Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-35
S&. ország&i Ülés november 24. 1875 67 kereset-, a luxus adók: 1875-ben már tényleg befolynak, azokat az országnak 1875-ben tényleg fizetni kell, még pedig két adónemet illetőleg nem is ugyanazon, adózóknak, hanem másoknak. Én nem ugy nyilatkoztam erre nézve, mint a t. képviselő ur hiszi ; hanem egészen máskép. Én azt mondtam, hogy 8 millió adóemelést kérek 1875-höz képest, mást én nem mondottam, nem is mondhattam, mert hisz ezt mutatják azon előterjesztések, melyeket a háznak benyújtottam. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy mert nem lehst egyszerre kidobni a tisztviselőket, ez oka annak: miért nem reducáljuk a személyzetet jobban, és utána teszi, hogy ő a maga részéről kész elvállalni azon összeggel is, a mit a különvélemény felmutat, az administratiót. A mi az elsőt illeti, válaszul csak azt adhatom : méltóztassék megolvasni a hivatalos lap legutóbbi számát és méltóztatik látni, hogy azon megtakarítások következtében , a melyeket a pénzügyi tárczánál tettem, tömérdek hivatalnokot kell helyéből kizavarni; tegnap írtam alá 70—80 hivatalnok decretumát, a kik Budapesten voltak eddig, most szétszórattak az ország minden részébe. Én sajnálom emberi szempontból, hogy ennek meg kell történnie; de meg kellett tennem, az ügy érdekében, a jobb administrátió és a takarékosság érdekében. Ily példa van nem egy, hanem több. Mit tesz az igazságügyminister ur? Mit tesznek a többi reductió alá eső kiadásoknál, a többi ministerek? Tisztviselőket bocsátunk el a szükség mérvéig. Ezentúl a t. képviselő ur kedveért nem mehetünk. De hogy addig elmegyünk: ezt tények bizonyítják. Hogy azon experimentumot, miszerint a t. képviselő ur próbálja meg ezen költségvetéssel kormányozni: az ország elfogadja-e vagy sem, még azon 1.300,000 frt árán? nem tudom. Csak azt vagyok bátor e tekintetben figyelmeztetésül mondani, hogy midőn a t. képviselő ur azzal vádolta az ország előbbi többségét, hogy ismaelita módon járt el az országban: ő maga is egy kissé ugyan azon ösvényre lépve tett nekünk propositiót, mert ö csekélyebb összeggel minuendo Hezitálásként akarja az ország kormányzatát elvállalni. (Élénk derültség és tetszés a középen.) Én nem fogadom el a képviselő ur okoskodását. Ha meg volnék, ha meg lenne a ház győződve arról, hogy azon propositiók, melyeket a képviselő urak tesznek, helyesek és indokoltak : legyen meggyőződve, hogy örülnék azon, hogy akad ember, ki olcsóbban és jobban tud administrálni. De mivel erről nem vagyok meggyőződve és mivel ugy gondolom, hogy a ház sincs erről meggyőződve, egyhamar a t. képviselő ur reménységeiből nem lesz semmi. (Élénk helyeslés és éljenzés a középen.) Elnök: Az igen t. pénzügyminister urnák beszéde elején tett megjegyzésére szükségesnek tartom, nyilatkozni. (Halljukl Halljuk!) A menynyire visszaemlékezem az e házban eddig követett gyakorlatra, kezdetben minden tárcza költségvetésénél általános vita tartatott. Később nem volt ugyan általános vita; de midőn valaki az egész tárczára vonatkozó észrevételt kívánt a tárcza költségvetésének tárgyalása elején tenni : ha jól emlékszem, eddig mindig meghallgattatott. (Igaz! Ugy van!) Ez az oka annak, hogy mindamellett, hogy magam is sokkal czélszerübbnek tartanám, ha nem átalánosságban, hanem a részleteknél mondatnának el azok, a mik a részleteknél jobban is elmondhatók, mint általánosságban : mégsem éreztem magamat felhiva arra, hogy az eddig történt felszólalásokra közbeszóljak, ezt a t. ház előtt kijelenteni kötelességemnek tartottam. (Helyeslés. Szünetet kérünk.) (Szünet tdán.) Elnök : Az ülés tolytattatik, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Gr. Zichy Nándor: T. ház! Én részemről sohasem pártoltam a parlamenti vitatkozásnak azon módját, amely szerint a részletekben ujabban felsorolják azt, a mit az általános vitában már elmondtak, és a mely inkább az időnek töltésére, mint a tárgynak felvilágosítására irányul. Azért nem is volt szándékom ezen költségvetéshez általánosságban hozzászólni, és ha teszem ezt : csakis azokra fogok szorítkozni, melyek a pénzügyministeri tárczában foglaltatnak. Hogy pedig mégis türelmöket ez irányban egy rövid időre igénybe venni óhajtom, annak indoka az, hogy ezen tárcza kiváló jelentőséggel bir; abban foglaltatik ugyanis a fedezetnek legnagyobb része és azon fekszik a pénzügyi és adópolitikának alapja. Még egy körülmény menthetne fel attól, hogy ez irányban általánosságban szót emeljek; ezen körülmény pedig az lett volna; ha az általános vita alkalmával a ministerium és az azt támogató párt a parlamenti tárgyalás természetének megfelelőleg tárgyilagos eljárást követett volna, ugy hogy állításaink vita tárgyává válhattak volna, hogy azon érvekre, a melyek ellenökbe felhozattak, ellenérvekkel, azoknak valódiságát fentartani, álláspontunkat igazolni lehetett volna Ez azonban nem így történt. Az ellenzék csaknem a vita végéig kibeszélte magát és azután feleltek egyesek, egyes állításaira és másokra nem is feleltek és a vita elejtetett. Ha helytelenítem azt, mit egy előttem szólott ellenzéki szónok a parlamenti tárgyalás keretében elkövetett, nem követem őt ezen térre és 9*
