Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-46f

406 •**• országos ülés deczember 6. 1875. tására fordíttatnak, vagy szabadságra bocsáttatnak. Itt is meg van engedve, hogy a szükséghez képest a honvédek, a törzsek és századok legénységének fölváltására is fordíttathatnak. Tehát az, a mi e részben történt, nem törvénysértés. Nemcsak az altisztekre, nemcsak a legénységre is szól ezen törvényes intézkedés, de a többire nézve is. Hiszen a honvédségi iskolában, a Ludoviceumban is az ifjak nem mindig beleegyezésekkel tartatnak; hanem berendeljük oda e törvény erejénél fogva azokat, a kiket képesítetteknek hiszünk és tartunk arra, hogy belőlök jó tisztek váljanak. Mindennek daczára mégis a tisztek hiánya nemcsak nálunk, hanem a közös hadseregben is igen érezhető, Igaz, hogy a Ludoviceumban nevelt fiataloknak készek vagyunk minden könnyebbséget megadni és készek vagyunk nekik megengedni, hogy ha polgári magán viszonyaik nem engedik meg azt, hogy ók egy éven át az iskolában visszatartassanak, és ha lekötelezik magokat, hogy a meghatározott idő alatt vagy két év alatt bárhol magán utón is a szükséges ós előirt vizsgákat leteszik ; mondom készek vagyunk megengedni, hogy polgári foglalkozásaikat folytassák. Tehát itt törvény rendelkezik, és nem miniszteri önkény. Hogy pedig erre az intézkedésre szükség van, hogy most nagyobb számú lovassági legénységet vagyunk kénytelenek visszatartani, mint talán eddig történt: ennek is meg van a természetes ratiója. Öt éve múlt, hogy a honvédség fennáll. Rendszerünknél fogva a lovassági lovak tartásra kiadatnak az illető polgároknak bizonyos feltételek alatt, nevezetesen hogyha 5—6 évig annyiban, a mennyire az illető polgárok jól tartják a honvédség lovait: akkor a ló tulajdonukba megy át, a ló az övék lesz. Öt éve állván fel ezen rendszabály, természetes dolog, hogy a lovak egy része átmenvén az illető birlalók tulajdonába: ez által a századoknál levő lóállomány fogy és uj lovakat kell bevásárolni, még pedig többet, mint eddig: mert nemcsak a természetes fogyást kell pótolni; hanem azt is, a mi az ilynemű tartási rendszerből származik. Ezen uj lovakat idomítani kell, már pedig ujonczokkal idomítani nem lehet, remondákat és magukat az ujoczokat is be kell gyakorolni, igy tehát a lóidomitásra a régibb, a már begyakorlottabblegénységet kell visszatartani; különben ahoz a dilemmához jutunk, hogy nem lesz kiképzett lovunk. De különben egy argumentum szolgál arra, hogy nem mindegyik huszár tartatik vissza, mert ha ez történnék: akkor minden századnál 150 lovat kellene tartani. Már pedig mindenki tudja, hogy ennyi ló a szokásos gyakorlatokon kivül nem tartatik; hanem minden század csak 24 lóval áll fenn; és az sajnos, hogy csak 24 lóval vagyunk kénytelenek tartani a század keretet, és ha képesek volnánk többet tartani: szívesen megtennők; de igy cselekedve a mostani viszonyok közt ellentétbe jönnénk azon kötelezettséggel, a melyet a pénzügyi helyzet ránk ró. Ha tehát századonkint csak 24 ló tartatik vissza: akkor azt mondani lehetetlen, hogy az egész lovasság félévig tartatik szolgálatban, mert huszárt ló nélkül nem lehet képzelni. {Helyeslés a középen.) A differentia a 24-en tul csak ott áll elő, a hol és a mennyiben több vagy kevesebb ló megy át a tartók tulajdonába, mert ha több lovat kell venni, és több remontát kell begyakorolni: 24 embernél többet is kell visszatartani, ezt pedig ujonczokkal nem lehet tétetnünk s igy ezt a torvény által adott jognál fogva a már begyakorolt emberekkel tétetjük. (Helyeslés a középen,) Azt hiszem tehát, hogy erre a kérdésre megfeleltem, és a t. ház fel fog menteni azon vád alól, mintha ón törvénysértért követtem volna el. (Heyeslés a középen.) Ha az általam előadott eseteken kivül, itt-ott egyik vagy másik parancsnokban feléled a kívánság, hogy mentől több embert tartson szolgálatban; — mert hiszen igen természetesen minden parancsnok azon iparkodik, hogy embereit mentől jobban kiképezze, ha ezentúl — mondom — itt-ott ilyen esetek előfordulnak és t. barátom lesz szives a concrét eseteket megmondani, hogy itt-ott egyik másikon ilyen sérelem törtónt, és a kik igy visszatartatnak, nem önkénytesek; mert megjegyzendő, hogy az önkéntesek azok, kiket első sorban szoktak az ilyen szolgálat tételre fölhívni; legyen meggyőződve, hogy én a törvény szigorát fognám alkalmazni. A képviselő ur második nehézsége már — specialiter bele megy a budgetbe és ez az, — ha jól értettem, mert bocsánatot kell kérnem, de egyszeri hallásra számokat rectificálni fölötte nehéz? — hogy mi a honvédség létszámát sokkal nagyobbra vettük, hogy annak létszáma azonban sokkal csekélyebb és igy nincs arányban ma a költség azzal az aránynyal, a mely fel ,volt véve ezelőtt 3 évvel mikor a 80 ezeres ujonczozásra számítottunk. Ha jól értettem, ez volt értelme. Ürményi Miksa: Se keret, se költség. Szende Béla honvédelmi minister: Az igaz t. ház. hogy mikor a honvédség létesült: akkor valljuk meg, egy kicsit tulvérmesen vittük a dolgot és azt hittük, hogy nem csak anyagilag, hanem különben is többre vagyunk képesek. Az eüő ujonczozás, a mely nem három, mint most, hanem akkor öt korosztályra terjedt ki, két korosztályra visszahatólag — igaz, hogy a két elmaradva volt korosztály nem igen sok jutalékot adott, hanem az ujonczozás mégis öt korosztályra terjedt ki: — akkor az első évben 30,000 ujonczot adott. Vérmes reményeinket fokozta a harmincz ezer ujoncz és ha nem is tettük fel, hogy minden évben meglesz a 30,000; de azt hittük, hogy nagyon távol attól, nem marad majd az eredmény ós igy csakugyan akkor a számítás az volt, hogy a hon-