Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-35

35 országos ülés november 24. 1875. 63 ^s nekem sok szemrehányást kellett eltörni azok részéről, kik azt tul feketének, tul szigorúnak tartották, kik még azon időben — habár számuk nem igen nagy volt — illusióban éltek; olvassák meg azon jelentést. Meg volt ott mondva, még a szavakat: is tudom, melyek abban foglaltatnak, annyira élénk emlékemben él a jelentés, hogy az ország nem birja meg a magára vállalt túlságos terheket adóemelés, jövedelemfokozás nélkül. Már akkor, 1872-ben megírtam és megmondtam én a pénzügyi bizottság nevében, hogy gyökeresebb megtakarítások kellenek, csak kiadásaink szaporítása jövedékeink fokozása orvosolhatja a bajt. Részletességgel kitártam a helyzetet és reá mutattam a baj okaira és az orvosszerekre. Hogy mindaz, a mit javasoltunk nem történt meg, ^arról én nem tehetek, igy van ez szó szerint. És mit mondtunk 1873-ban ? 1873ban azt mondtuk, hogy súlyosak a bajok, melyek ránk nehezedtek, hogy azok orvoslásáról haladéktalanul gondoskodni kell, és a háznak minden tényerőjét felhívtuk arra, hogy gondolkozzunk, tanakodjunk az ország pénzügyeinek rendezéseiről. És mit mondtam én egy év után, a mikor már nem, mint a pénzügyi bizottság ^előadója, hanem ezen zöld padokról szóltam. És pedig ezen zöld padokról azért szóltam; mert az én akkori nézetem és felfogásom szerint a pénzügyi bizottság előterjesztésével nem érthettem egyet. Mit mondtam én akkor ? Méltóztassanak megnézni és ha megolvassák: láthatják, hogy én akkor is ugyanazokat mondottam, a miket mondottam öt és három évvel az előtt. Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ezen némileg személyes jellegű válaszra is kiterjeszkedtem, a mi különben mellékes kérdés a mostan fenforgó nagy kérdésnél. A mit a t. képviselő ur tovább mond, ott fekszik a vád formula zása: a pénzügyminister nem őszintén adja elő a helyzetet, a pénzügyminister nem komolyan vázolja az ország pénzügyi állását; a pénzügyminister amit, számítva a képviselőház tudatlanságára. No, én ezen házat, ezen háznak t. tagjait nem fogom perczig sem védelmem alá venni, a képviselő ur vádja ellenében; mert a ház méltósága tiltja> hogy ily vádak ellenében védelem alá vegyem. A t. képviselő ur terminológiája különben igen bő; azt már láttuk. Hogy miket rak ő abba : azt nem keresem; csak arra kérem, hogy ne méltóztassék oly messzire menni, hogy ezen házat oly kifejezésekkel illesse, milyenekre nincs jogosítva senki, legkevésbbé pedig a képviselő ur a ki, mint előadásom folyamában számokkal igyekezem bebizonyítani, beszéde folyamán egy pár helyt elárulta azt, hogy nem vette azon tüzetes, részletes bírálat alá a költségvetést és az ahhoz előterjesztetteket, hogy jogositva legyen oly vádakat formulázni, akár ellenem, akár a t. ház ellen. (Helyeslés a középen.) Mert hát mit mond a t. képviselő ur? azt mondja, én azért ámítom a házat, és vezetem félre : mert először nagy dolgot csinálok azon megtakarításokból, a melyek történtek, mondván, hogy 5 millió megtakarítás történt a rendes kiadásoknál, 3 millió a rendkívülieknél. Azt mondja a képviselő ur, ez nem igaz. Már ha nem igaz, én bátor vagyok a ház t. tagjait arra kérni — nem fogom elolvasni, nem fogom elsorolni, mert tudom és felteszem, hogy ismerik, — csak arra kérem, sziveskedjék az államköltségvetés sommázatának 16-ik lapját elolvasni; ott részletesen előadom, kezdve a ministerelnökségtől végig minden tárczánál, mennyit takarítottunk meg. Meg van irva, ki van nyomatva, hogy megtakarítottunk 9.018,803 frtot, a miből leszámítván a 966,423 frt többletet: marad mint megtakarítás 8.052,380 frt, a mely összeget — hogy ne látszassam egy perczig sem engem nem illető tollakkal ékeskedni — kimondtam, hogy még 3 millióval le kell szállitani; mert ez átfutó kiadás, s igy marad 5 millió valóságos megtakarítás. Ez meg van ott nyomtatásban. De a t. képviselő ur nem azt nézi; hanem hogy bebizonyítsa állításának plausibilis voltát, kettőt fordít a költségvetésen s ellenem érvel a nettó budgetből, s azt mondja: hiszen a netto-kiadások 148 millióval vaunak előirányozva, holott tavai 150 milliót tettek. Hol van tehát az 5 milliónyi megtakarítás, a mit a pénzügyminister magának praetendál ? Ismétlem a bruttó kiadást méltóztassék venni; mert azt fogja ezen ház megszavazni, abban van az 5 milliónyi megtakarítás, és hogy ez az 5 millió a nettó költségvetésben, a kiadási rovatban nem jelentkezhetik: ez egyszerűen a nettó és bruttó budget természetének különféleségéből következik, a mit az igen t. képviselő ur ugy látszik tökéletesen mellőz, vagy elfelejt. (Tetszés a középen.) Egészen más dolog azt mondani, hogy 148 millió mint nettó kiadás van előirányozva, s más dolog, ha mint bruttó van előirányozva. Hogy a 148 milliónyi nettó előirányzatnál nem lehet benne az egész 5 millió frt megtakarítás : annak igen egyszerű oka van; annak az az oka, hogy az államkiadásoknak egy része — ezt a t. képviselő urnák felvilágosítására adom elő, mert ez a „tudatlan ház" bizonyosan tudni fogja, — én csak azért, adom elő, hogy a t. képviselő ur is tudja az államkiadásoknak egy része nincsen felvéve a rendes szükségletnek kiadási rovatánál. A nettó budget készítésénél ez nem is lehetséges; mert mindazon kiadási ágazatok , melyek államgazdászati természetűek, melyek a postánál, távirdánál, államvasutaknál, sónál, lottónál, dohánynál, bányászatnál, állam-