Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-34

34. országos ülís november 33. 18Z5. 41 körülmény forog fen, hogy midőn elismerem, hogy minden minister tarthat magának egy egyént, ki az 6 bizalmát birja, — ezzel azonban nem aka­rom állítani, hogy a többi nem birja bizalmát; de személyes bizalmát leginkább ezen <^gy egyén birja, — ha minden belügyminister hozott volna magával Ü3 7 en ministeri tanácsost: akkor mal­most öt fölösleges ministeri tanácsos volna. Én tehát azt hiszem, hogy legyen azon személy, kit a minister ur javaslatba hoz: egye­nesen államtitkár, ki birván a minister ur bizal­mát, vinné az ügyeket ugy, mint a minister ur kívánja ; hanem a minister urnák a hivatalból való kilépésével ő is kilépne: mert meglehet hogy a minister ur utódának bizalmával épen nem fogna birní, és akkor nem maradna egyéb hátra, mint megtartani őtet a nélkül, hogy hasznát vehetnék; vagy pedig nyugdíjazni kellene, ezt pedig az állampénztár megterheltetése nélkül tenni nem lehet. Midőn tehát megengedem, hogy jogos azon kívánság, hogy legyen egy maga­sabb rangú személy a nimist»riumban, a kiben a minister tökéletesen megbízik és megbizlmtik : egyszersmind nem óhajtom, hogy az ily bizalmú férfiú a mínisteriumban benne maradjon. Óhajtom tehát, hogy egy ujabb magasabb rangú hivatalnok állása szerveztessék és ez ne ministeritanácsosi, hanem államtitkári rangot viseljen. Különben ajánlom a különvélemény­ben tett levonásokat. [Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök és bel­Ügymillisíer: T. képviselőház! A mi az előt­tem szólott igen t. képviselő urnák a törlésekre vonatkozó indítványait illeti, ő azt monda, hogy indokolja azon törléseket és nem áll az, hogy nem indokolná; én azonban indokolásul nem hallottam egyebet, mint azt, hogy ők meg vannak róla gyŐ2Ődve, hogy ennyi is elég. Az ilyen indokolásra is alig kell egyebet felelni, mint hogy én pedig nem csak meg vagyok győződve róla, hanem tapasztalásból tudom, hogy nem elég. Azt gondolom- hogy ha indokolás szempontjából ennyit mondok: kvittek vagyunk. Méltóztassanak megengedni, a teendő munká­latot kell a személyzet számával összehasonlítani. A belügyministeriumban, az úrbéri kárpótlási üg3?eken kivül az ügydarabok száma a 80 ezret nagyon megközelíti már ma is, közel áll pedig az év végéhez, még egy pár hét van hátra. A különvélemény azt mondja, hogy 12 ügy­osztály -is elég volna és elég ezek mindegyiké­ben egy tanácsos. Engedelmet kérek, ez is természetesen az ügy kezeléssel való ismeretlenségöket árulja el; mert először is nincs 14 ügyosztály, hanem van 9 ügyosztály: csakhogy ez ügyosztályok nagyon különbözők; ugy hogy azt mondani nem lehet, hogy a mennyi ügyosztály van, annyi tanácsos KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. 11. KÖTET. legyen; mert az egyik ügyosztályban több taná­csos kell, míg a másikban egy-kettő is elég. Ugy csoportosítani az osztályokat, hogy mindegvik­nek egyforma munkája legyen és egy osztályba több egymástól egészen eltérő munkát adni, csak hogy az osztályokat ugy lehessen elosztani, hogy mindenütt egy tanácsos elég legyen: ez az ad­ministratió igényeinek egyátalában meg nem felelhet. (Helyeslés a közében). Én részemről elmondtam indokolásomban, elmondtam itt a házban számtalanszor, és kény­telen vagyok most ismételni, hogy, igenis, ha megtörténnek azon törvényhozási intézkedések, melyek a teendőknek egy részét a központtól elveszik: akkor a centrumban a létszámnak le­szállítása lehető lesz. Hogy mennyiVel? azt ma még nem tudom megmondani: mert ez attól függ, hogy mikép fogadtatnak el a törvények és ho­gyan lépnek érvénybe. De a legjobb lélekkel mondhatom, hogy addig, mig ez meg nem tör­ténik: az administratiő hátránya nélkül a lét­számot apaszthatónak nem vélem. A mi azon minísterltanácsos állásának be­töltését illeti, a melyet kértem és a melyről a pénzügyi bizottság átalános jelentése végén nyi­latkozik : a képviselő urnák magának az eszme ellen nincs kifogása, csakhogy azt kívánja, hogy mint államtitkári állás szerveztessék. Ha ugy volna minálunk, mint van — fölteszem — Ang­liában, hol, miként jól méltóztatnak tudni, min den ministeriumnak van két államtitkára, az egyik a politikai államtitkár, ki változik a mi­nisteriummal, a másik a közigazgatási államtit­kár, ki a minisztériummal nem változik, hanem mint az administratió folytonoságának képviselője mindaddig ott marad, mig valóságos okot nem adott arra, hogy egyik-másik ministernek bizal­mát elveszítse: akkor véleményét igenis helye­selném. De miután nálunk nem így van, és mi­után nem politikai személyiségről, hanem épen administrativ egyéniségről van sző: én részemről nem is kívánhatom, nem is tartom lehetőnek, hogy ily egyéniség magát az administratióba — hogy ugy mondjam — beleélje, reggeltől estig azzal foglalkozzék azon kilátással, hogy hiány­zik neki a politikai élet által adott inger: de azonkívül sohasem, tudja az egyik napról a másikra, hogy mikor kell neki a hivatalból kilép­nie. (Helyeslés a középen.) En tehát, a mi viszo­nyaink közt azt tartom helyesnek, a mi egyéb­kint kevesebbe is kerül valamivel pro hic et nunc, hogy egy ministeri tanácsos neveztessék ki és arra kérem a t. házat, hogy a költségve­tés ezen tételét, ugy a mint a pénzügyi bizott­ság előterjesztette átalános jelentése végén: elfo­gadni méltóztassék. (Helyesléé a középen.) Madarász József: T. ház! Én tisztán csakis a pénzügyi bizottság által ajánlott uj ministeri 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom