelentékeny adóleszállitás és pedig 1873tól 1876-ra csaknem akkora adócsökkenés áll be: a milyen adóemelés szándékoltatik nálunk. Hangsúlyoztam azt, hogy egyenlő vámterületet egyenlő körülmények közt, oly országban, mely kiválólag nyers terményeket előállító ország , épen akkor, midőn egymásután terméketlen évek következtek: a direct adófelemelés utján akarni orvosolni a pénzügyi helyzetet, szerintem gyakorlatilag ki nem vihető és helytelen politika. (Igaz! a szélső baloldalon.) Hogy pedig a pénzügyminister ur politikájának az egyenes adók emelése egyik sarkkövét képezi azt az én beszédemre tartott czáfoló előadása még inkább megerősíti. Oda mutatott ő a catasteri reformra; oda mutatott azon millióra, melyet 1876-ban a költségvetésbe ezen forrásból felvesz. Oda mutatott azon nagy szaporulatra, melyet a cataster alapján elérni szándékozik. Egy milliót tudniillik a catasteri alapon a mivelési ágak változása következtében, 4 vagy 5 milliót a catasteri reform alapján ; a 10°|

o-nyi emelést a földadónak a minister ur által szándékolt átalános jövedelmi adó alapján, és igy Magyarországnak földadója a birodalmi tanácsban képviselt országoknak földadóját felül fogja múlni, és Magyarországnak direct adói magasabbak lesznek, mint azok, melyeket egy sokkal jelentékenyebb része a monarchiának vél czélszerünek fentartani. A catasteri reformot soha sem fogtam fel magam ugy, soha sem fogták fel az előző ministerinmok, és soha sem a ház maga, hogy a cataster csak az ujabb adóztatási tárgyak kipuhatolásának legyen eszköze: mert főczélja, leghathatósabb indoka az volt, hogy a földadó kivetésének alapja, ugy, mint az ma nálunk létezik, helytelen, és oly kirivólag aránytalan, hogy ezen az alapon ujabb adó-ozázalékok kivetése financialiter lehetetlen, és igy elfogadta a ház azon álláspontot, hogy a catasteri reform ötletéből a művelési ágak változása a munkálat első stádiumán ban felvétessék, hogy ezen utón is, jóllehet az arányoknak ujabb és kirivóbb megzavarásával, mégis a keresztülvitel költségeinek némi fedezetét lehessen feltalálni. Azt azonban, hogy a munkálat kirivólag, egyoldalulag ezen czél elérésére irányoztassék, hogy az ezen aránytalan terheltetés előidézésének kedvéért kinyujtassék, hogy azon magasabb és fő czélt, mely az adó arányosításában keresendő, késleltessék csak azért, hogy egy-két — s mint a pénzügyminister ur mondta harmadfél milliót ezen néven meggazdálkodjunk a pénztárnak: azt szerintem helyes pénzügyi politikának nevezni nem lehet. (Ügy van! a szélsb' jobboldalon.) Ezen helyzet olyan leend, a melytől mielőbb megszabadulni sokkal fontosabb és kívánatosabb, mintsem azt elérni, 30—40°J

0-nyi egyenetlenségek léteznek az egyeseknek földadója közt. Ha ezekhez harmadfél milliót teszünk még hozzá, a mi a földadónak mintegy 8—9°|

0-je, ha ezt még fokozzuk a 10°|

0-nyi jövedelem-adóval: 20°|

0-ttel, egy aránytalan, igazságtalan alapon sújtjuk a földbirtokos-osztályt. Szerintem a pénzügyi bizottság igen helyesen hangsúlyozta, hogy kívánatos a catasteri munkálatokat mielőbb végük felé irányozni, azokat minél inkább siettetni, s én is, a menynyire tőlem kitelik, hathatósan kérem a pénzügyminister urat, ne erőltesse ezen néven a jövedelmek szaporítását, mert a hol jelenleg is túlságos az adó, a hol jelenleg is magasabb már a jőve-