Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-35

Öi35, országos ülés november 24. 1S75. lős lennék annak tovább húzásáért, kénytelen vagyok azon vádakra válaszolni, a melyeket egy perczig sem hagyhatok válasz nélkül. (Halljuk.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy a pénzügyminister, a ki így beszélt, máskép beszélt ezelőtt évekkel, mint a pénzügyi bizottság előadója; ő volt az, a ki ajánlotta azokat a nagy budgeteket, az ő beszédei és — a mint magát kifejezte — ékesszólása vezették a házat a költségvetések megállapításánál; az ő beszédeinek hatása alatt történt azok megszavazása. Engedelmet kérek, bizony nem szólnék erről egy szót sem, ha a t. képviselő ur nem provokált volna. Gondolom, kötelességem nekem, a ki akkor, midőn itt szólok ezen a helyen, nem mint privát ember szólok: erre egy pár szóval reflektálni. Hát igenis, én voltam a pénzügyi bizottságnak sok éven át előadója, és még sohasem jutott eszembe restelni vagy szégyelni azon tisztet, a melyet akkor elfoglaltam. Nekem az az öntudatom, hogy a magam hatáskörében, a magam szerény tehetségeivel annyit tettem, a menynyit tennem kötelességem volt. Es hogy talán tettem valamit: erre méltán hivatkozhatom. Méltóztassék megnézni ezen ház naplóit, jegyzőkönyveit, és főleg ezen ház irományait és ha átalában szabad szólani arról, hogy mit, ki, mikép dolgozott: talán akkor, midőn szememre vettetik az akkori működésem, midőn ellenem abból oly éles fegyver kovácsoltatik, talán akkor, de csakis akkor teszem és szabad nekem öntudatosan akkori működésemre visszaemlékeznem. (Élénk helyeslés a középen.) Én sohasem szégyeltem hogy részt vettem a pénzügyi bizottságban és ha azt vélem magamról, hogy az ország pénzügyi situatióját, és az annak megítélésére elkerülhetetlenül szükséges minden faktort, a zárszámadásokat talán jobban vélem átérteni, mint a t. képviselő ur, a miből még nem is csinálok különös érdemet magamnak; azt igenis ott szereztem magamnak hosszú fáradságos munka után. Én igenis sok éven át szóltam azon helyről is. Ha a t. képviselő ur azon beszédeket lapozza, a miket mondtam és a jelentéseket, a melyeket irtam: vegye tekintetbe mindenekelőtt azt, hogy egészen más dolog, mikor valaki beszél mint egy bizottság előadója és előadja azon bizottság nézetét, irányát, és más az: mikor valaki az öncselekvés, önmüködés terére lépve saját felelősége alatt beszél a házban. (Élénk helyeslés a középen.) De én nem hárítottam el magamról soha és nem háritom el ma sem, sem a t. képviselő úrral, sem senkivel szemben a felelőséget, melyre nekem is mind azon országgyűlések és azon pénzügyi bizottságok tagjának magamat alávetnem kell, a mely rám is háramlik, melyben nekem is részem van. Nem egyszer, sokszor elmondtam, hogy igenis mi a kiindulási ponton hibáztunk mindanynyian, a mennyi részem benne volt: én is, és én ezen részét a felelőségnek magamtól nem odázom el, és csak abban különbözöm talán ja t. képviselő úrtól, hogy én ezt beismerem, és megmondani nem vonakodom. (Helyeslés a középen.) És t. ház, egyre vagyok bátor figyelmeztetni: én 1870-től kezdve voltam igenis a pénzügyi bizottságnak előadója, méltóztassék megnézni az elsőt, az 1871-ben beadott pénzügyi bizottsági jelentést, a mely még fel nem ismert tények, még fel nem ismert helyzet mellett keleteezett: van-e még ebben ^is valami, a miből a mi bajaink származtak? És akadályozta-e ez a házat bármi tekintetben, hogy a megtakarítás hajlamainak eleget ne tegyen. És pedig akkor nem ismertük a helyzetet. Akkor, 1871-ben azokról a padokról is más hangokat hallottunk a gazdálkodás tekintetéből (Ellenmondás a szélső baloldalon)- akkor azon padokról is indítványok keletkeztek, a melyek inkább költségszaporitást involváltak. Nem mondom, hogy helytelen, indokolatlan czólokra; de ez tény és talán elég annak bebizonyítására, hogy ott sem volt akkor felismerve a helyzet, ugy mint most. Én megmondtam akkor, a mit ma mondok, hogy azon terhek, melyek az ország anyagi erejét sok évre lekötötték, azon terhek akkor már megvoltak hozva. Méltóztassék nem az 1871—1872-ik évi naplót, hanem méltóztassék előbbre fordítani, ott méltóztatik találni 1868ban, midőn egy korszakban — ezeknek tévedéseit végre is természetesnek találjuk, — egy napon több vasút szavaztatott meg az országnak, mint a mennyit éveken át megalkotni lehetett és a mennyit az ország akkori népe elbirt. (Zaj. Simonyi Ernő közbeszól: Én mindig elleneztem.) Akkor 1868-ban én nem voltam azon pénzügyi bizottságnak tagja és igy előadója sem. Én azon pénzügyi bizottságnak voltam előadója, mely ezeket a dolgokat már öröklötté. Méltóztassék megnézni az 1872. évi naplót és irományokat. Ekkor ismertük fel a helyzetet, és midőn azt megismertük, midőn már az 1870. és 1871. évi zárszámadások a tényállást napfényre hozták, és a melyek alapján bebizonyodott, hogy fejlődési képességünket túlszárnyalták terheink: akkor mit mondtam én ? Méltóztassék elolvasni a pénzügyi bizottság 1872. évi jelentését, melyet 1872. október havában irtam és megfogják találni abban fő vonásaiban azokat, miket ma mondok. Higyje el a t. ház, és az ország — és nem mondok valami nagyot azon bizottságról, mert hiszen csak kötelességét teljesítette. De a ház az ország pénzügyi helyzetét először azon jelentésekből ismerte fel, melyeket a pénzügyi bizottság nevében előterjesztettem. Az a pénzügyi jelentés sokszor rósz néven vétetett épen saját pártom által