Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-46
392 46- országos ülés nyosabban eszközölhetők, a felszerelések pedig a „börtönök fen tartására" engedélyezendő nagy öszszegből kellőleg fedezhetők. Az előirányzott 60,000 frtot tehát az ország jelen súlyos pénzügyi helyzetében soknak tartja s abból 20,000 frtot nélkülozhetőnek vél. Ha a tisztelt képviselőház osztozik e nézetben, a ozim 1866-diki szükségletére engedélyezendő lenne 40,000 frt. Elnök: A t. ház e czim alatt „a börtönhelyiségek javítása és átalakítására, börtönépitkezések ós felszerelésekre" 40,000 frtot méltóztatott megszavazni. Az igazságügyministerium költségvetésének tárgyalása ekként befejeztetvén, tárgyalás alá fog vétetni a honvédelmi ministerium költségvetése. A ház engedelmével öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Következik a honvédelmi ministerium költségvetésének tárgyalása. Ürményi Miksa: Mélyen t. ház! Midőn egynéhány nappal ezelőtt e háznak néhány tagja egy rokon tárgy alkalmából nézeteket nyilvánított a vámkérdésben: én részemről tartózkodtam fölhasználni az alkalmat; mert én azt hiszem, hogy vannak kérdések, és ez első sorban olyan, a mely csakis a kormánynak teljes és zavartalan initiativája mellett oldható meg üdvösen. Ez azonban nem akar szemrehányás lenni azon t. szónokok ellen; mert az csak egy árnyoldala a kérdésnek; mert ezen tárgy oly fontos, ennek fölvilágosittatása, miután a közvélemény vele oly elmésen foglalkozik, másrészt .fényoldala a dolognak. De van még egy árnyoldala és ez összeköttetésben van e tárgygyal is, mely most van napirenden, hogy t. i. ha a közvélemény oly hévvel felkarolja, mint ezen esetben tette, az eszméket, különösen veszedelem perczeiben, a hol ezen eszméktől orvoslást vár: akkor mindig fönáll a veszély, hogy ezen eszme panaceának, unicumnak tekintetik és háttérbe szorítja az egyéb gondolatokat. En máris hallottam mondani, hogyha megoldjuk a bank- és vámkérdést:—-ez a fő; a többi mind nem lényeges. Azonban az én vélekedésem az, és én valóban azt hiszem, hogy csak együttes megoldása minden fontos kérdésnek és különösen azoknak, a melyek pénzügyeinkre nagy eredményeket szülhetnek — vezethet az üdvös czél felé. Miután ez az én véleményem, engedje meg a t. ház, hogy én ne hallgassak azokra, kik azt mondják, nem időszerű ma ezen kérdésnek megbeszélése ; hanem, hogy kikérjem a t. háznak kegyes engedelmét néhány eszmével ezen dologhoz járulni. (Halljuk!) deczember 6. 1875 Igaz, hogy a pénzügyminister is, midőn minap az átalános vitában mondottaimra szíves volt válaszolni: tagadta ezen kérdésnek, a vóderőnk terén keresett megtakarításoknak actualitását. 0 azt mondja, ,hogy nem lehet arra pénzügyi terveket építeni. Én ellenkező nézetben vagyok, legalább részben. En azt hiszem, hogyha a kormány például a ház elé lépne és azt mondaná: számba véve a statistikai eredményeket az utolsó ujonezozásnál, azt hiszem, hogy a honvédség egész organismusát ezekhez jobban alkalmazva kisebbíteni kell és lehet; e téren, ha ezen budgetben nem is tettem még előterjesztéseket, de fogok a jövőben tenni olyanokat, a melyekkel ma már concipiálhatok két millió megtakarítást: ennyire becsülöm t. i. én. Ha továbbá a kormány azt mondaná: latolva minden előnyt, mely a honvédség jelen alakzatában van és szembesítve azzal más, különösen pénzügyi hátrányokat is, én — a kormány — a honvédségnek a közös hadsereggel szerves összeköttetésbe hozatalát akarom initiálni. igaz, hogy erre törvényváltoztatás kell; de hát ennek az ideje is nemsokára el fog jönni; és e téren aztán az előbbi két millión kívül, más három milliót lehetne megtakarítani. (Mozgás a középért.) Azokról, a miket minap mellékesen emiitettem, a közös seregnél még ezeken kívül tehető megtakarításokra nézve elismerem, hogy actuálitásuk jelen pénzügyi helyzetünkkel szemben nincsen; mert az európai helyzet nem olyan, hogy ott most nagy megtakarításokhoz lehetne nyúlni. De ha csak az előbbeni két eszmét vallaná is magáévá a kormány : szerintem nem lehetne azt állítani, hogy azoknak pénzügyi helyzetünk mostani stádiumára is ne lenne nagy befolyásuk. A kérdés tehát az: vajon lehetne-e a kormánytól kívánni, hogy így szóljon V Szólhatna-e így, meg van-e ennek a lehetősége? Előbb az első kérdésre fogok igyekezni válaszolni. Az elsőre igen könnyen lehet felelni. Engedelmet kérek a nyíltságért: de szerintem a honvédelmi minister ur egy kissé önkényesen magyarázza és nem igen gyakorlatiasan alkalmazza a véderőről szóló törvényünket, ugy a mint van ma; és én azt hiszem, hogy a törvénynek ma fenálló keretén belül egészen másként kellene ezen dolgokat kezelni. A mi a minister ur sajátságos törvény magyarázatát illeti: ón csak egy körülményt vagyok bátor felhozni. A törvénynek egyik §-a azt mondja, hogy azok, a kik nyolez hát alatt teljesen be nem taníthatók, tovább is zászló alatt tarthatók. En azt hiszem, hogy ezt valóban nem lehet másként magyarázni. En ugy tartom azonban, hogy a minister ur e %-t évek óta alkalmazza az összes honvéd lovasságra, s ezeket 6 talán 7 hónapig is fegyver alatt tartja. S ha ez így van — minister ur szíves lesz talán felvilágosítani, hogy jól vagyok-e értesülve— mondom, ha ez így van: akkor, ezt,
