Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-46f
418 46. országos ülés deezember 6. 1875. discussiónak, ilyen önkényes állításokat odavetni. [Helyeslés a szélső jobbon.) És engedje meg nekem Hollán Ernő t. képviselőtársam, hogy neki is tegyem ezen megjegyzést, hogy három éve lesz nem sokára, midőn mint államtitkár — kezemben van az akkori beszédje — ugyanazt válaszolta nekem, nagyban mint ma. Akkor is azt mondta, hogy a honvéd-intézmény deriválható a nemesi insurrectióból. Hát ez egy históriai adat, én a képviselő ur ezen felfogását nem akarom zavarni. Ha ő abból akarja származtatni : nekem nincs ellene kifogásom. Minden országban volt valaha ily insurrectió féle, ha nem is olyan; s minden országban lett aztán abból mai napság valami Landwehr, vagy honvédféle. Igen; de nem ez. Különben ez egy históriai elmélet és izlés dolga. A képviselő ur aztán a honvédséget akkor és most is összehasonlította a porosz Landwehrrel és védelmezte. Szememre vetette akkor is, hogy ignorálom azon előnyöket, melyeket a Scharnhorst rendszerén kiképzett Landwehr mutatott, melyeket aratott. En mindezt nem ignorálom, én mindezt tudom; csakhogy az én állitásom, eredetileg egy pontig ugyanaz volt, a mi a képviselő uré: hogy szükséges egy tartalék sereg, de azontúl épen ellenkezője annak, a mit a képviselő ur mondott, t. i. hogy a honvédség egészen más valami, mint Scharnhorst intézménye. Es ez nagyon világos; mert az ujonczokból van alakítva, ez meg veteránokból. Hát a t. képviselő ur először eldicsór egy sereget, a mely veteránokból képeztetik s aztán egy rögtöni ugrással azt mondja; ez tehát mind áll a honvédségre. Bocsánatot kérek, összefüggést ezek közt én részemről legalább nem bírtam felfedezni. (Helyeslés a szélső jobboldalon.) A képviselő ur azután még támadó is lett, (Derültség.) és hibául rótta fel nekem, hogy én a magyar parlamentet, azon világításban tüntetem fel, mintha azt a bizonyos rokonszenvet, melylyel a közös hadseregnek tartozik: attól megvonná. Körülbelül igy mondta. (Felkiáltások: Ugy van!) Ha a t. képviselő ur ez alatt intentiót ért, hogy én a magyar parlamentet valami különös czélzattal olyannak akartam festeni: akkor ő engedje el nekem egészen a választ. Én nem akarok keserű válaszokat adni. Hanem ha a képviselő ur azt érti, hogy bizonyos psyehologikus számításokból ezt vontam ki: az ellen nincs kifogásom. En nagyon világosan mondtam; nem vádolom senkinek intentióját, sem parlamentét, sem egyesét; de azt mondtam, hogy a tények hatalma teszi ezt. Nem a parlament, nem a sajtó, nem egyes emberek cselekvénye ez ; hanem a tények hatalma vitt oda. Talán nem érveltem szerencsésen ennek bebizonyítására, de nekem ez volt czélom. Végül pedig a képviselő urnák még egy mondatára tartozom válaszszák 0 ugyanis azt monda, hogy csak azok tesznek kifogást a honvédség ellen, kiknek a jelenlegi állapotok nem kellenek. Gondolom, igy méltóztatott mondani. Ha a t. képviselő ur ez alatt azokat érti, kiknek nem kellenek bizonyos kormányi intézkedések, nem kell például a honvédség jelen szerkezete: akkor ezt teljesen elfogadom. Csakhogy a képviselő ur ezt oly hévvel mondta, hogy én alig magyarázhatom ugy, minthogy ha ő a nagyon egyszerű és természetes oppositionalis állást értette volna alatta. Mert hisz azt a képviselő ur nem teszi fel rólunk, hogy mi azért vagyunk ellenzék: mert mi mindent helyeslünk, a mit a kormány tesz. (Derültség) Ha ő ugy értette: akkor mondom szívesen elfogadom; de ha nem igy értette, ha a képviselő ur, ismét valami rejtett intentiókra, valami ki nem mondottakra czólzott: akkor ezt kénytelen vagyok nagyon határozottan visszautasítani, és őt kérni, hogy legyen szives azokra felelni, a mik mondattak, a mi kimagyarázható azokból, a mik mondattak, de nem oly dolgokra, melyeknek feltevésére egyikünk sem adott alkalmat. (Helyeslés a szélső jobboldalon.) Nem akarok többé érvet felhozni t. ház, mert hisz kérésem maga rövid ; nem vitatkozom tovább, mert látom, hogy a ház ideje rövidre van mérve. (Halljuk!) Azért miután azt hiszem, hogy akár fogadtatik el indítványom, akár nem, akár lesz annak következése, akár nem; de mégis, minthogy azt hiszem, hogy csak hasznos lehet megtudni hivatalos adatoknak nyomán mindazt, a mi a honvédség körül statistice az utolsó években mutatkozott : azért bátor vagyok indítványomat a t. háznak kegyébe ajánlani. (Élénk helyeslés a szélső jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Engedje meg a t. ház, hogy miután t. barátom specialiter felkarolta és általam igen nagyrabecsült- humoros modorában czáfolta némely részét azoknak, a miket mondottam: én is egy pár szóval viszonozzak. (Halljuk!) A fölött, hogy a kedvencz eszmékre nézve kinek van igazsága: nem vitatkozom. Minthogy ezen kérdés nem up kérdés, ugy látszik, hogy a közel múltban nekem volt igazam; azonban ha azóta a dolgok már megváltoztak, vagy ha meg fognak változni: csak gratulálhatok a t. képviselő urnák; mert akkor helyet cserélünk, és én, ha nem is épen odamegyek, a hol ő ül; de megyek amoda (a balközépre mutatva) és Ő el fogja foglalni az én helyemet. (Élénk derültség.) A mi azt illeti, hogy ő azt mondotta, hogy hiszen ők nem is az eszmét, nem is a testet akarják eldobni, hanem csak a ruhát; — ugy gondolom, hogy igy méltóztatott most szándékait kimagyarázni, — erre nézve megvallom, eszembe jut a honvédségnek — azon esetben, ha czélzataikat elérik, —- leendő sorozásra nézve az, a mi nem régen mondatott Magyarországról.
