Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-35
35. országos ülés november 24. 1875 69 delemnek alapja: ott maradnak leginkább el az adók, s ott fognak elmaradni azon jövedelmi szaporulatok is, a melyeket ugyan egy helyütt egy millióval, más helyütt két millióval, más helyütt harmadfél millióval méltóztatott feltüntetni. Ezeket kívántam ujabban hangsúlyozni, t, ház; mert én az adópolitika szempontját abban látom, hogy az egyenes adókat Magyarországban azon fokon tul emelni, a melyen azok jelenleg léteznek: czélszerüen nem lehet. A különbség köztem és a t. képviselő ur közt leginkább abban fekszik, hogy ő az egyenes adók utján véli a mi budgetünkben rejlő fedezeti hiányt betölthetni: én pedig azt tartom; hogy az ez utón való erőltetett haladás c?ak az adóhátralékoknak szaporodását fogja eredményezni. (Helyeslés a szélső jobboldalon.) Egyébiránt mindazokat, melyeket a fedezet egyes részére megjegyezni óhajtok, a maga helyén elfogom mondani, akár magam tegyem azt, akár azok, kik velem egy nézetben vannak, e részben eltérő nézeteinket javaslatok utján fogjuk érvényesíteni. Ezeket óhajtottam ujabban kiemelni. (Helyeilés a szélső jobboldalon,) Széll Kálmán pénzügyminister: Bocsánatot kell kérnem a t. háztól, hogy igen röviden csak pár szóval mégis reflectálhassak a magam részéről azokra, miket Zichy .Nándor gr. t. képviselő ur az imént előadott. Eszem ágában sincs csak egy szóval is ismételt védelmébe bocsátkozni azon politikának, melyet, ugy amint tőlem kitelt, ugy mint azt éreztem és meggyőződésem sugallta, a magam részéről megvédelmeztem azon álláspont ellen, mely ugy azon oldalán a háznak, (a szélső baloldalra mutatva) mint ezen oldalán a háznak velem szemben áll, habár a t. képviselő ur azon kezdte is, hogy szememre vetette, hogy az a politika, amely helyes, nem szorul védelemre, a mi helyes és igaz — mondom — nem fogok ezen politika további védelmébe bocsátkozni : csak azt vagyok bátor észrevételkép előadni, hogy én tulajdonképen nem a magam politikáját védelmeztem Simonyi Ernő képviselő ur ellenében; hanem Simonyi Ernő képviselő ur támadásait és állításait igyekeztem czáfolni és azok tarthatatlanságát bebizonyítani. Két dologra kivánok csak reflectálni a t, képviselő ur által előadottak közül. Az egyik az, hogy méltóztatik a t. képviselő ur fen tartani azon állitását, melyet az egyenes adóknak 1868-tól mai napig való emelkedéséről annak idejében a házban mondott és a mit én a magam részéről helyesnek nem ismervén el, ellenkezőleg igyekeztem kimutatni, hogy az összegek, melyekből kiindult, nem helyesek. A t. képviselő ur azt mondja, hogy fentartja állításait, mert azokat megczáfolva nem látja és azért a maga állításának alapossága iránti meggyőződése igényli, hogy a magam részéről nem védelmezve állításaimat, de a t. ház előtt felhozva azokat, miket akkor mondottam, megjegyzem a t. képviselő ur ellenében a következőket: Kezemben van véletlenül a lap, melyben beszéde másnap közöltetett és gondolom, nincs kifogása, ha azon lapból idézem beszédét, mely legközelebb áll a t. képviselő úrhoz. Ebben az van mondva, — én beszédét nem hallottam, mert akkor beteg voltam, csak olvastam —: Az egyenes adók 1868-ba,n 38 millió 261 ezer adófrtot tettek a zárszámadás szerint; 1876-ra 67 millió 469,000 írttal vannak előirányozva. A fogyasztási adók 1868-ban 13,509,000 frt, 1876-ban 13.4< 0,000 frt egyik téren, midőn egy 50°| o-es emelkedést lelek fel a direct adókban, a másik téren csaknem ugyanazon számokkal találkozom. (Zichy Nándor gr. közbeszól: Nem ezt mondtam!) Engedelmet kérek ez mégis erős, Zichy Nándor gr. beszédét a „Kelet Népe" csak nem fogja ferdítve közölni ; én pedig abból olvastam azt fel. Ezen számok egyike sem való. Nem áll az, hogy 38 millió folyt be 1868-ban, az sem áll, hogy 76 millió van előirányozva 1876-ra, és az sem áll, hogy a kettő közti különbség 50°[ 0 , mert az 100°/ o . Nem tehetek róla, engedelmet kérek, nem az én számaim; de oly helytelen számok és adatok ezek, melyeket már egyszer megczáfoltam és mégis méltóztatnak fentartani. Már az azután az önök számainak dolga, ha a czáfohttot és kritikát nem állják ki. Én csak azt voltam bátor mondani, hogy 1868-ban befolyt 59 millió forint, mely 59 millió forintból 54 millió forint az évi competentia volt; az előirt adóból 5 millió pedig hátralék. Be tudom ezt bizonyítani a zárszámadásokból, melyek helyességét a t. képviselő urak talán csak nem fogják tagadásba venni. Tanulmányozzák át az 1868-iki zárszámadásból a pénzügyi tárczára vonatkozó részletezésnek 3. és további lapjait. Ott meg van világosan írva, hogy nekem van igazam és hogy a t. képviselő ur számításai merőben helytelenek. Nem értem tehát ezek után, hogy a képviselő ur azon számításának helyességét ezen, általam tett rectificatió és czáfolat ellenében mily alapon bírja fentartani. A tények így állanak: Emelkedtek az egyenes adók, de nem 38 millióról 76 millióra, hanem 59 millióról, a mely öszszeg 1868-ban befolyt, emelkedtek a mai összegre. Igaz, hogy jelentékeny az emelkedés ; de nem onnét származik az emelkedés, hogy bárkinek is egyenes adója 50 vagy 100°j 0 emelkedett volna, pedig a t. képviselő ur okoskodásából, miután 38 millióból méltóztatott hibásan kiindulni: ezt lehetne talán következtetni; de az egyenes adók tétele a házbér- és házosztályadó ekép emelésének kivételével 1868 óta alig emelkedett; a kereseti adónál történt csak 1 0 | 0 emelés 1873-ban,
