Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-46

39(5 - 46 országos Ules eszközre szükségök van, különösen rokonszenvre, mely őket követi. Egy nemzetnek majdnem összes ifjúsága harczol mai napság (a német fegyveres népvándorlás óta alig fog ez másképen lehetni) s akkor fog csak jól harczolni: ha összes nemze­tének rokonszenve kiséri őt. Azért minden oly lépést károsnak tartök, mely bizonyos protectiót nyújtván 70,000 ember­nek, hacsak egy parányit is elvon ezen érzelmek­ből azoktól, kiknek hasonló jogos igényük van, (Helyeslés a szélső jobboldalon.) Én különben a magyar nemzetiségeket sem látom veszélyeztetve. Nyolez hét alatt egyáltalában nem lehet sokat tanulni, — nyelvet sem, érzelmeket még kevésbbé. En sokkal fontosabbnak tartom, hogy ezen fogalmak iránt az érzéket ama 380,000 embernél igyekezzünk ápolni. (Helyeslés a szélső jobb oldalon) s vannak erre utak ós módok. A szorosan keresztül vitt területi disloeatió. Ha itt­hon lesznek: nem kell tartani, a história is mutatja, hogy a magyar katona a magyar alkotmánynak soha sem volt ellensége. De még tovább is kell menni. Ez, bocsá­natot kérek, egy személyes kedvencz eszme, ha­nem én már rég azt találom, hogy egy katonai növelde a Bécs-ujhelyinek mintájára Budapesten, ugy annak környékén, mint a közös hadsereg egy intézménye ; de magyar tannyelvvel, miután magyar fiuk számára lenne szánva, igen hasznos volna. (Helyeslés.) Hasznos általános paadagogikus szem­pontból is, hiszen mi nem bővelkedünk annyira nevelő-intézetekben, de különösen szükséges, hogy igy egy hiány pótoltassék, a mely önhibánkban rejlik, és mely oka annak, hogy bizonyos nemze­ties igényeket bizonyos idő előtt nem is érvé­nyesíthetünk a hadseregben. A magyar ifjak hosszú idő óta nem igen szolgálnak a seregben, a ma­gyar tisztek száma nem elég a magyar ezredek­ben. Ezeket előbb nevelni kell és azután azt hi­szem, hogy eljön az idő, a mikor mást is kell tenni ; de a hol biztosabb kilátással a sikerre a magyar nemzetiségnek régen támasztott igényeit a közös hadsereg keretén belül is lehet majd érvényesíteni. (Helyeslés.) r En nem tartok attól sem t. ház, hogy ezen eszméknek keresztülvitelétől idegenkedjék akár a kö­zös hadsereg, akár a honvédség. A mint előbb mon­dám, ezt rögtönözve tenni nem lehet, — azon sok kitűnő matériáiét, a melyet bírunk a honvédség­ben : az állam szolgálatában meg kell tartani, egy részét megtartva a honvédségben, mint akkor lett, a másikat pedig beosztva a közös hadseregbe. Meg vagyok győződve, hogy a közös seregbe magukkal hozva a nemzet teljes rokonszenvét, szívélyes lesz ott fogadtatásuk, és hogy ők is szí­vesen lépnek ezen szorosabb kapcsolatba: ha tud­ják, hogy magukkal viszik ezen rokonszenvet. (He­lyeslés a szélső jobb oldalon.) deezember 6.1875 1 *' És most t. ház, én ugy hiszem, hogy az igen t. pénzügyminister ur, ma ugyan nincsen szeren­csénk hozzá — ha figyelmére méltatja azt, a mit mondtam — nem fogja kérdezhetni többé, hogy mi lappang az én eszméim alatt? Talán nagyon is őszinte voltam. De talán nekem volna szabad kérdeznem: hogyhát mi lappang a t. kormány honvédi politikája mögött? Én azonban igyekezni fogok arra mindjárt felelni is: „egymással meg nem férő eszmék lehetetlen compromissumának folytatása, elodázhatlan határozathozatal elodázása", s ugyhiszem t. ház, hogy mi e kérdést soká nem halaszthatjuk, a két seregnek luxusát az ország nem bírja meg. (Élénk helyeslés szélső bal f elöl,) M.ég ha nem. is lenne nagyobb a megtakarítás mint azon 5 millió, melyet előbb igyekeztem kiszámí­tani : ezt .sem nélkülözhetjük. És nem tűrhetjük tovább azt sem, hogy minden akarat nélkül csak a dolgoknak hatalma által egy bizonyos ellentét létezvén a nemzet véderejének két része közt, egyiknek, talán mind a kettőnek, katonai becsét ez leszállítsa. S ezt különösen netíi tűrhetjük soká az európai situatióval szemben. Az országnak szük­sége van egy nagy seregre — az a 70,000 ember nem elég — melynek harezi riadói közé vegyülje­nek az összes nemzet óhajtásai, reményei. (Helyes­lés a szélső jobb felöl.) Én t. ház mindig ugy vélekedtem, hogy Ma­gyarországnak, hogy ezen óriási államok és nép­tömbek közt fennállhasson: szüksége van erős frigyre Austriával és én mindig kész volnék ezen frigynek meghozni a teljes önállóságból azon áldo­zatokat, melyeket a logika követel. Nagyon sok esz­mét, a mely most a monarchia két fele közt a kapcsokat képezi: vitathatónak hiszek; kettőt nem: a r külügyek képviseltetését és a sereg egységét. (Élénk helyeslés a szélsőjobb felöl. Egy hang a szélső bal felöl: Az nincs ugy! Derültség.) Ezen nézetben t. ház, még azok is, kik nem tartják és különösen itt szemben a t. képviselő urak elfogják ismerni, hogy van politikai következetesség; én viszont készséggel elismerem, hogy van az önök programm­jában is; de abban a mi közte áll, engedelmet kérek, azt én nem tekinthetem egyébnek, mint átmeneti korszaknak, s mintegy épenséggel nem körvonalozott ködös állapotnak. (Egy hang a szélső bal felöl: Ez is igazi Derültség.) Választani kell, a t. kormánynak jut e tárgyban is a vezérlésnek igen szép szerepe. Óhajtom, hogy vezérelje e nemzetet, ignorálva, hogy mit hirdetnek divatnak, óhajtásnak; mert én t. ház, tagadom, hogy az egész nemzet igy vélekednék. Néhány száz vagy ezer ember véle­kedik ugy, (Mozgás) nem több. Óhajtom, hogy a t. kormány vizsgálja ezt meg tekintet nélkül ked­vencz eszmékre, pillanatnyi vélemény áramlatokra, nem tartva szem előtt semmi egyebet, mint e hazának javát. És ón szívesen fogom akkor rája mondani a nagy római szavait: „Ornat haec magnitúdó animam, quae nihil ad ostentationem,

Next

/
Oldalképek
Tartalom