Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-46
46. országos illés deezember 6. 1875. 397 omnia ad consoientiam refert, recteque facti non ex populi sermone mereedem, sed ex faeto petit." Ajánlom a t. háznak kegyes figyelmébe indítványomat. (Elénk helyeslés a szélső jobb oldalon.) W ächter Frigyes jegyző: (Olvassa az indítványt). Hollán Ernő : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) A honvédelmi minister urnák 1876. évi költségvetési előirányzata körülbelül 6 milliót képvisel. Midőn tehát egyfelől a kormány ily tetemes öszszegnek megszavazását kívánja, másfelől a háznak túlsó oldaláról ezen költségek nélkülözhetlen szükségessége vagy czólszerü felhasználása iránt komoly kételyek támasztatnak : akkor azt hiszem, nem elég, hogy ki-ki saját legjobb meggyőződésére hivatkozzék; hanem ellenkezőleg kell, hogy mi, kik a honvédséget az állam ezóljaira szükséges intézménynek tartjuk, részünkről is határozottan nyilatkozzunk és kifejtsük lehető világosággal azon okokat, melyek bennünket elhatározásunkban vezérlenek, hogy annálfogva lehetőleg megnyugtatni igyekezzünk mindazokat. (Helyeslés), kik talán azért, mert kellően felvilágosítva nem voltak, a miénktől eltérő véleményben vannak, de azért a megszavazott költségek terhe alól magukat ki nem vonhatják. A t. háznak kegyes elnézésére vélek azért számithatni, midőn arra kérek engedelmet, hogy az Ürményi Miksa t. barátom által megpendített eszmékre tehessek némi ellenészrevételeket. (Halljuk : Halljukl) E mellett előre bocsátom, hogy nem voltam képes a t. képviselő urnák érdekes előadását anynyi figyelemmel kísérni, miszerint annak minden részleteire egyaránt és pontonkint kiterjeszkedhetnem, a t. háznak becses türelmével sem akarnók visszaélni azon pillanatban, midőn a tanácskozások befejezését méltán várja és sürgeti mindenki. (Halljuk !) Osak némely főbb mozzanatokra akarok reflectálni és különösen azon elvi nézpontokra megtenni észrevételeimet, a melyek t. barátom egész argumentatiójának alapját képezik, (Halljuk! Halljuk \) Azt hiszem, nem adhatnám meg teljeséggel a választ a most mondottakra: ha azt némileg nem foglalnám össze azzal, a mit a t. képviselő ur a múltban folyt átalános viták alkalmával felhozott. Volt akkor az igen t. képviselő urnák különösen egy kifejezése, melyet akkori beszédében használt, s melyet némileg ismételt ma is, és a melyre nézve, őszintén megvallva, annál több súlyt fektetek, s a melyet annyival inkább tartozom érinteni, mert saját környezetemben ugy tapasztaltam, hogy e kifejezés mint egy viszhangra talált. E kifejezés a kettős hadsereg luxusára vonatkozott. Ez t. barátom beszédének egyik főrnomentuma. Már a múlt alkalommal azt monda, hogy fontolóra kell venni: vajon a nemzet a két hadsereg luxusát sokáig megbirja-e vagy sem? Engedje meg azért a t. képviselő ur, hogy ezen kérdésre válaszolólag én a két sereg fogalmát a tényleges viszonyokból megmagyarázzam, miszerint kimutathassam, hogy az ő apostrophájának értelmében luxusról szó nem lehet (Helyeslés). Minden okszerű katonai organisátiónak első kivántatósága az, hogy az alakítandó vóderőnek elemei azon rendeltetéshez, azon hivatáshoz képest legyenek már béke idejében lehető legjobban kiképezve, melyet ellenség előtt betölteni hivatva lesznek. (Helyeslés a középen). Mivel pedig háború idején a nagy küzdelmeken, a rendes hadi müveleteken kivül, számos olyan feladatok is fordulnak elő, melyeket kevésbbé gyakorolt katonák szintén jól elvégezhetnek: annál fogva igen természetes, hogy hasonló czélokra nagy költséggel állandó, rendes katonaságot folytonosan fegyverben tartani, nemcsak fölösleges kiadás, de esetleg valóságos pazarlás lenne. (Helyeslés a középen). Ezen körülmény annál komolyabb megfontolás alá esik napjainkban, mert azt tapasztaljuk, hogy Európának legjelentékenyebb államai a tömeges erő-kifejtés elvére fektetik hadseregök szervezetét, minek következtében a többi államok sem maradhatnak el teljességgel; sőt akarva, nernakarva kénytelenek akként szervezni véderejöket, hogy az már numerikus számánál fogva is lehetőleg képes legyen ellenállani azon seregeknek, a melyeknek esetleges támadásától tartani lehet. — Az államnak egyenlő terheltetése mellett tehát nem azon hadi szervezet lesz a legezélszerübb, a mely csekélyebb számban, a katonai kiképeztetésnek egyenlő fokán álló s egyformán begyakorlott harczosokat bír kiállítani; hanem ellenkezőleg azon katonai szervezet lesz sokkal czélszerübb, mely az államnak anyagi tehetségéhez képest a harczosokat nagyobb számban bírja a síkra állítani és tekintve a háborúban betöltendő külön rendeltetésüket, kiképeztetósükre is több, vagy kevesebb gondot fordít. (Helyeslés). Katonai és pénzügyi tekintetek tehát egyaránt azt követelik, hogy nem ugyan kettős, vagy kétféle hadsereget: de igenis kétféle katonaságot tartsunk, még pedig rendesen kiképzett, minden katonai czélokra alkalmas, ugy nevezett álló hadsereget, azmtán meg olyféle csapatokat, melyeket a hadjáratnak későbbi időszakaiban előforduló feladatok teljesítésére alkalmazni lehessen. (Helyeslés). Az én igen t. barátomnak közönségesen méltányolt ismereteivel szemben fölösleges volna azon dicső példákra hivatkoznom, melyek Seharnhortnak 1808. ós 1813-ki alkotásaitól kezdve le a legújabb időkig a honvédelmi szervezetnek nemcsak czélszerüségót, de nélkülözhetlen szükségét documentálják; vagy megfordítva rámutatnom Francziaország példájára, hol a szakértők egy értelmű véleménye szerint, épen hasonló szervezet hiányából magyarázható, hogy az utolsó catastropha oly nagy mérvekben sújthatta
