Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-46
46. országos Illés deestember 6. 1S7&. 393 a nélkül, hogy a dolog meritumát merném bírálni, egyenesen törvénysértésnek tartom. És vannak ennek az eljárásnak nagyon káros hatásai. Először is természetesen az a 6—7 hónap több pénzbe kerül, mint 8 hót. De van egy más következése is : nehezíti az egész intézmény becsének megitólhetését. En nem mondom ugyan, hogy csupa szakértők, a kik e dolgokat katonailag megítélni tudnák : vannak itt, vagy szólnak e kérdéshez például a sajtó terén; de mégis vannak emberek, a kik kissé értik és szeretnének hozzá szólani, és ugy hiszem, hogy a minister ur a nyilvánosságnak tartozik azzal, hogy a szükséges anyagot, a helyes ítélet meghozhatására megadja: azaz. hogy az országot tudatában tartsa annak, a mi az ő véderejének terén történik. Én mindig csudálkoztam — magam is valaha foglalkoztam azzal, — hogy az a honvéd-lovasság_ olyan nagyon jó, mert valóban nagyon kitűnő. Én nem birtam felfogni, hogy 8 hét alatt, hogy lehetséges ez; azután tudtam meg a titkát a dolognak. Hat, hét hónap alatt a katonát, akár lovast, akár gyalogot belehet tanítani; a szolgálat idejének többi része azután a fegyelemnek tökéletesítésére és egyébre fordittatik ; de a betanításra magára 6—7 hónap elég. Azok, akik ezt nem tudják, hogy ez így történik : nem értik, hogy honnan van, hogy a gyalogságnál, noha ott is valóban a legjobb akarattal, a legnagyobb szorgalommal hallatlan erőlködések tétetnek a tisztek által, — ezen eredmény el nem érhető? Természetes, hogy ezen eredmény itt el nem érhető : mert azt 8 hét alatt elérni nem lehet Én azt hiszem, hogy ez fontos dolog; ne hogy azután azt mondják, a mint mondatik, hogy a gyalogság nem jó: mert ott nincs elég tiszt. Ez is egyik oka, az igaz; de fő oka a 8 hét; és így a közönség ítélete félre vezettetik, mert nem tudja az ország, hogy itt tulajdonképen mi történik. En elismerem, hogy a 6 hónap nagyon jó volna a lovasságnál és gyalogságnál is; de akkor a minister ur megengedi, hogy az útja ennek az, hogy törvényt méltóztassék proponálni, s ha a pénzügyminister ur biztosit arról, hogy van rá pénzünk: én akkor kész vagyok azt megszavazni; mert a honvédség katonai becsét tetemesen fogná emelni. Azonban a minister ur szerintem egy sokkal nagyobb hibát követ el és ennek következése igen meszsze vezet. Mikor a honvédség szerveztetett 1869-ben az egy tervezet alapján történt, a mely abból indult ki, hogy évenként 30,000 ujoncz fog állitatni a honvédséghez és azután kiszámíttatott — 4°; 0 fogyatékot szoktak számításba venni, — hogy 12 év múlva az eredmény uionczokból direct 287,000 ember és a régi katonákból, a kik a sereg utolsó éveibe jönnek: 40,000, összesen tehát 330,000 ember. Es ez csakugyan az első években meg is történt; 30—35—40—25,000 lett akkor beállítva, a számokra nem emlékszem [egész bizonyossággal, de körülbelül igy volt. Az utolsó három évben ezen KBPV. I. NAPLÓ 1875-78. II, KÖTET. szám rögtön csökkent, és ha jól tudom, 9 és 8000 volt, ezen évben pedig 6000 ós néhány 100, még a pótujonczozás hátra van, ha jól tudom, tehát ismét 8000 körül lesz. Az utolsó három évben tehát, ha jól vagyok értesülve, 8000 volt a szám. Ha ezen nyolczat kiszámítom, ugy a mint a 30,000 ki volt annak idején számítva: akkor ez végeredményében 70,00Ö-et mutat a 287,000 helyett Hozzávéve ezekhez a régieket, az összes szám, ezen kiinduló pontból menve ki, tenne 120,000 v et Az igaz, hogy ma 200,000 a honvédség száma: igen, mert az első években az^ a sok állíttatott be, és azután most ez a kevés. Én szerintem t. ház! ez nem véletlen, ez nem a statistikának ilyetén ugrása, a statistikai arány, igen nagy járványokat, kivéve, nagyon egyenlő szokott lenni, nagyon lassan emelkedik és nagyon lassan apad ; hanem ez bizonyosan eredménye — ós e tekintetben a minister ur eljárását a legnagyobb mértékben dicséretesnektartom—azon szigorú rendeletekre nézve, melyeket, mint sejtem, a minister ur az ujonczozásra nézve kibocsátott Mert szerintem nincs inhumánusabb és czéltalanabb eljárás, mint az ujjonczozásnál nem járni el szigorúan. A háború eshetőleges és a béke szolgálat fáradalmainak az arra testileg nem képes embereket kitenni és ezen embereket tönkre tenni, talán egész további életökre és az állammal hiába költetni kitanittatásukra a pénzt: ezt nagyon czéltalan eljárásnak tartom ; és ha a minister ur initiativája folytán történt, a legnagyobb mértékben helyesnek tartom, Csakhogy a minister ur — és szerintem itt kezdődik az ő nagy hibája — ebben megállapodott. Most harmadik évét láttuk ezen eredménynek Szerintem a minister urnák kellett volna ezt a házzal közölni. Annyira más képét adja ez összes vóderőnknek, különösen a honvédségnek, hogy olyan időkben, mikor arról szólunk és arról gondoskodunk : nekünk ezt tudnunk kell, és én véletlenül ezen dolgoknak jobban utána jártam és igy némi vague ismereteim vannak ezen eredményekről; de nekem is csak vague és igy a magam Ítélete sem lehet egészen biztos; mások pedig, kik nem jártak egészen utána, talán nem is tudják és természetes, hogy akkor egészen máskép történik az egész dolog megítélése. Bátor vagyok a t. ház azon tagjait, a kik a múlt országgyűlésen itt voltak, emlékeztetni azon vitára, mely a honvédségről folyt! Minden szónok abból indult ki, hogy a végeredménye ezen conceptiónak 3 - 3 x j 2 száz ezer körül mozog; végeredménye ezen statistikailag mutatkozó uj tapasztalatoknak pedig 120,000, a mi szerintem nagy különbség; mert ehhez kell mérni a reményeket is, melyeket az ország jogosítva van ezen intézményhez kötni, és az áldozatokat, melyeket az ország hozhat annak fentartására. Aztán a minister ur a dolognak pénzügyi részében itt legalább félig megállapodott. Talán nem jól idézem a számokat, de körülbelül mégis 50
