Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-46

39§ *•• országos Ülés le. a nemzetet; mert ki tudja, hogy még az utolsó pillanatban is, mire fordul Franeziaország sorsa, ha Troehu, Aurelles de Paladiné. Ohanzy és Bourbaki improvisált hadseregei, nem csupán ujonezokból, csak némileg kitanított honvédekből alakulnak. (Helyeslés). Tudhatja az én t. barátom, csak ugy, mint ón, hogy a mi viszonyaink közt czélszerü védrendszer jól szervezett honvédség nélkül nem gondolható; hogy a honvédség a modern államszervezetben a defensiv véderőnek egyik nélkülözhetlen kellékét képezi; (Helyeslés a középen) tudhatja — és ezt azért állitom, hogy az ellenkező consequentiát vonjam ki belőle, — hogy Anglia kivételével nincs ma már jelentékenyebb állam Európában, mely az általános védkötelezettség elvét el ne fogadta volna, hogy annak alapján többnyire porosz-minta szerint rendes- és honvédségi sereget ne szervezett volna. (Helyeslés- a középen.) Ellehet azért mondani, hogy korunkban ismétlődött az, a mi a múlt században a rossbachi csata után történt, hogy t i. minden katonai dolgokban a poroszokat utánozzák; áll ez nagyrészt a francziákra nézve, kik az 1870-ki gyászos események után fogtak hadseregük reorganisatiójához : Miljutiunak ós Piciottinak hadsereg reformjai szintén a porosz szervezet alapjára vannak fektetve, s a közönséges áramlattal szemben mi sem tehetünk mást, minthogy elfogadjuk annak kényszerű következményeit. —• Felpanaszolhatjuk igenis ama sanyarú állapotot, mely Európát folyton fegyverben tartja, mely az iparos és polgárosult nemzedékre majd elviselhetlen terheket ró. De ha már kényszerű következménye alól nem szabadulhatunk: igen természetes, hogy azon előnyökről sem mondhatunk le, melyeket a modern hadi szervezet, a közönségesen elfogadott elvek alkalmazásából nyert, midőn politikai helyzetünkre való tekintettel, védelmi és nemzetgazdasági érdekeink egyaránt azt követelik, hogy az álló hadsereg mellett, a honvédségi intézmény kifejtésére kiváló gondot fordítsunk. A mondottaknál fogva tehát nem lehet a honvédséget olyba venni, mint a közös hadsereg mellé állított második, vagy különleges hadsereget; nem is ugy, mint melyről könnyen lemondani lehetne. Nem fényűzési czikk végre a honvédség, melyet súlyos anyagi viszonyaink közt magunknak meg nem engedhetnénk ; hanem ellenkezőleg az állam biztonságának és a törvényesen fenálló védrendszernek egyik oly szükséges requisituma. melyet a többi államok védelmi készültségekre való tekintetből nélkülöznünk nem lehet. — Nem is fogja azért t. barátom rósz nevén venni, ha hasonló reflexiókra támaszkodva, (Helyeslés a középen) a könnyedén odavetett sententiának, melylyel ő a két sereg luxusát elitélhetni vélte, nagyobb súlyt nem tulajdonithatok. (HelyesdeezemWx $. 3875. lés a középen.) S ezért áttérek inkább azon eszme irányzatának magyarázatára, mely a honvédségre mondott Ítéletének tulajdonképi alapját képezi. (Halljuk l) Az én t. barátom, különösen kárhoztatja mindazt, a mi a honvédségben a külön szervezet jellegét fentartja. Előtte a honvédség külön szervezetének eszméje nem szent, és midőn ezt habozás nélkül kimondotta: rámutatott egyszersmind azon okokra is, a melyeknél fogva ő ezen különszervezetet eltöröltetni kívánja. Megfogja nekem engedni a t. ház, hogy én meg részemről rámutassak azon okokra, melyeknél fogva a magyar törvényhozás szükségesnek látta a külön-szervezetet. elrendelni, hogy ezt ezután viszont összehasonlítsam azon motívumokkal, melyeknél fogva t. barátom a különszervezetet töröltetni kívánja. Midőn 18t 8-ban azon feladattal állottunk szemben, hogy vederönket az általános védkötelezettség elvének elfogadása mellett korszerűen átalakítsuk: az első és legfőbb feladat: az volt. hogy szilárd keretek felállításáról gondoskodjunk, melyekben a hadsereghez nem igényelt védképes elemeket katonailag jól kiképeztetni lehessen. — E czélra nálunk legjobb módnak az kínálkozott, hogy védrendszerünkben a múlt a jelen közti harmóniát helyre állítsuk olykópen, hogy a nemesi felkelést megváltozott politikai és társadalmi viszonyainknak megfelelőleg. az ujabban alakitandott honvédséggel pótoljuk. Az eszme tehát, melyben sokan aggodalmas újítást, jogosulatlan aspiratiókat, vagy nem tudom mit látni véltek: voltaképen nem egyéb, egy régi elvnek ujabb alkalmazásánál, melyet már apáink és nagyapáink helyesnek ismertek, midőn szükségesnek látták, hogy az álló hadsereg mellett a nemesi felkelést is. fentartsák. És, hogy mily következetesen ragaszkodtak őseink ezen eszméhez, mutatja egy példa aközelebb múltból. Midőn t. i. e század elején követeltetett, hogy a közönséges felkelések alkalmával kiállíttatni szokott telek-katonaság az osztrák Landwehr módjára szerveztessék: kijelentették az ország rendéi, hogy ezen kívánságot, mint az alkotmánynyal ellenkezőt nem teljesíthetik. Nem szabad továbbá szemünk elől téveszteni, hogy azon időben, midőn az [átalános védkötelezettség elve vódrendszerünkbe behozatott: léteztek még többféle tekintetek, a melyeknél fogva nem látszott czélszerünek akként intézkedni, hogy a magyar ifjúság átalában és kivétel nélkül a hadseregbe soroztassók; és ha ma a nyers tapasztalatok után méltán el lehet mondani, hogy e nagyelvet, e nagy újítást minden súrlódás, minden nagyobb nehézség nélkül keresztülvinni sikerült: eszép eredményt első sorban azon férfiú politikai: előrelátásának ós tapintatának köszönhetjük, a ki az ujabb honvédségnek tulajdonképeni alkotója volt; a ki ezen intézmény által lehetővé tette,. hogy a védköteles elemek fölöslege, mely a had-